Cikkek bővebben
„SZÉPSÉGTAPASZNAK” BAJNOKVERÉS – A 7. HELYEN VÉGEZTÜNK
U16-U17 (’95-’94) 28. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 30. forduló
2011. 06. 11. (szombat), 13.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – Salgótarjáni BTC
4 – 2 (3 – 1)
Gólszerző: Sebestyén Roland (2), Fáth, Jákó
Összeállítás: Bálint (6) – Lakatos (6), Erdősi /csapatkapitány/ (6), Nagy (6), Klacsák (6) – Fritz (6), Balázs (6) – Jákó (6), Hőgye (6), Pereg (6) – Sebestyén Roland (6)
Cserejátékos: Fáth (6), Jobbágy (6)
Betegség miatt hiányzó játékos: Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Egyéb ok miatt hiányzó játékos: Sebestyén Róbert
Eltiltás miatt hiányzó játékos: Szabó
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
Eljött a szezonzárás ideje: a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság utolsó, 30. fordulójában a bajnokcsapat, a Salgótarjáni BTC látogatott az otthonunkba. Budapest XIII. kerületében, a Rozsnyai utca 4. szám alatt található sporttelep műfüves pályáján hol napsütéses, hol borús, felhős időjárási körülmények mellett mintegy 30 néző látta a találkozót. Azt az összecsapást, amelynek kezdetén csapatunk sorfalat állva és tapsolva fejezte ki a tiszteletét az aranyérmes salgótarjáni együttesnek. A táblázat 7. helyéről vártuk a végső mérkőzést, azzal a kimondott céllal, hogy próbáljuk tisztességesen lezárni a bajnoki szezont. A kezdeti percektől lehetett látni, hogy még így utoljára élvezzük a játékot, igyekeztünk sokat passzolni, és törekedtünk minél több váratlan megoldás alkalmazására. A 18. percben mégis hátrányba kerültünk. A védekező térfélen, egy bal oldali, kis szöglet variáció után, az egyik vendégjátékos a kapuelőtérhez betekert labdára zavartalanul érkezett, és 5-7 m-ről befejelte a kapunk bal felső sarkába (0 – 1). A 25. percben sikerült kiegyenlítenünk. A támadó térfél közepén Sebestyén Roland a felívelt labdát oldalra fejelte a bal szélen beinduló Hőgyének, aki a büntetőterületen belülre vezette, és beadta a hosszú oldalon érkező Jákónak. Utóbbi játékosunk becsúszva, 5-7 m-ről, jobb lábbal a kapu közepébe sodorta a labdát. Káprázatos támadásvezetés végén esett a találat (1 – 1). Pár perccel később, egészen pontosan a 28. percben magunkhoz ragadtuk az előnyt. A támadó térfélen fennmaradt a csaptunk, Jákó pedig a büntetőterületen belül, egészen közel az alapvonalhoz és a bal oldali kapufához, a Salgótarjáni BTC egyik játékosától labdát szerzett, egyet igazított rajta, majd laposan a középen helyezkedő Sebestyén Roland elé passzolta, aki 3-5 m-ről, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába lőtte (2 – 1). Nem sokkal az első félidő lefújása előtt újabb gólnak örülhettünk. A támadó térfél bal oldalán Fritz lendületesen előre vezette a labdát, és amikor már a büntetőterületen belülre ért, keresztbe ívelte a hosszú oldal felé. Egy salgótarjáni játékos és Jákó érkeztek a beadásra. A vendégjátékos hibázott, Jákó viszont okosan észrevette a középen érkező Sebestyén Rolandot, aki a megkapott labdát 1-3 m-ről, jobb lábbal a kapu közepébe vágta (3 – 1). A következő találatra már a második játékrészben, a 77. percben került sor. A probléma a mi szempontunkból annyi volt, hogy kaptuk a gólt. A védekező térfél bal oldalán a Salgótarjáni BTC egyik játékosa gyakorlatilag a fél csapatunkat kicselezte, és amikor már a büntetőterületen belülre ért, 5-7 m-ről, jobb lábbal bepasszolta a labdát a kijövő Bálint kapusunk bal keze mellett a kapunk bal oldalába (3 – 2). Az elmúlt hetekben kialakuló apróbb drámák újabb fejezete ezúttal elmaradt, hiszen a 78. percben Fáth tett azért, hogy az utolsó percekben ne kelljen izgulni a salgótarjániak kiegyenlítésétől, illetve a vereségtől. A védekező térfél jobb oldalán Jákó egy remek labdával kiugratta a támadó térfél jobb széle felé kihúzódó Fáth-ot, aki lendületes labdavezetéssel „lerázta” magáról a mögé érkező vendégjátékost, és a büntetőterületen belülre érve, igen kisodródott helyzetből, 14-16 m-ről, jobb lábbal a kapu bal felső sarkába bombázta a játékszert. Technikai kivitelezés szempontjából tökéletes mozdulattal tette mindezt (4 – 2). Szóval, amolyan „gyógyírként”, az utóbbi hetek kudarcai után tisztességgel zártunk le egy fejezetet. A találkozó krónikájához hozzátartozik, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség megbízásából Hidasi Gyula személyében egy ellenőr is jelen volt.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Szeretnék gratulálni a Salgótarjáni BTC-nek a bajnoki cím elhódításához, a Pénzügyőr SE-nek az ezüstérem megszerzéséhez és a BKV Előre SC-nek a harmadik hely eléréséhez! Elismerésem illeti még a táblázatban előttünk záró Vác VLSE ”B”-t, a Kecskeméti TE Ereco (U16)-ot és a Soroksár SC-t! Gratulálok valamennyi játékosomnak a mai győzelemhez, valamint köszönöm a testvérem és általam foglalkoztatott, összesen 22 főnek az egész szezonban nyújtott munkát! Jó néhány napnak el kell telnie, hogy tiszta fejjel tekintsek vissza a mögöttünk hagyott bajnoki szezonra, így egyelőre, csak az érzéseimről tudok nyilatkozni. A napi történések és a 7. hely kivívása kapcsán van bennem egy nem kisfokú csalódottság, és mérhetetlenül nagy a hiányérzetem. Mindezért a felelősöket nem szeretném megnevezni, de nyilván, közéjük tartozom én is. Abban reménykedem, a jövőben megadatik, hogy olyan emberekkel dolgozhassak egy közegben, akiknek legalább, megközelítőleg hasonló ambíciói vannak, mint nekem (tiszteletem a kevés kivételnek). Továbbá, hiszem, hogy az idő igaz, és eldönti, ami nem az.
SZOMORÚ VASÁRNAP
U16-U17 (’95-’94) 27. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 29. forduló
2011. 06. 05. (vasárnap), 13.00 óra
2660 Balassagyarmat, Kóvári út 19. – füves nagypálya, 2x45 perc, 40 néző
Balassagyarmat SE PFUE – Szent István SE-OTP Bank „A”
3 – 2 (2 – 1)
Gólszerző: Jákó, Sebestyén Roland
Összeállítás: Bálint (6) – Lakatos (6), Erdősi /csapatkapitány/ (6), Balázs (6), Klacsák (5) – Fritz (5), Jobbágy (5) – Jákó (6), Hőgye (5), Pereg (5) – Sebestyén Roland (6)
Cserejátékos: Sebestyén Róbert (5)
Betegség miatt hiányzó játékos: Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Egyéb ok miatt hiányzó játékos: Nagy
Eltiltás miatt hiányzó játékos: Szabó
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
Utazás miatt hiányzó játékos: Fáth
Idegen környezetbe, Nógrád megyébe utaztunk, hogy lejátsszuk a 2010-2011-es szezon utolsó előtti tétmérkőzését. Budapestről nagyjából 95 km-t tettünk meg igen kacskaringós utakon, dimbes-dombos, gyönyörű tájakon, mígnem elértünk Balassagyarmatra, a Nagyligeti sporttelepre. A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság 29. fordulójában a Balassagyarmat SE PFUE volt az ellenfelünk. Az olykor forró napsütéses, máskor felhős, mennydörgésekkel tarkított és zuhogó esős időjárási körülmények mellett megrendezett találkozóra mintegy 40 néző volt kíváncsi. A füves pályán lezajlott összecsapáson több, korábban igen meghatározó teljesítményt nyújtó játékosunkat kellett nélkülözni, így ki kell mondani, hogy tartalékosan szerepeltünk. Az első negyed órában mind a két fél igen gördülékeny, tetszetős játékot mutatott be, és nagyjából hasonló volt a labdabirtoklási arány. A 16. percben a támadó térfél közepén, a kezdőkör környékén, Hőgye labdát szerzett, és remek labdával megjátszotta a középről kissé balra kihúzódó és beinduló Sebestyén Rolandot. Ékjátékosunk ritmusváltást vitt a labdavezetésbe, majd eltolta a játékszert az időközben mellé érkező, egyik hazai játékos mellett, utána újra tolt néhányat a labdán, és kissé kisodródott helyzetből, 14-16 m-ről, jobb lábbal, laposan, a kijövő kapus bal keze mellett a kapu bal oldalába lőtte (0 – 1). Sajnos, nem túl sokáig örülhettünk a vezetésnek, hiszen a 21. percben már egyenlő volt az állás. A védekező térfél bal oldalán a Balassagyarmat SE PFUE egyik játékosa nagy gondot okozott a védőinknek. Sikerült átverekednie magát a labdával a védelmi falunkon – de mindezt úgy tette, hogy közben Balázs egyik foga bánta –, majd bevezette a játékszert a büntetőterületen belülre, és 7-9 m-ről, jobb lábbal a kapunk bal oldalába lőtte úgy, hogy az előtte Bálint kapusunk bal lábán megpattant (1 – 1). A 33. perc hozta a következő, igazán lényegi történést, amikor ellenfelünk büntetőhöz jutott. A balassagyarmatiak egyik, már megint a védelmünk bal oldalán előre törő játékosát Bálint szabálytalanul buktatta a büntetőterületünkön belül, kissé balra kisodródva, mintegy 7-9 m-re a kapunktól. Feleslegesnek tűnt ez a mozdulat, hiszen a Balassagyarmat SE PFUE játékosa éppen kifelé tolta meg a labdát. Ellenfelünk ítélet-végrehajtója higgadtan, jobb lábbal, laposan a kapunk bal alsó sarkába passzolta a labdát (1 – 2). A félidei szünetnek így előny helyett hátránnyal vágtunk neki. Frissítés után megújulást vittünk a folytatásba, kezdeményezőbbek lettünk, és amolyan jutalomként, az 56. percben Jákó gólja révén egalizáltuk az eredményt. A támadó térfél közepén egy remek kombináció megkoronázásaként Sebestyén Roland ügyesen Jákó elé pörgette a labdát, aki maga elé tette a játékszert, és nagyszerű meglátás után, 12-14 m-ről, jobb lábbal átemelte a kijövő hálóőr felett. A labda a kapu jobb oldalába pattant. Gyönyörű találat volt (2 – 2)! Sokféleképpen alakulhatott volna a mérkőzés sorsa, végül már megint a számunkra vált kedvezőtlenné minden. A 86. percben kapott góllal kikaptunk. Harmadszorra is a védelmünk bal oldalán támadt rés, és így a balassagyarmatiak egyik játékosa veszélyt tudott teremteni a kapunk előtt: igen kisodródott helyzetből, 7-9 m-ről, jobb lábbal a kijövő Bálint bal oldala mellett kapura lőtte a labdát. A megeresztett lövésbe, amolyan mentési kísérletként Lakatos „bedobta” magát, de a testéről kipattanó játékszert a Balassagyarmat SE PFUE egyik, leghamarabb eszmélő játékosa, a visszaérkező védőink beavatkozása előtt, 5-7 m-ről, jobb lábbal a kapunk közepébe bombázta (2 – 3). Folytatódik tehát a tavaszi „vesszőfutásunk”, és következik az utolsó „felvonás”: a bajnokság záró, 30. fordulójában a bajnokcsapatot, a Salgótarjáni BTC-t fogadjuk.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Sajnálom, hogy így alakult a mai nap (is), pedig történhetett volna minden másként. Úgy tűnik, hogy a tavaszra ez maradt nekünk. A hazafelé úton azon gondolkoztam, hogy a szezon során a csapatommal az összes olyan mérkőzést elbuktuk, amelyeken konszolidált európai edző módjára próbáltam viselkedni, amikor a kívülállók számára nem cselekedtem indolensen, a sikerért nem pörögtem ezer fokon, nem őrjöngtem az oldalvonal mellett és, ha kell, nem toporzékoltam a játékosaimmal. Kicsit elfáradtam.
ERRE NINCS MAGYARÁZAT
U16-U17 (’95-’94) 26. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 28. forduló
2011. 05. 29. (vasárnap), 9.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – Vác VLSE „B”
2 – 5 (1 – 0)
Gólszerző: Jákó (2)
Sárga lap: Erdősi /csapatkapitány/, Klacsák, Sebestyén Roland
Összeállítás: Bálint (5) – Balázs (4), Erdősi /csapatkapitány/ (4), Nagy (5), Klacsák (4) – Fritz (4), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (4) – Jákó (6), Sebestyén Roland (4), Fáth (4) – Lakatos (4)
Cserejátékos: Hőgye (4), Jobbágy (4), Pereg (4)
Egyéb ok miatt hiányzó játékos: Sebestyén Róbert
Eltiltás miatt hiányzó játékos: Szabó
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
Igazi rangadónak ígérkezett a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság 28. fordulójában sorra kerülő, Vác VLSE „B” elleni mérkőzésünk. A találkozó előtt a táblázat 4. helyén álló, 46 pontos váciakat az 5. helyről, 45 ponttal vártuk az otthonunkba, Budapest XIII. kerületébe, a Rozsnyai utcában található sporttelep műfüves pályájára. A mi esetünkben a tét nem kisebb volt, mint az előkelő 4. helyre történő „felkapaszkodás”, éppen aktuális riválisunk megelőzése. A kissé szeles és végig napsütéses időjárási körülmények mellett megrendezett összecsapást mintegy 30 néző látta. A dicső labdarúgó múlttal rendelkező Híres Gábor vezette ellenfelünk már az első percektől labdabirtoklási fölény kialakítására törekedett, de különösebb ötletesség híján, illetve a szervezett védekezésünknek köszönhetően, mindez jó ideig „meddőséghez” vezetett. A 36. percben a védekező térfél közepén történő labdaszerzés után Fritz megjátszotta a középen, a felezővonal előtti, illetve a reklamálók szerint a mögötti részéről, tehát lesről beinduló Jákót, aki, először úgy tűnt, hogy rossz megoldást választ. A támadó térfélen nem eléggé lendületes labdavezetéssel tört előre, és amikor kissé jobbra kisodródva már a büntetőterületen belülre ért, a kijövő kapus elől visszafelé vette át a labdát. Ekkor azonban hirtelen ismét jó irányba fordult, és 8-10 m-ről, jobb lábbal a kapu bal oldalába lőtte. Ami érdekes, hogy a Vác VLSE „B” egyik játékosa odaért a gólvonalra, menteni próbált, de a labda így is begurult a kapuba, közte és a bal oldali kapufa között (1 – 0). Az első félidő lefújásáig a váciak által a kapunk előtt okozott, néhány veszélyesebbnek mondható pillanatot sikerült átvészelnünk, így előnnyel várhattuk a második játékrészt. A folytatásban, még az eddigieknél is remekebbül alakultak a dolgok. A 60. percben ismét Jákó volt eredményes. A támadó térfél közepén Sebestyén Roland remek ütemben, mélységben passzolta a labdát a bal szélről középre behúzódó Jákónak, aki átvételt követően, igen higgadtan, 12-14 m-ről, jobb lábbal betekerte a játékszert a kijövő hálóőr bal keze mellett a kapu bal oldalába. Szép találat volt (2 – 0)! Mindarra, ami a 60. perc után történt, reális magyarázatot nehéz találni. Ellenfelünk egyik játékosa, Zsolnai Richárd Tibor a mintegy 10 perc alatt szerzett 4 góljával „kivégzett” minket. Ráadásként, amolyan „kegyelemdöfésként”, a Vác VLSE „B” még egy másik tagja is betalált ellenünk. Nézzük időrendben a „vesszőfutásunkat”! A 64. percben a védekező térfél közepén a váciak már említett játékosa egy mélységi átadást követően lendületes labdavezetéssel tört a kapunk felé úgy, hogy Nagy csak hátulról követte. Zsolnai 12-14 m-ről, jobb lábbal a kifutó Bálint kapusunk bal oldala mellett a kapunk bal oldalába lőtte a labdát. Kapitális védelmi megingás volt ez (2 – 1)! A 67. percben következett a duplázás és a kiegyenlítés. A védekező térfél jobb oldalán ellenfelünk egyik játékosa lövésre szánta el magát, és a labda Fáth-on megpattanva a „csodacsatár” elé került, aki 2-4 m-ről a kapunk jobb oldalába sodorta a labdát (2 – 2). Figyelem, nem elírás: a 68. percben már vesztésre álltunk! A Vác VLSE „B” egyik játékosa a felezővonal környékéről a büntetőterületen belülre ívelte a labdát, amelyre a kapunknak háttal álló Zsolnai eszmélt, és 7-9 m-ről, fejjel a kapunk jobb felső sarkába csúsztatta (2 – 3). A 74. percben már megint ugyanaz „villant”. A védekező térfél bal oldalán a váciak egyik játékosa mesterien középre ívelte a labdát, és Zsolnai 5-7 m-ről befejelte a kapunk bal oldalába. Ennél a gólnál Bálint kapusunk lemaradt a mesternégyest elérő támadóról (2 – 4). A 85. percben kialakult a végeredmény. Ezúttal a védekező térfél jobb oldalán hagytunk ki, mögénk kerültek, és ellenfelünk egyik játékosa igen kisodródott helyzetből, 5-7 m-ről, jobb lábbal a kapunk jobb oldalába bombázta a labdát (2 – 5). A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy a 32. percben Klacsák hátulról történő megrúgásért, a 39. percben Sebestyén Roland buktatásért és a 40. percben Erdősi hátulról történő megrúgásért sárga kártyás figyelmeztetésben részesültek. Nagy kár azért, hogy a több mint 9 hónapos, sikerekkel és megannyi nehézséggel tarkított szezon végéhez közeledve, amikor már a végső helyezések kialakulása a tét, ekkorát betlizünk.
Wágner Ádám nyilatkozata: – A 60. percben még 2 – 0-ra vezettünk, míg a 85. percben kialakult a 2 – 5-ös végeredmény. Nem találom a szavakat, de szerintem, az a legjobb mindenkinek, ha nem is keresem.
A MÁSODIK FÉLIDŐBEN MARADTUNK ALUL
U16-U17 (’95-’94) 25. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 27. forduló
2011. 05. 22. (vasárnap), 11.00 óra
1087 Budapest, Sport utca 2. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 50 néző
BKV Előre SC – Szent István SE-OTP Bank „A”
4 – 1 (1 – 1)
Gólszerző: Fáth
Összeállítás: Bálint (5) – Balázs (5), Erdősi /csapatkapitány/ (4), Nagy (7), Klacsák (5) – Fritz (5), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (5) – Lakatos (4), Hőgye (5), Fáth (6) – Sebestyén Roland (4)
Cserejátékos: Jákó (4), Jobbágy (4), Sebestyén Róbert (4)
Eltiltás miatt hiányzó játékos: Szabó
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi, Pereg
Egymás után a harmadik alkalommal léptünk pályára idegen környezetben a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokságban. Ez alkalommal, a 27. forduló keretén belül a táblázat aktuális 3. helyezettje, a BKV Előre SC otthonába látogattunk. Igen nehéz helyzetből vártuk a mérkőzést, hiszen pár nappal korábban, a XVII. kerülti Rákosmenti TK-Vasló elleni, 5 – 3-as győzelemmel zárult találkozón Pereg kapusunk a bal karjában orsócsonttörést szenvedett, illetve a játékvezető Szabót piros lappal leküldte a pályáról, ezért utóbbi játékosunk eltiltott lett. Kényszer szülte megoldásként, a mai napon Bálint védte a kapunkat, aki az elmúlt két szezont, mint az egyik gólfelelősünk támadta szinte végig, de most csillogtatnia kellett a kapus erényeit is. A fülledt meleg, szikrázó napsütéses időjárási körülmények mellett megrendezett összecsapást mintegy 50 néző látta. Bizony, a hőmérséklet alaposan befolyásolta a játékot, és ez nem is csoda, hiszen nehéz lehetett elviselni a talajból áradó forróságot. Nagyjából 30 percig szinte hiba nélkül, nagyon fegyelmezetten védekeztünk, olyannyira, hogy az általában igen agilis és lendületes támadójátékot produkáló hazaiak jelentős feladat elé nem is állították Bálintot. A 32. percben megtörtént az első védelmi kihagyásunk, amelynek végén ellenfelünk egy nem túl szokványos találattal büntetett. A védekező térfél bal oldalán mögénk kerültek, és igen közel az oldalvonalhoz, a BKV Előre SC egyik játékosa élesen a kapunk felé tekerte a labdát. Bálint pár lépésnyi hátrálás után a gólvonal mögé tartó labdát csak felfelé tudta paskolni, az egyik hazai játékos pedig ott termett, és az égből lefelé hulló játékszert 2-4 m-ről a kapunk jobb oldalába fejelte (1 – 0). A mi szempontunkból szerencsétlennek mondható találat volt ez! Az első félidő hátralévő időszaka igen pozitív változást hozott a számunkra, ugyanis a 37. percben Fáth egalizálta az állást. A támadó térfél közepén Hőgye jól látta meg a beinduló Fáth-ot, elé „tálalta” a labdát, aki lendületes labdavezetéssel megindult a kapu felé, ellenfelünk egyik elé érkező játékosát szépen kicselezte, és 16-18 m-ről lövésre szánta el magát. A jobb láb teljes csüdjével, laposan ellőtt labda a kapu jobb alsó sarkában kötött ki (1 – 1). A két részből álló, ivószünettel tarkított első játékrész több említésre méltó eseményt nem hozott. A második félidőt a lehető legrosszabbul kezdtük, hiszen már sokadszorra szinte rögtön a kezdést követően kaptunk gólt, amikor nem szabadna. A 47. percben a védekező térfél bal oldalán a BKV Előre SC egyik játékosa ki tudta magának harcolni a jó beadó pozíciót, és középre játszotta a labdát. Középen, kis kavarodás végén az egyik hazai játékos oda tudott lépni a labda mellé, és különösebb zavartatás nélkül, 6-8 m-ről, jobb lábbal a kapunk közepébe lőtte (2 – 1). A 60. percben egy rögzített játékhelyzet utáni szituáció okozta a vesztünket. A védekező térfélen, egy jobb oldali szögletrúgás elvégzését követően Erdősi csapatkapitányunk „elaludt”, és ellenfelünk egyik játékosa a hosszú oldalon, szabadon érkezve, 2-4 m-ről félmagasan a kapunk közepébe fejelte (3 – 1). Sajnos, a 78. percben kialakult a végeredmény. A védekező térfélen, egy indítás után Klacsák és a BKV Előre SC egyik játékosa egyszerre indultak a labdára. Klacsák nem vette észre a háta mögül lendületesen előre törő hazai játékost, aki így el tudta mellette vezetni a labdát, és 5-7 m-ről, jobb lábbal, félmagasan a kapunk jobb oldalába lőtte (4 – 1). Ivószünet a második félidő derekán is volt, újabb találatunk viszont nem, így háromgólos vereséget szenvedtünk a most már biztosan dobogós ellenfelünktől. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy csapatunk edzője, Wágner Ádám ezúttal nem ült le a kispadra, hanem a pálya másik oldaláról figyelte és kommentálta az eseményeket. Ennek oka, hogy a legutóbbi, a XVII. kerületi Rákosmenti TK-Vasló elleni bajnoki találkozón Dobó Gábor játékvezető reklamálás miatt elküldte a technikai zónából, és az óta fegyelmi tárgyalás még nem volt az ügyben.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Az első félidőben nagyon fegyelmezetten és jól is játszottunk. Ebben a mérkőzésben több volt annál, mint ami a végeredményből kitűnik. Ez persze, sovány vigasz. Kár azért, hogy az elmúlt hetekben nem volt olyan találkozónk, amelynek az első perceiben ne kaptunk volna gólt. Az ilyen negatív jelenség a világ szinte minden csapatának lendületét meg szokta törni, nincs ez másként velünk sem. Az utolsó három fordulóban igazi, vidéki fellegváraknak számító sportegyesületek korosztályos alakulataival csapunk össze, és nem lehet más a célunk, nem adhatjuk alább annál, hogy megpróbáljuk a lehető legszebb helyen zárni a bajnokságot!
SIKERÜLT 3 PONTTAL TÁVOZNI A XVII. KERÜLETBŐL
U16-U17 (’95-’94) 24. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 18. forduló
2011. 05. 19. (csütörtök), 17.00 óra
1171 Budapest, Péceli út 144. – füves nagypálya, 2x45 perc, 60 néző
XVII. kerületi Rákosmenti TK-Vasló – Szent István SE-OTP Bank „A”
3 – 5 (2 – 2)
Gólszerző: Lakatos (2), Bálint, Fáth, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Sárga lap: Erdősi, Hőgye, Jobbágy, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Piros lap: Szabó
Összeállítás: Pereg (-) – Szabó (6-2=4), Erdősi /csapatkapitány/ (4), Nagy (4), Klacsák (5) – Fritz (4), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6) – Sebestyén Roland (4), Balázs (5), Bálint (6) – Lakatos (7)
Cserejátékos: Fáth (6), Hőgye (5), Jákó (5), Jobbágy (5), Sebestyén Róbert (5)
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
A REAC-Sportiskola SE „B” elleni fellépés után ismét egy hétközi mérkőzésen, a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság 18. fordulójából elhalasztott találkozó pótlása alkalmából a Budapesthez tartozó Rákosmentén, a XVII. kerületi Rákosmenti TK-Vasló otthonában léptünk pályára. A füves, pazar állapotban lévő játéktéren olykor napsütéses, máskor felhős időjárási körülmények mellett megrendezett összecsapásra mintegy 60 néző volt kíváncsi. Tulajdonképpen, minden ideálisnak tűnt ahhoz, hogy valóban csak a játékkal kelljen foglalkozni. Igen támadó szellemben kezdtük a mérkőzést, és ennek a játékfelfogásnak már a 7. percben meglett az eredménye. A támadó térfél jobb oldalán, a felezővonaltól nem messze Szabó szabadrúgást végzett el úgy, hogy keresztbe ívelte a labdát a büntetőterület határához. Ellenfelünk egyik játékosa a magas ívben szálló labdát éppen a mélységből, lendületesen a kapu felé tartó Bálint elé fejelte, aki a földről felpattanó játékszert kissé kisodródott helyzetből, 16-18 m-ről, bal láb teljes csüdjével a kapu jobb alsó sarkába „bombázta”. Nagyon látványos gól volt (0 – 1)! A találatunk után több ígéretes akciót vezettünk, de nem tudtuk tovább növelni az előnyt. A 18. percben a hazaiak egy klasszikus kontratámadás végén egalizálták az állást. A kék-fehérek egyik játékosa egy indítást követően, a támadó térfél közepén egyedül tört a kapunk felé úgy, hogy Erdősi csapatkapitányunk és Nagy hátulról üldözték, de utolérni már nem tudták. A 14-16 m-ről, jobb lábbal a kifutó Pereg kapusunk bal keze mellett ellőtt labda a kapunk bal oldalában kötött ki (1 – 1). A 20. percben a támadó térfél jobb oldalán Balázs végzett el szabadrúgást, nem messze a szögletzászlótól. A hosszú oldalra keresztbe ívelt labdára Lakatos reagált a leggyorsabban, és 6-8 m-ről, magasra történő elrugaszkodás után, nagy erővel a kapu közepébe fejelte úgy, hogy az a hálóőr felemelt jobb kezéről a keresztlécre, és onnan a gólvonal mögé vágódott (1 – 2). Sajnos, csak a 40. percig örülhettünk az újabb vezetésnek, mert ekkor ismét kapituláltunk. A védekező térfél bal oldalán Klacsák mögé kerültek, és a szélről középre bejátszott labdát ellenfelünk odaérkező játékosa a belső védőink zavartatása nélkül, némi állítgatás után, 14-16 m-ről a kapunk jobb alsó sarkába passzolta (2 – 2). A félidei szünetben kisebb fajta vészhelyzet állt elő, ugyanis még az összecsapást megelőzően, a bemelegítésnél Pereg bal karját, egy lövést követően olyan rosszul találta el a labda, hogy kapusunk a második játékrészben az addigra nagyra nőtt duzzanat miatt már nem tudta vállalni a játékot (mint utólag kiderült, orsócsonttörést szenvedett, és gipszet kapott, tehát a hátralévő bajnoki fordulókban a kapuba már nem tud beállni). Tekintettel arra, hogy más hálóőrünk nincs, így Bálint lett az alkalmi kapus, aki a második félidő első percében egy hatalmas bravúrral indított. A magas ívben a kapunk jobb oldala felé ívelt labdát jobb kézzel úgy hárította, hogy kissé kint történő helyezkedésből, egy-két lépés után, nagy távolságról visszavetődött a gólvonal felé. Rajta kívül, talán már mindenki úgy látta, hogy a helyzet menthetetlen. Az 50. percben ismét Lakatos volt eredményes. A támadó térfél jobb oldalán Fáth és Zemplényi ügyes összjátékát követően előbbi játékosunk már a büntetőterületen belülre ért a labdával, majd igen kisodródott helyzetből, 11-13 m-ről, jobb lábbal kapura lőtte. A szöget jól záró hálóőr ugyan menteni tudott, de a kipattanó labdát az ott termő Lakatos 4-6 m-ről, szinte fekvő testtartásból, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába tudta kotorni úgy, hogy a játékszer a hazaiak egyik, menteni igyekvő játékosának a lábán megpattant (2 – 3). Amikor már úgy tűnt, hogy harmadszorra nem lépünk ugyanabba a „folyóba”, a 71. percben a kék-fehérek újra kiegyenlítettek. Ezúttal a védekező térfél jobb oldalán kerültek mögénk, és a középre visszakészített labdát ellenfelünk egyik, lendületesen érkező játékosa teljesen szabadon, 12-14 m-ről, jobb lábbal a kapunk bal felső sarkába lőtte. Óriási belső védekezési hiba előzte meg ezt a találatot (3 – 3). A 86. percben egy fantasztikus góllal már negyedszerre sikerült magunkhoz ragadni az előnyt. A támadó térfél bal oldalán Zemplényi szabadon vezethette befelé a labdát, majd gondolt egyet, és 23-25 m-ről, jobb lábbal lövésre szánta el magát. A kitűnő ívben ellőtt labda úgy tartott a kapu bal felső sarka felé, mintha zsinóron húzták volna. Káprázatos gól volt, és ami ennél is fontosabb, a lehető legjobbkor született (3 – 4)! A 92. percben még egyszer örülhettünk, hiszen a második játékrészre csereként beálló Fáth is betalált. A támadó térfél jobb oldalán előbb Zemplényi kicselezett néhány hazai játékost, utána Fáth elé került a labda, aki ugyanakkora lendülettel folytatta az előremenetelt, és szintén szép cselsorozat végén, 9-11 m-ről, jobb lábbal a kifutó és lecsúszó kapus bal keze mellett a kapu bal oldalába lőtte a játékszert (3 – 5). A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy a 87. percben Zemplényi hátulról történő megrúgásért, a 85. percben Hőgye reklamálásért, a 88. percben Erdősi kakaskodásért és a 88. percben Jobbágy hátulról történő megrúgásért sárga kártyás figyelmeztetésben részesültek. A 94. percben Szabó sportszerűtlen szabálytalanságért piros lapot kapott. A ráadás perceiben Dobó Gábor játékvezető csapatunk edzőjét, Wágner Ádámot folyamatos reklamálás miatt elküldte a technikai zónából. Szóval, nem kis veszteségek árán, de mind a 3 pontot elhoztuk Rákosmentéről!
Wágner Ádám nyilatkozata: – Utólag visszagondolva, de jó meccs volt ez! Amíg tartott, addig viszont olyan „érzelmi hullámvasúton” mentem át, amelyet nem igazán tudtam elviselni. Értékes győzelmet szereztünk, de Pereg kapusunk kéztörésével, illetve Szabó kiállításával a bajnokság utolsó heteiben a saját határainkat kell feszegetni!
DÖNTETLENT ÉRTÜNK EL RÁKOSPALOTÁN
U16-U17 (’95-’94) 22. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 16. forduló
2011. 05. 11. (szerda), 15.00 óra
1151 Budapest, Szántóföld utca 3. – füves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
REAC-Sportiskola SE „B” – Szent István SE-OTP Bank „A”
2 – 2 (1 – 1)
Gólszerző: Lakatos és Sebestyén Roland
Összeállítás: Pereg (6) – Szabó (6), Erdősi /csapatkapitány/ (6), Nagy (6), Klacsák (6) – Balázs (6), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6) – Sebestyén Roland (6), Hőgye (5), Sebestyén Róbert (5) – Bálint (5)
Cserejátékos: Fáth (6), Jobbágy (-), Lakatos (6)
Betegség miatt hiányzó játékos: Jámbor
Pihentetés miatt hiányzó játékos: Jákó, Varga
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi, Fritz
Hétközi mérkőzésen, a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság 16. fordulójából elhalasztott találkozó pótlása alkalmából Budapest XV. kerületében, a REAC-Sportiskola SE „B” otthonában léptünk pályára. A füves, az átlagosnál is egyenetlenebb játéktéren szinte kánikulai időjárási körülmények mellett megrendezett összecsapást mintegy 30 néző látta. Két vereséggel a „hátunk mögött” érkeztünk a rákospalotaiak otthonába, ráadásul aktuális riválisunktól a legutóbbi megmérettetés alkalmával, hazai környezetben 2 – 1-es vereséget szenvedtünk. A mérkőzést nagyon rosszul kezdtük, hiszen a 3. percben többszörösen figyelmetlen védekezés után kapituláltunk. A védekező térfél jobb oldalán mögénk kerültek, a büntetőterületen belülről, az alapvonal közeléből középre adott labdára a hazaiak egyik játékosa eszmélt a leghamarabb, és teljesen zavartalanul, magasra ugorva, 2-4 m-ről befejelte a kapunk bal alsó sarkába. A mi részünkről a beadás előtti szituációban, továbbá a középső helyezkedéseknél is buta hibákat vétettünk (1 – 0). Az első gólt követően mind a két fél teljesen nyíltan támadott, a kapuk előtt sorra alakultak ki az ígéretesebbnél ígéretesebb lehetőségek. Ami minket illet, a 29. percig legalább négyszer betalálhattunk volna a REAC-Sportiskola SE „B” kapujába, de egyszer sem tudtunk gólnak örülni. Miért fontos a 29. perc? Nos, ekkor a rákospalotaiak büntetőhöz jutottak. Ennek előzményeként a védekező térfél bal oldalán, a büntetőterületen belül, az alapvonal közeléből megemelt labdába Erdősi csapatkapitányunk a bal kezével belecsapott. Tiringer Máté játékvezető ítélete jogos volt. A büntetőpontra letett labda mögé odaálló hazai játékos bal lábbal a kapunk jobb alsó sarka felé lőtte a labdát, de az nem a kapunkba került, hanem a jobb oldali kapufát érintve elhagyta a pályát. Ez fordulópont volt. Pár perccel később, egészen pontosan a 33. percben a védekező térfél bal oldalán Klacsák keresztbe ívelte a labdát. Ez a kísérlet nagyon jól sikerült, hiszen a támadó térfél jobb oldalán beinduló Sebestyén Roland elé került a labda, aki középre vezette, és a büntetőterületen belülről, 12-14 m-ről, jobb lábbal a kifutó és felugrást végrehajtó kapus lábai alatt a kapu közepébe passzolta (1 – 1). Az eredmény a félidei szünetig már nem változott. A folyadékpótlás és pihenés után kezdődő második játékrész hasonlóan kedvezőtlenül alakult a számunkra, mint az első. Az 51. percben ismét hátrányba kerültünk. A védekező térfél közepén a REAC-Sportiskola SE „B” egyik játékosának a kelleténél nagyobb teret engedtünk, aki így szabadon tört a labdával a büntetőterületen belülre, és 10-12 m-ről, jobb lábbal bepasszolta a kapunk jobb oldalába (2 – 1). Az 56. percben ismét egalizáltuk az állást. Az alig pár perccel korábban, egészen pontosan az 54. percben a középső támadó középpályás pozíciójába beálló Lakatos volt eredményes. Egy kiugratást követően a támadó térfél közepén beinduló Fáth rövid labdavezetés után, a büntetőterület magasságából, 14-16 m-ről kapura lőtte a játékszert. A rákospalotaiak kijövő hálóőre a középre tartó labdába úgy ütött bele, hogy az visszapattant középre. A lendületesen a büntetőterületen belülre érkező Lakatos 10-12 m-ről a kapu közepe felé fejelte a labdát, a kapus feje felett, és a visszafelé igyekvő hálóőr már csak a gólvonal mögé tudta paskolni. Érdekesség, hogy Lakatos a bajnokságban eddigi egyetlen találatát éppen aktuális riválisunk ellen, és szintén fejjel szerezte még 2010. augusztus 14-én (2 – 2)! A találkozó lefújásáig még voltak gólszerzési lehetőségeink, és bizony a hazaiaknak is akadt néhány veszélyes próbálkozása, de 2 – 2 lett a végeredmény. Összességében, igazságosnak mondható döntetlen született.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Nem akármilyen mérkőzés van a hátunk mögött. A magam részéről nagyon becsülendő eredménynek tartom a döntetlent – pláne a jelenlegi helyzetünkben. Köszönöm a játékosaimnak, hogy próbálták megvalósítani a keddi edzésen gyakoroltakat!
AZ ESÉLYESEBB PÉNZÜGYŐR SE NYERT
U16-U17 (’95-’94) 21. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 25. forduló
2010. 05. 08. (vasárnap), 9.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – Pénzügyőr SE
0 – 4 (0 – 0)
Gólszerző: -
Összeállítás: Pereg (6) – Szabó (6), Erdősi /csapatkapitány/ (6), Nagy (7), Klacsák (6) – Fritz (6), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6) – Bálint (5), Balázs (5), Sebestyén Róbert (5) – Sebestyén Roland (5)
Cserejátékos: Fáth (5), Hőgye (-), Jobbágy (-), Lakatos (5), Varga (5)
Eltiltás miatt hiányzó játékos: Jákó
Pihentetés miatt hiányzó játékos: Jámbor
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
A 25. fordulóra került sor a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokságban, és ennek apropóján a Pénzügyőr SE látogatott az otthonunkba. Budapest XIII. kerületében, a Rozsnyai utca 4. szám alatt található sporttelep műfüves pályáján megrendezett találkozóra májusban szokatlanul hűvös, továbbá főként zuhogó esős, ritkábban csak felhős időjárási körülmények mellett mintegy 30 néző volt kíváncsi. A táblázatban aktuálisan a 2. helyen álló ellenfelünk érkezésével létrejövő összecsapás számunkra igen nagy kihívásnak tűnt, hiszen ez idáig a második legkevesebb gólt kapó, ugyanakkor a második legtöbb találatot jegyző csapatot fogadtuk. Az első félidőben igen kiegyenlített játék folyt, és bizony, a mezőnyben voltak olyan rövidebb-hosszabb ideig tartó periódusok, amikor a zöld-fehérek fölé tudtunk kerekedni. A tudomány mind a két fél részéről a támadó harmadban fogyott el, és ennek leginkább bizonyítható példája az, hogy az első játékrészben se Pereg kapusunknak, se a Pénzügyőr SE hálóőrének nem akadt jelentősebb védenivalójuk. Sajnos, az első félidei, a folytatásra reményt keltő teljesítményünk a második játékrészre visszaesett. Nagyon korán, már a 48. percben hátrányba kerültünk. A védelmünk bal oldalán mögénk kerültek, majd ellenfelünk egyik játékosa az alapvonal közeléből a hosszú oldalra beadott labdára zavartalanul, remek ütemben érkezett, és 4-6 m-ről, félmagasan a kapunk közepébe fejelte (0 – 1). A mi részünkről ez a találat egyet jelentett azzal, hogy az addig masszív ellenállásunkat feladtuk. Az 54. percben, hasonlóan az első gólhoz, ismét a védekező térfél bal oldalán akadtak gondjaink. A zöld-fehérek egyik játékosa lendületesen rávezette a labdát Klacsákra, sikerült elvezetnie mellette a játékszert, és igen kisodródott helyzetből, 7-9 m-ről, jobb lábbal a kapunk jobb felső sarkába lőtte. Mindezt olyan nagy erővel tette, hogy Pereg kapusunknak még arra sem volt elég ideje, hogy kinyújtsa a karjait (0 – 2). Azt lehet mondani, hogy a Pénzügyőr SE a bal oldali védekezésünk minden gyenge pillanatát a maga javára tudta fordítani. Az 57. percben ismét a védekező térfél bal oldalán akadtak gondjaink. Ellenfelünk egyik játékosának sikerült úgy beadnia a labdát, hogy a középen érkező társa kapta meg, és Szabó által nem eléggé erélyesen zavartatva, 2-4 m-ről, jobb lábbal a kapunk bal oldalába passzolta (0 – 3). A 72. percben bekövetkezett az, ami a bajnokságban eddig velünk még nem fordult elő, aktuális riválisunk 4 – 0-s előnyre tudott szert tenni. A védekező térfél közepén, már közel a büntetőterülethez, a zöld-fehérek egyik játékosa egy esernyő csellel átjátszotta újdonsült csapatkapitányunkat, Erdősit, és rövid labdaterelgetés után, a földről felpattanó labdát 12-14 m-ről, jobb lábbal átemelte a kijövő Pereg felett. A labda a kapunk közepében kötött ki (0 – 4). Végeredményben, egy nagykülönbségű vereséget szenvedtünk.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Az első félidei játékunkkal elégedett voltam. Hiányérzetem csak abból fakadt, hogy a három támadó középpályásunk, valamint az ékünk keveset mutatták magukat, és pillanatokra sem tudták megtartani a hozzájuk juttatott labdákat. Túlságosan pozícionálták magukat, így kiismerhetővé és levédekezhetővé vált szinte minden megmozdulásuk. A folytatásban, a korán bekapott gól után az addig masszív, tartással bíró és egységesnek is nevezhető helytállásunk megszűnt. Igazi átütőerő nem maradt bennünk. Mindez a múlt. Ezen már nem tudunk változtatni. Egy valamit azonban nem szabad elfelejteni: az előttünk álló, a bajnokságból hátralévő 7 mérkőzésen elvileg még 21 pontot tudunk szerezni! Ebből 3 pont biztosan a miénk lesz! Kizárólag rajtunk múlik, hogy a tavaszi idényünk jobb vagy rosszabb lesz annál, mint amilyen az elmúlt őszi volt!
TÖBBET VESZÍTETTÜNK EGY MÉRKŐZÉSNÉL
U16-U17 (’95-’94) 20. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 24. forduló
2011. 05. 01. (vasárnap), 11.00 óra
1037 Budapest, Kalap utca 1. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 50 néző
III. kerületi TUE UPE „B” – Szent István SE-OTP Bank „A”
2 – 1 (0 – 0)
Gólszerző: Sebestyén Roland
Sárga lap: Jákó
Összeállítás: Pereg (6) – Szabó /csapatkapitány/ (5), Erdősi (7), Nagy (5), Klacsák (6) – Balázs (5), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6) – Jákó (5), Sebestyén Roland (5), Sebestyén Róbert (5) – Bálint (5)
Cserejátékos: Fáth (-), Jámbor (-), Jobbágy (5), Kreisz (-), Lakatos (5), Varga (5)
(Fáth, Jámbor és Kreisz nem léptek pályára!)
Betegség miatt hiányzó játékos: Hőgye
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
Utazás miatt hiányzó játékos: Fritz
Ünnepnapon, május 1-jén, a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság 24. fordulójában a III. kerületi TUE UPE „B” otthonába látogattunk. A kék-fehérek a mérkőzés előtt a 11. helyről vártak minket, nekünk pedig a 6. helyről lett volna esélyünk előrébb lépni, akár a 4. helyig. A műfüves pályán hűvös, szakadó esős időjárási körülmények mellett megrendezett találkozót mintegy 50 néző látta. Az első félidőben óriási labdabirtoklási fölényt tudtunk kialakítani, lehet azt mondani, hogy alkalmanként kifejezetten tetszetősen járattuk a játékszert. A probléma abból fakadt, hogy a III. kerületi TUE UPE „B” rendkívül fegyelmezett és szilárd védekezését egyetlen támadó szellemű játékosunk sem merte egy az egy elleni játékkal megbontani. Leginkább csak átlövésből veszélyeztettünk. Egy alkalommal a szerencse sem állt mellénk, hiszen nagyjából 10 perccel az első játékrész vége előtt, Bálintnak volt egy lövési kísérlete, amely után bosszankodhattunk. A támadó térfél közepén, a büntetőterület határán, 16-18 m-ről, bal lábbal úgy lőtte kapura a labdát, hogy az a keresztlécről visszapattant a mezőnybe. Szóval, a második félidő 0 – 0-s állásról kezdődött meg. Csapatunk edzője, Wágner Ádám a folytatásra kettőt is cserélt, hiszen Jobbágy és Varga álltak be. A második játékrészt a lehető legjobban kezdtük, hiszen már a 46. percben megszereztük a vezetést. A támadó térfél jobb oldalán Bálint lendületesen előre vezette a labdát, és középre játszotta a büntetőterület közelében érkező, frissen beállt Jobbágynak. Utóbbi játékosunk ügyesen bejátszotta a labdát a kék-fehér védelmi vonal mögé középen beinduló Sebestyén Rolandnak, aki az indításra történő ráfutás és rövid labdavezetés után, 7-9 m-ről, jobb lábbal, félmagasan úgy passzolta el a játékszert, hogy az a balra eldőlő kapus felső testéről a kapu bal alsó sarkába pattant (0 – 1). A várva várt gólt követően nem szabadott volna, hogy „kicsússzon a kezünkből” az irányítás, sajnos, mégis ez történt. A 64. percben a védekező térfél közepén elkövetett súlyos védelmi hibából veszítettünk labdát. Nagy teljesen feleslegesen, középen megjátszotta Lakatost, aki körül eleinte még nem volt III. kerületi játékos, de annyira lassan reagált, hogy hátulról mégis beérte egy, és a megszerzett labdát a beinduló társa elé passzolta, aki lendületesen a büntetőterületen belülre vezette, és 7-9 m-ről, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába lőtte (1 – 1). Ez a kapott találat a mi oldalunkon még a korábbinál is görcsösebbé tett mindenkit, ugyanis „futhattunk” a győzelem után. A 81. percben egy büntetőből kapott gól a vesztünket okozta. Ennek egy szintén fájdalmasan nagy egyéni hiba volt az előzménye. A védekező térfél közepén Jobbágy egy teljesen menthetőnek tűnő szituációban visszahúzta a lábát, nem akadályozta meg, hogy a III. kerületi TUE UPE „B” labdás játékosa indítsa a jobb szélen beinduló társát. A kék-fehérek labdát kapó játékosa egy beadásra szánta el magát, és eltalálta a belső védő pozíciójából odaérkező, és menteni igyekvő Erdősi jobb karját. A jogos ítélet büntetőrúgás lett. A III. kerületiek első góljának szerzője ezúttal sem hibázott, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába lőtte a labdát (2 – 1). A lefújás előtti percekben Bálintnak a támadó térfélen, a kapuelőtéren belül volt még egy fejelési kísérlete, amelyet követően a jobb oldali kapufán csattant a labda, de onnan nem a gólvonal mögé került. Nincs mit szépíteni, egy megnyert mérkőzést buktunk el! Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy Jákó a 32. percben hátulról történő megrúgásért sárga kártyás figyelmeztetésben részesült, és tekintettel arra, hogy ez volt a bajnoki szezonban az ötödik sárga lapja, így a Pénzügyőr SE elleni összecsapást ki kell hagynia.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Azzal kezdeném, hogy szeretném kifejezni az őszinte gratulációmat ellenfelünknek, a III. kerületieknek, megérdemelték a győzelmet! Nagyon összetett okai vannak a mai vereségünknek, és nem is az fáj igazán, hogy kikaptunk, hanem az, hogy olyan, előzetesen nem várt események „körítették” a mérkőzést, amelyek mellett nem mehetek el szó, illetve tettek nélkül. Edzőtársammal, egyben testvéremmel közösen, a megtörténtek alapos átgondolása és higgadt értékelése után úgy döntöttünk, hogy a bajnokság hátralévő részében a csapatkapitányi szerepkörrel Szabó helyett Erdősit bízzuk meg, illetve Kreisz kapusunktól megválunk! A meghozott döntéseinken már biztosan nem változtatunk, a bajnokság lezárásáig véglegesnek tekinthetők!
ÉLMÉNYNEK JÓ VOLT, DE CSAK JÁTSZADOZTUNK
U16-U17 (’95-’94) III. UTE Budapest Kupa 2011 – Húsvéti Nemzetközi Utánpótlás Labdarúgó Torna – Budapest
2011. 04. 22-24. (péntek-vasárnap)
1044 Budapest, Megyeri út 13. – stadion; 1044 Budapest, Megyeri út 13. – füves nagypálya; 1044 Budapest, Megyeri út 13. – műfüves nagypálya; 1046 Budapest, Fóti út 8-10. – füves nagypálya; 1046 Budapest, Tábor utca 24. – füves nagypálya – 2x20 perc, 40-200 néző
A kupán résztvevő keret: Kreisz (6) – Balázs (5), Bálint (4), Erdősi (5), Fáth (5), Fritz (6), Hőgye (4), Jákó (5), Jámbor (5), Jobbágy (5), Klacsák (7), Lakatos (5), Nagy (6), Pereg (4), Sebestyén Róbert (5), Sebestyén Roland (4), Szabó /csapatkapitány/ (-), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6)
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
Utazás miatt hiányzó játékos: Varga
Szombat
MECCS NÉLKÜL UGYAN, DE GYŐZTÜNK
1995-ös kategória
11.00 = 1. csoportmérkőzés (B csoport):
Szent István SE – FK ADA Secerenac (szerb)
Elmaradt! Versenybizottsági határozat alapján: 3 - 0!
Gólszerző: -
A kezdő csapatba nevezett játékos: Kreisz – Szabó /csapatkapitány/, Erdősi, Nagy, Klacsák – Fritz, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ – Jákó, Hőgye, Sebestyén Roland – Bálint
Csereként nevezett játékos: Balázs, Fáth, Jámbor, Jobbágy, Lakatos, Pereg
Betegség miatt hiányzó játékos: Sebestyén Róbert
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
Utazás miatt hiányzó játékos: Varga
A III. UTE Budapest Kupa 2011 – Húsvéti Nemzetközi Utánpótlás Labdarúgó Torna 1995-ös, az Újpesti TE korábbi labdarúgó legendájáról, Juhász Péterről elnevezett kategóriájában (1994-es születésű játékosaink közül, a szabályok szerint egyszerre 4 játékos tartózkodhatott a pályán) csapatunk is képviseltette magát. A több újpesti helyszínen, pénteken és szombaton napsütéses, vasárnap már borús, olykor esős időjárási körülmények mellett, összesen 9 kategóriában, 100 csapattal megrendezett eseményen a minket is érintő kategóriában 10 + 1 fős lebonyolításban, 2 x 20 perces mérkőzésekre került sor. A 10 fős mezőnyt a szervezők 3 csoportra osztották. Mi a 3 csapatos B csoportba kaptunk besorolást. Első ellenfelünk Szerbiából, egészen pontosan Belgrádból érkezett. A találkozóra az Újpesti TE utánpótlás edzőközpontjának füves pályáján 11.00-kor került volna sor. A 3 napig tartó kupa talán legnagyobb talánya, miképpen fordulhatott elő, hogy szerb riválisunk eljött Budapestre (energiát, időt és pénzt nem kímélve), de összesen 7 játékossal és 2 edzővel. Érdemleges válasz erre talán nincs is, a lényeg viszont az, hogy a szabályok értelmében 3 – 0-val és 3 ponttal gazdagodtunk az első csoportmérkőzésünkön.
NAGY KÜZDÉS AZ VOLT, GÓL VISZONT NEM
1995-ös kategória
17.00 = 2. csoportmérkőzés (B csoport):
DHSE Olasz Focisuli – Szent István SE 0 - 0 (0 - 0)
Gólszerző: -
Összeállítás: Kreisz – Lakatos, Erdősi, Nagy, Klacsák – Fritz, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ – Jákó, Sebestyén Roland, Hőgye – Bálint
Cserejátékos: Balázs, Fáth, Jámbor, Jobbágy, Pereg
Betegség miatt hiányzó játékos: Sebestyén Róbert
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
Utazás miatt hiányzó játékos: Szabó /csapatkapitány/, Varga
A nyitó napon a második, és egyben az utolsó csoportmérkőzésünk 17.00-kor kezdődött az Újpesti TE utánpótlás edzőközpontjának füves pályáján. A DHSE Olasz Focisuli jelen volt, így nem kellett attól tartani, hogy ismét találkozó nélkül kapunk 3 pontot, és jutunk be a legjobb 6 csapat közé. Ennek az összecsapásnak tulajdonképpen az volt a tétje, hogy a továbbjutást érő 1-2. helyezés közül melyiket sikerül megszereznünk. Nem volt mindegy ugyanis, hogy másnap, az újonnan létrehozott, 3 csapatos 1-es és 2-es csoportban az A és B csoport 1. vagy a 2. helyezettjei ellen játszhatunk a dobogós helyekért. Ennek tükrében, és persze, annak örömére, hogy a fontos dolgok a pályán dőlhetnek el, igen küzdelmes mérkőzést játszottak a felek. Igazán jelentős gólhelyzetek a kapuk előtt egyik félidőben sem adódtak, de az igazság az, hogy kívülről úgy érződött, a debreceniek közelebb állnak a győzelemhez. A végeredmény 0 – 0 lett, így mind a két csapat 1-1 ponttal gazdagodott. A találkozó krónikájához hozzátartozik, hogy ekkorra Szabó csapatkapitányunk előre jelzett utazás miatt már nem volt jelen, illetve Zemplényi csapatkapitány-helyettesünk kapott egy rúgást a jobb lábára, a bokája környékén, és az ebből adódó zúzódásos sérülés miatt már nem tudta vállalni a vasárnapi játékot. Tekintettel arra, hogy a B csoport 1-2. helyezésének sorsa a 0 – 0-s döntetlenünkkel nem dőlt el, ezért a versenyiroda tagjai úgy döntöttek, hogy felajánlják, a szabályokban leírt sorsolás, és ez által „vak szerencse” helyett 5-5 büntetőrúgás után alakuljon ki a sorrend az érintett, aktuális ellenfelünk és közöttünk. Ez már egy másik történet…
SORSOLÁS HELYETT BÜNTETŐPÁRBAJ
1995-ös kategória
17.50 = A csoport elsőségről döntő büntetőpárbaj (B csoport)
A büntetőpárbajban résztvevő keret: Kreisz – Balázs, Bálint, Erdősi, Fáth, Fritz, Hőgye, Jákó, Jámbor, Jobbágy, Klacsák, Lakatos, Nagy, Pereg, Sebestyén Róbert, Sebestyén Roland, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Betegség miatt hiányzó játékos: Sebestyén Róbert
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
Utazás miatt hiányzó játékos: Szabó /csapatkapitány/, Varga
DHSE Olasz Focisuli – Szent István SE 5 - 3
Gólszerző: Bálint, Jákó, Sebestyén Roland
A B csoport 1. helyéről döntő büntetőpárbajt a DHSE Olasz Focisuli és közöttünk 17.50-kor, az Újpesti TE edzőközpontjának füves pályáján rendezték. Ellenfelünk egyik játékosa nyitotta a büntetők sorát, és jobb lábas lövése után a Kreisz kapusunk által védett kapu bal alsó sarkában kötött ki a labda (1 – 0). Nálunk Sebestyén Roland volt az első lövő, és magabiztosan, jobb láb belsőjével a kapu jobb alsó sarkába juttatta a labdát (1 – 1). A debreceniektől másodjára szerephez jutó játékos jobb lábbal, a középről elmozgó Kreisz mellett, félmagasan a kapu közepébe lőtte a labdát (2 – 1). A mi részünkről másodiknak Jákó állt oda a labda mögé, és gyönyörűen, jobb lábbal kilőtte a bal felső sarkot (2 – 2). A DHSE Olasz Focisuli harmadik tagja, hasonlóan az előző társához, jobb lábbal, az ismét időben előre cselekvő, oldalra elmozgó Kreisz helyére, a kapu közepébe lőtte a labdát (3 – 2). Tőlünk Klacsák állt oda harmadjára elvégezni a büntetőrúgást. A nem túl nagy erővel, jobb lábbal, laposan ellőtt, a kapu jobb oldalába tartó labdáját ellenfelünk kapusa hárítani tudta (3 – 2). A negyedik debreceni fiú ezt a lélektani előnyt kihasználva, higgadtan, jobb lábbal a kapu jobb oldalába „bombázta” a labdát (4 – 2). Bálint volt a negyedik vállalkozónk. Nehéz helyzetben volt, hiszen a remények fennmaradása érdekében, gólt kellett lőnie. Nos, a jobb lábbal, félmagasan a kapu jobb oldalába megeresztett labda a DHSE Olasz Focisuli hálóőrén megpattanva került a gólvonal mögé (4 – 3). Jött a végső lövés. Ellenfelünk játékosa mivel jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába juttatta a labdát, így elkönyvelhettük, hogy ezt a büntetőpárbajt 5 – 3-ra elbuktuk. Ennek értelmében másnap, tehát vasárnap az 1-es csoportba kerülve, az A csoport 1. helyezettje, Magyarország (U15) ellen és a C csoport 1. helyezettje, az olasz USD Petra Malo ellen küzdhettünk tovább az 1-6. helyezés valamelyikéért.
Vasárnap
MAGYARORSZÁG (U15) ELLEN A SZUSZA FERENC STADIONBAN
1995-ös kategória
8.45 = Az 1-6. helyezésért játszott 1. csoportmérkőzés (1-es csoport):
Magyarország (U15) – Szent István SE 2 - 0 (1 - 0)
Gólszerző: -
Összeállítás: Kreisz – Lakatos, Erdősi, Nagy, Klacsák – Fritz, Bálint – Jákó, Balázs /megbízott csapatkapitány/, Hőgye – Sebestyén Roland
Cserejátékos: Fáth, Jámbor, Jobbágy, Pereg, Sebestyén Róbert
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Utazás miatt hiányzó játékos: Szabó /csapatkapitány/, Varga
„Lehet, hogy boldogan élhetnék, bárhol e Földön…” – így kezdődik az Újpesti induló, amely végig hallgatása után csak következtetni lehet, milyen érzés a 13 501 férőhelyes Szusza Ferenc Stadionban játékosként, illetve edzőként akár csak egyszer is szerephez jutni. Bizony, eljött az idő, hogy ezt mi is megérezzük. Fokozva az élményeket, mindezt hazánk U15-ös, korosztályos legjobbjai, Magyarország (U15) ellen tehettük, és egy tétmérkőzésen. A Szepessy László edző, Brünyi Béla csapatmenedzser és Lippai József kapusedző által vezetett nemzeti csapattal 8.45-től találkoztunk az 1-es csoport első, az 1-6. helyezés eldőlését tekintve egyik fontos összecsapása apropóján. Sajnos, már a 2. percben hátrányba kerültünk. A védekező térfél közepén, egy mélységi átadást követően ellenfelünk egyik játékosa a túlságosan lassan reagáló Lakatosról zavartalanul tudott a kapu felé fordulni, és rövid labdavezetés után, 11-13 m-ről, jobb láb belsőjével a Megyeri út felől lévő kapu bal alsó sarkába passzolta a játékszert (1 – 0). Hősies védekezésünknek és a „szerencsének hála”, maradt ez az eredmény az első félidőben. A második játékrész már másképpen alakult, egyre többet tudtuk birtokolni a labdát. A megszeppenés jelei ekkorra eltűnni látszódtak, mégis a 26. percben a védekező térfél bal oldalán kihagyott a védekezésünk, így a nemzeti csapat egyik játékosa középre játszhatta a labdát, és a lendületesen, a Mildenberger utca felőli kapu rövid oldalához érkező társa, 2-4 m-ről a kapunk bal oldalába fejelte. Ennél az esetnél Kreisz kapusunk lehetett volna határozottabb, és akkor talán sikerül a mentés (2 – 0). A mérkőzés lefújása előtti percekben Fáth-nak volt egy több mint ígéretes fejelési kísérlete, de a gól elmaradt. Szóval, 2 – 0-ra kikaptunk, de túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy nagy élménnyel gazdagodtunk. A találkozó krónikájához hozzátartozik, hogy a szombaton betegség miatt hiányzó Sebestyén Róbert ekkorra már jelen volt, és csereként pályára is lépett.
AZ OLASZ MENTALITÁS GYŐZÖTT
1995-ös kategória
11.00 = Az 1-6. helyezésért játszott 2. csoportmérkőzés (1-es csoport):
Szent István SE – USD Petra Malo (olasz) 0 - 3 (0 - 1)
Gólszerző: -
Összeállítás: Kreisz – Klacsák, Erdősi, Nagy, Jámbor – Fritz, Balázs /megbízott csapatkapitány/ – Hőgye, Jobbágy, Sebestyén Roland – Bálint
Cserejátékos: Fáth, Jákó, Lakatos, Pereg, Sebestyén Róbert
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Utazás miatt hiányzó játékos: Szabó /csapatkapitány/, Varga
Az 1-6. helyezés eldöntésében egyik másik fontos, az 1-es csoport részeként sorra kerülő, számunkra az utolsó csoportmérkőzésen az olasz USD Petra Malo ellen léptünk pályára. A 11.00-tól, a Szusza Ferenc Stadion közelében található füves edzőpályán megrendezett találkozót összességében mintegy 200 néző látta. Ez egy olyan összecsapás volt, amelyen a kényelmeskedő és ok nélküli önbizalom hiányban gazdag magyar mentalitás felett győzedelmeskedett az ellenfél játékát tönkretevő, magabiztos és tudatos olasz stílus. A 2. percben a védekező térfél közepén Nagy túlságosan könnyelműen elcselezte magát, ellenfelünk labdát szerző játékosa a megszerzett labdát az alapvonal közelébe vezette, és 3-5 m-ről, jobb lábbal a kijövő Kreisz kapusunk jobb keze mellett a kapunk bal oldala felé passzolta. A visszafutó és menteni igyekvő Nagy előtt gurult a labda a gólvonalon túlra. Óriási egyéni hiba volt, amelyért azonnal büntetett az USD Petra Malo (0 – 1). Leginkább a bátortalanság, az elöl lévő játékosaink kevés futómennyisége miatt nem sikerült kiegyenlítenünk az első félidőben. A második játékrészben ahelyett, hogy ledolgoztuk volna a hátrányt, az olasz csapat kétszer is betalált. Nagy ismét hibázott, hiszen a védekező térfél közepénfelívelt labdát odafejelte ellenfelünk egyik játékosa elé. Az USD Petra Malo labdát kapó tagja lendületesen betört a labdával a büntetőterületen belülre, és 5-7 m-ről, jobb lábbal úgy löbbölt a játékszer alá, hogy az a kijövés közben elé lecsúszó Kreisz kapusunk teste felett a kapunk közepébe hullott (0 – 2). A 31. percben kaptuk a harmadik gólt. Ennek az volt az előzménye, hogy a védekező térfél közepén, a belső védőink között, a labdával zavartalanul kilépő, egyik olasz játékost a büntetőterületen belül eléérkező Kreisz kapusunk szabálytalanul elütött. A jogosan megítélt büntetőt ellenfelünk egyik játékosa úgy értékesítette, hogy jobb lábbal a kapunk jobb alsó sarkába lőtte a labdát (0 – 3). Szomorú, de igaz valóság, hogy az USD Petra Malo győzni akart, mi pedig csak helytállni. Ennek a hozzáállásnak 3 – 0-s vereség lett a vége. Az 1-es csoportban az utolsó, 3. helyen végeztünk, így a kupát az 5-6. helyezésről döntő mérkőzéssel kellett zárnunk.
„BE VAGYUNK OLTVA” A SOROKSÁRIAK ELLEN
1995-ös kategória
15.00 = Az 5-6. helyezésről döntő mérkőzés:
Szent István SE – Soroksár SC 0 - 1 (0 - 0)
Gólszerző: -
Összeállítás: Kreisz – Lakatos, Erdősi, Nagy, Klacsák – Fritz, Fáth – Jákó, Hőgye, Sebestyén Roland /megbízott csapatkapitány/ – Bálint
Cserejátékos: Balázs, Jámbor, Jobbágy, Pereg, Sebestyén Róbert
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Utazás miatt hiányzó játékos: Szabó /csapatkapitány/, Varga
A kupa számunkra utolsó, az 5-6. helyezésről döntő mérkőzését a Soroksár SC ellen játszottuk 15.00-tól. A találkozónak az Újpesti TE utánpótlás edzőközpontjának füves pályáján veselkedtek neki a felek. Nem is olyan régen, a soroksáriakkal szemben egy bajnoki összecsapáson úgy szenvedtünk 3 – 0-s vereséget, hogy több mint féltucatnyi, ígéretesebbnél ígéretesebb gólhelyzetet hagytunk ki. Ehhez hasonló játékkép, sajnos, ezúttal is bekövetkezett. Az első félidőben még 0 – 0 volt az állás, de a második játékrészben, egészen pontosan a 28. percben ellenfelünk már megszerezte a vezetést. A védekező térfél bal oldalán a Soroksár SC egyik játékosa szabadon játszhatta középre a labdát, és bizony, a középen, a büntetőterületen belülre érkező társa alaposan átejtette a menteni igyekvő Lakatost: 6-8 m-re a kaputól, előbb jobb lábbal egy esernyő cselt hajtott végre, a lepattanás után bal lábbal egyet igazított a labdán, végül bal lábbal a kapu bal alsó sarkába lőtte (1 – 0). Ez a találat, és a soroksáriak ezzel megszerzett győzelme azért volt különösen bosszantó, mert Jákó és Pereg több ziccer helyzetben is hibáztak. Könnyedén eldönthettük volna az 5. helyezés sorsát, ezzel szemben a 6. helyen zártuk a kupát.
A kupa alakulása
Mérkőzések helyszínei:
I.: 1044 Budapest, Megyeri út 13. (stadion)
II.: 1044 Budapest, Megyeri út 13. (füves pálya)
III.: 1044 Budapest, Megyeri út 13. (műfüves pálya)
IV.: 1046 Budapest, Fóti út 8-10. (füves pálya)
V.: 1046 Budapest, Tábor utca 24. (füves pálya)
Msz.: Mérkőzésszám; Gy.: Győzelem, D.: Döntetlen, V.: Vereség; Ga.: Gólarány;
Gk.: Gólkülönbség; P.: Pont
1995-ös kategória
Végeredmény
Wágner Ádám nyilatkozata: – Sajnálom, hogy a szerb FK ADA Secerenac nem állt ki 11 fővel. A DHSE Olasz Focisulival szemben egy jó mérkőzést játszottunk. A Szusza Ferenc Stadionban, a Magyarország (U15) elleni találkozó biztosan mindenki számára igen emlékezetes marad. Azt gondolom, ekkor helyt álltunk. Az olasz USD Petra Malo megmutatta a számunkra, hogy az ellenfél hibáit, gyenge pontjait és kényelmeskedését a latinos, magabiztos mentalitással és tudatos játékolvasással hogyan kell kihasználni. A Soroksár SC ellen pedig idén eddig semmi nem jön össze a kapu előtt. Néhány játékosom teljesítménye csalódást okozott, de azt azért figyelembe veszem, hogy a pénteki bajnoki találkozóval együtt véve volt, aki kevesebb, mint 72 óra alatt 250 percet töltött a pályán, és nem akármilyen riválisok ellen. Van még egy konklúzió, amelyet levonhatok: egyelőre, a kelleténél jobban akadozik a csapatjáték folyamatossága, amennyiben csak egy-két fő hiányzik az általam, a tavaszra elképzelt, ideális tizenegyből. Végezetül, azt megemlíteném, hogy a 10 csapatból elért 6. helyezésünk igazából a lebonyolítás következménye, és nem a jó teljesítményünké.
VÉGÜL NAGYKÜLÖNBSÉGŰ LETT A GYŐZELEM
U16-U17 (’95-’94) 19. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 23. forduló
2011. 04. 23. (péntek), 13.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – Ferihegy Sportakadémia-Vecsési FC
5 – 1 (2 – 1)
Gólszerző: Jákó (3), Bálint, Sebestyén Roland
Sárga lap: Varga
Összeállítás: Kreisz (7) – Szabó /csapatkapitány/ (5), Erdősi (5), Nagy (6), Klacsák (7) – Fritz (5), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (8) – Balázs (5), Hőgye (6), Sebestyén Roland (6) – Bálint (6)
Cserejátékos: Fáth (-), Jákó (8), Jámbor (-), Jobbágy (6), Lakatos (6), Pereg (-), Varga (6)
Betegség miatt hiányzó játékos: Sebestyén Róbert
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
2011-ben először került arra sor, hogy hétközi, nagypályás tétmérkőzést játsszunk. A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokság 23. fordulójából péntekre előrehozott találkozón a Ferihegy Sportakadémia-Vecsési FC volt az ellenfelünk. A hétköznapra azért esett a választás, mert csapatunk szombat-vasárnap a III. UTE Budapest Kupa 2011 - Húsvéti Nemzetközi Utánpótlás Labdarúgó Tornára hivatalos. Az otthonunkban, Budapest XIII. kerületében, a Rozsnyai utca 4. szám alatt található sporttelep műfüves pályáján dél után egy órával megrendezett összecsapásra kifejezetten meleg, már-már kánikulai időjárási körülmények mellett mintegy 30 néző volt kíváncsi. Aki csak kevés időt is eltöltött egy olyan labdarúgó együttesben, amely táblázatban megjelenik, az tudhatja, hogy az aktuális utolsó helyezett elleni mérkőzések előzetesen mindig a legnehezebbek közé tartoznak. Két okból: egyfelől illene győzni, másfelől ezt nem olyan egyszerű megvalósítani. Kissé ironikusan fogalmazva, így lehettünk ezzel mi is, hiszen némelyek talán görcsösen, illetve mások nem eléggé „tüzesen” vetették bele magukat a játékba. A fő veszélyforrást az jelentette, hogy amint nem kapura továbbítással fejeztünk be egy-egy akciót, bizony tartani lehetett a gyors ellentámadástól. Az első percekben nem csak a vecsésiek kapuja előtt izgulhattunk, hanem a saját kapunk környékén is átéltünk néhány „rázósabb” pillanatot. A 21. percben többszöri próbálkozás után sikerült megszereznünk a vezetést. A támadó térfél jobb oldalán, nagyjából a büntetőterület magasságában Hőgye el kezdte befelé, az alapvonallal párhuzamosan vezetni a labdát, majd remek ütemben megjátszotta a bal szélről középre, a Ferihegy Sportakadémia-Vecsési FC védőfala mögé beinduló Sebestyén Rolandot. Utóbbi játékosunk maga elé tette a labdát, és 7-9 m-ről, jobb lábbal a kijövő kapus bal keze mellett a kapu bal oldalába passzolta (1 – 0). Szinte még meg sem tudtuk ünnepelni a gólt, ugyanis a 22. percben, nem sokkal ellenfelünk középkezdését követően, a védelmünk bal oldalán nagy figyelmetlenségeket követtünk el. A védekező térfél bal oldalán mögénk kerültek, majd a vecsésiek egyik játékosa megjátszotta a középen érkező társát, aki zavartalanul, 12-14 m-ről, jobb lábbal úgy passzolta a labdát a kapunk felé, hogy az a jobb oldali kapufáról került a gólvonal mögé (1 – 1). A Ferihegy Sportakadémia-Vecsési FC ettől a találattól igencsak „lázba jött”, ugyanis ráérzett arra, hogy van keresnivalója. Bizony, bizony, egy alkalommal Kreisz kapusunk lélekjelenlétén és egyben ügyes hárításán múlott, hogy nem kerültünk hátrányba. Később, egészen pontosan a 44. percben újra magunkhoz tudtuk ragadni az előnyt. A védekező térfél közepén Klacsák remek labdával kiugratta a támadó térfélen, középről a jobb szélre beinduló Sebestyén Rolandot, aki rövid labdavezetés után egy hosszú, lapos keresztlabdával játékba hozta Bálintot. A bal oldalról a kapu elé futó játékosunk 4-6 m-ről, jobb láb belsőjével úgy emelte meg a labdát, hogy az a hosszú oldalon, a keresztlécről került a kapu bal alsó sarkába. (2 – 1). A félidei szünetig már változatlan maradt az állás. A második játékrész első húsz percében nagyon unalmassá vált a találkozó, csupán Bálint helyzetbe kerülései hoztak némi vérnyomás emelkedést. Persze, attól azért végig tartani lehetett, hogy a 2 – 1-es vezetés még nem egy „életbiztosítás”. A 67. percben történt egy esemény, amely aztán jelentősen kihatott a végeredményre. Jákó pályára lépett Sebestyén Roland helyett, és az ék pozíciójába került. Ekkor talán még senki nem gondolta – talán maga Jákó sem –, hogy a beállásának klasszikus mesterhármas lesz a vége. A 75. percben a támadó térfél bal oldalán Klacsák gondolt egyet, és lendületes labdavezetéssel megindult az alapvonal felé. Arra is maradt még ereje, hogy a büntetőterületen belülre tolja a labdát, és középre játssza. A rövid oldalra, a jobb oldali kapufa felé Jákó érkezett, és 3-5 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb oldalába passzolta a labdát (3 – 1). A 77. percben a támadó térfél közepén, a büntetőterület magasságában ellenfelünk védői finoman szólva sem álltak a helyzet magaslatán. Jákó ezt egy labdaszerzéssel büntette, és 14-16 m-ről, jobb lábbal a kifutó kapus felett átemelte a játékszert, amely a kapu közepébe került (4 – 1). A 87. percben eljöttek a cserék pillanatai. A támadó térfél jobb oldalán Jobbágy előre vezette a labdát, és amikor már a büntetőterületen belülre ért vele, visszajátszotta a mélységből felérkező Fáth elé. Utóbbi játékosunk lövésre szánta el magát, de a labda a vecsésiek hálóőréről középre kipattant. Az ott termő Jákó így helyzetbe került, aki előbb még szintén a kapusba lőtte a labdát, de másodszorra már nem hibázott, és 5-7 m-ről, jobb lábbal ismét egy átemelős gólt szerzett. A labda középen, a keresztléc alatt hullott a kapuba (5 – 1). A lényeg, hogy így, vagy úgy, de újabb 3 pontot szereztünk! Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy a 66. percben Varga hátulról történő megrúgásért sárga kártyás figyelmeztetésben részesült.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Túl vagyunk mentális szempontból a bajnokság egyik legnehezebb mérkőzésén, és ami fontos, hogy 3 ponttal gazdagodva. A táblázat aktuális utolsó helyezettje ellen játszani mindig nehéz, mert a nyomás kettős: a győzelem reálisan elvárható, de megszerezni nem olyan egyszerű. Láthattuk, hogy ebben a bajnokságban egyik ellenféllel szemben sem mehetünk biztosra, és ez mai riválisunk, a Ferihegy Sportakadémia-Vecsési FC ellen is bebizonyosodott. A mi oldalunkon néhány jó teljesítményt leszámítva (például külön kiemelve Jákó klasszikus mesterhármasát), a többség igencsak visszafogott produkciót mutatott be, és ennek nem igazán örülök, de az 5 – 1-es végeredményt tekintve azért nincs okom jelentősebb zsörtölődésre. Gratulálok valamennyi játékosomnak!
5 GÓLT LŐTTÜNK TATABÁNYÁN
U16-U17 (’95-’94) 18. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 22. forduló
2011. 04. 17. (vasárnap), 12.00 óra
2800 Tatabánya, Ságvári Endre utca 9. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 50 néző
Tatabányai ASK „B” – Szent István SE-OTP Bank „A”
0 – 5 (0 – 2)
Gólszerző: Sebestyén Roland (2 = 1 + 1 büntetőből), Hőgye, Jákó, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Összeállítás: Kreisz (6) – Szabó /csapatkapitány/ (7), Erdősi (7), Nagy (7), Klacsák (7) – Fritz (7), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (8) – Varga (7), Hőgye (8), Sebestyén Róbert (6) – Bálint (8)
Cserejátékos: Jákó (7), Jámbor (7), Jobbágy (7), Lakatos (7), Pereg (7), Sebestyén Roland (7)
Pihentetés miatt hiányzó játékos: Fáth
Sérülés miatt hiányzó játékos: Balázs és Chorfi
Idegen környezetbe, Budapesttől nagyjából 50 km-re, Tatabányára utaztunk, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokság 22. fordulójában a házigazda Tatabányai ASK „B” ellen próbáljunk javítani. A bajnoki kényszerszünet előtt – az elmúlt hétvégén szabadnaposak voltunk – Soroksáron szenvedtünk vereséget, így igen sokat kellet várni arra, hogy ismét téttel bíró találkozón játszhassunk értékes pontokért. A tatabányai Grosics Gyula Stadion szomszédságában található műfüves pályán megrendezett összecsapást hol felhős, hol napsütéses időjárási körülmények mellett mintegy 50 néző látta. Az első 10 perc roppantul unalmas játékképet hozott, hiszen ellenfelünk többnyire a saját térfelén járatta a labdát, de közben nem igazán szándékozott az általunk megszállt, védekező térfélre átjutni. Mindenki talán arra számított, hogy a felek egymásnak esnek, de eleinte csak „puhatolózás” folyt. Eljött aztán a 12. perc, amikor a zárt védekezésünknek köszönhetően, a felezővonal környékén megszereztük a labdát. Bálint középen remek ütemben, ívelt átadással kiugratta a mélységből beinduló Hőgyét, aki néhány pattanás után maga elé engedte a labdát, és 12-14 m-ről, jobb lábbal, félmagasan, olyan nagy erővel lőtte a kapu bal oldalába, hogy a kapus már nem tudta elérni (0 – 1). Az első gólt követően hosszú ideig nem történt jelentősebb esemény, igazából csak mezőnyjáték zajlott. Nem sokkal az első félidő lefújása előtt, a 41. percben viszont ismét örömet okoztunk a nekünk szurkoló, szép számú közönségnek, hiszen igencsak tetszetős támadásvezetés végén újra betaláltunk. A támadó térfél közepén, már a büntetőterület magasságában Bálinthoz került a labda, aki laposan kipasszolta a jobb oldalon beinduló Vargának. Utóbbi játékosunk, az igen hátulról a büntetőterületen belülre futó Zemplényi csapatkapitány-helyettesünk elé passzolta a labdát, aki 6-8 m-ről, bal lábbal a kapu bal oldalába bombázta úgy, hogy az a keresztlécről előbb a bal oldali kapufára, majd onnan a gólvonal mögé vágódott (0 – 2). Szóval, a félidei szünetre megnyugtatónak mondható, ugyanakkor akár elkényelmesedéshez is vezethető előnyt tudtunk szerezni. A második játékrész első perceiben tettünk azért, hogy még nagyobbra növeljük a különbséget. Egészen pontosan, az 54. percben a második félidőre csereként beálló Sebestyén Roland büntetőből volt eredményes. Ennek előzménye az volt, hogy a támadó térfél közepéről a jobb oldalra kihúzódó, és ott a labdát előrevezető Bálint a büntetőterületen belülre érkező Zemplényi elé bejátszotta a játékszert. A Tatabányai ASK „B” egyik játékosa hátulról visszahúzta a labdát kapó 7-esünk mezét. A játékvezető büntetőt ítélt a javunkra. Sebestyén Roland higgadtan, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába passzolta a labdát. Tekintettel arra, hogy a tatabányaiak hálóőre az ellenkező oldalra vetődött, ez kifejezetten jó megoldásnak bizonyult (0 – 3). Ez a találat a mi oldalunkon igen megnyugtató hatással bírt valamennyi játékosunkra. Később, a 74. percben sikerült még tovább gyarapítani a góljaink számát. A támadó térfél közepén, a csereként beálló Jobbágy ügyesen, a bal oldalon beinduló Sebestyén Roland elé löbbölte a labdát, aki a büntetőterületen belülre vezette a játékszert, és 7-9 m-ről, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába passzolta (0 – 4). A végeredmény azonban ekkor még nem alakult ki. A 78. percben viszont már igen. Ekkor a támadó térfél jobb oldalán Bálint az alapvonal közeléig vezette a labdát, és keresztbe gurította azt a kapu előtt. Jákó a hosszú oldalon érkezett a labdára a kapuelőtér magasságában, és 3-5 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb oldalába passzolta (0 – 5). A mérkőzés lefújása előtt még átvészeltünk egy-két veszélyesnek mondható ellentámadást, és a hármas sípszó után elkönyvelhettük a bajnokságban az eddigi legnagyobb gólkülönbségű győzelmünket. Ráadásul, mindezt egy vesztes bajnoki találkozót követően!
Wágner Ádám nyilatkozata: – A tatabányai 5 – 0-s győzelmünkre lehetne azt mondani, hogy nincs mit rajta magyarázni, hiszen az eredmény önmagáért beszél, én mégis megemlítenék pár dolgot. Mindezt azért teszem, mert ahogyan korábban már mondtam, szerintem, nem a kudarcról kell órákat beszélni, hanem a sikerről. Ma nem játszottunk annyira jól, mint az elmúlt hetekben Soroksáron, majd Pasaréten, mégis könnyedén tudtuk kialakítani a bajnokságban az eddigi legnagyobb gólkülönbségű győzelmünket. A hétköznapok során, mivel nem szoktuk megspórolni a munkát, így mindig van mire „támaszkodni”. Akkor is, amikor a sors vagy inkább önmagunk figyelmetlenségei okán egy 3 – 0-s vereséget kell feledtetnünk, és akkor is, amikor megy a csapatnak. Arról pedig lehet polemizálni, hogy a labdarúgásban van, ami a győzelemnél is fontosabb, de az ilyen jellegű kifejezéseket kizárólag a győztesek szokták hitelesen megfogalmazni. Azok, akik valaha is „átérezték annak az ízét”. Gratulálok valamennyi játékosomnak!
EGYSÉGES CSAPATMUNKA – SZÉP GYŐZELMET SZEREZTÜNK
U16-U17 (’95-’94) 4. edzőmérkőzés – Budapest
2011. 04. 08. (péntek), 15.00 óra
1026 Budapest, Pasaréti út 11-13. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 70 néző
Vasas Labdarúgó Akadémia (U15) – Szent István SE
1 – 4 (0 – 1)
Gólszerző: Bálint (2), ellenfél játékosa, Hőgye
Összeállítás: Kreisz (7) – Szabó /csapatkapitány/ (7), Erdősi (8), Nagy (8), Klacsák (7) – Fritz (8), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (8) – Varga (7), Balázs (7), Sebestyén Róbert (7) – Bálint (9)
Cserejátékos: Fáth (7), Hőgye (8), Jámbor (-), Jobbágy (-), Lakatos (-), Pereg (7)
(Jámbor és Lakatos nem léptek pályára!)
Betegség miatt hiányzó játékos: Jákó, Sebestyén Roland
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
A 2011-2012-es szezonban csapatunk 4. edzőmérkőzésére Budapest II. kerületében, Pasaréten került sor, a Vasas Labdarúgó Akadémia (U15) otthonában. Az impozáns, XXI. századi létesítmény műfüves pályáján megrendezett találkozóra hol felhős, hol napsütéses, de végig orkán erejű széllel tarkított időjárási körülmények mellett mintegy 70 néző volt kíváncsi. A bajnoki kényszerszünet – ezúttal szabadnaposak vagyunk – apropóján létrehozott összecsapás legnagyobb tétjét a számunkra az adta, hogy tudjuk-e feledtetni az elmúlt heti, Soroksár SC elleni 3 – 0-s bajnoki vereséget, illetve aktuális ellenfelünktől az elmúlt ősszel elszenvedett 7 – 4-es fiaskót. Nos, a piros-kékek mellett volt még egy akadály, amellyel az első játékrészben meg kellett küzdenünk: hatalmas szembeszélben zajlottak az események. Ennek is, és persze, a Vasas Labdarúgó Akadémia (U15) stílusának köszönhetően a találkozó játékképe eleinte úgy alakult, hogy a saját térfelünkön próbáltuk védeni a kapunkat, ellenfelünk pedig jobbról balra, illetve balról jobbra járatta a labdát. A piros-kékek a remek védekezésünknek köszönhetően csak meddő labdabirtoklási fölényt tudtak kialakítani, és Kreisz kapusunkat nem állították igazán nagy feladat elé. Amiben talán a védekezési munkában is jobbak voltunk ezen a napon, az a labdaszerzésből történő támadás-kezdeményezés. Az idő, ahogy haladt előre, érezni lehetett, hogy az ellentámadásaink egyre nagyobb veszélyt jelentenek a Vasas Labdarúgó Akadémia (U15) kapujára. A 26. percben góllá érett az elképzelésünk. A védekező térfél közepén Nagy megindulva a labdával, remekül lépett fel a bal oldalon, majd kis kavarodás végén, már a büntetőterületen belülre érve, igen kisodródott helyzetből, bal lábbal laposan középre centerezte. A jobb oldali kapufától nem messzire visszakészített labdára Bálint érkezett, és 3-5 m-ről, kifordított jobb láb belsőjével a kapu bal oldalába pörgette (0 – 1). Az első játékrész hátralévő részében ellenfelünk a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket tett a gólszerzésért, és ennek egy-két olyan szituáció lett a következménye, amely során a szerencse is mellénk szegődött. Mindenesetre, a második félidőt egygólos előnnyel kezdtük meg. Már az 50. percben újabb találatnak örülhettünk, ugyanis Bálint duplázni tudott. A támadó térfélen fennmaradt ékjátékosunk csapatunk első embereként, már a büntetőterületen belül, „elcsente” a labdát a Vasas Labdarúgó Akadémia (U15) egyik védőjétől, és 11-13 m-ről, bal lábbal a kapu közepébe lőtte (0 – 2). A 63. percben ellenfelünk szépíteni tudott. A védekező térfél jobb oldalán mögénk kerültek a piros-kékek, és a középre passzolt labdát a védelmi falunk elé túlságosan szabadon érkező játékosuk befordulás után, 6-8 m-ről, jobb lábbal bevágta a jobb alsó sarokba (1 – 2). A folytatásban egyre többet tudtuk birtokolni a labdát, és igen sok, fél-, illetve egész pályás, tetszetős támadást tudtunk vezetni. Az előbbire volt egy példa a 66. percben végigvitt akciónk. A támadó térfél bal oldalán Bálint előre vezette a labdát, egészen az alapvonal közeléig, majd középre visszagurította a 15-17 m-re érkező Zemplényi csapatkapitány-helyettesünknek. Tekintettel arra, hogy utóbbi játékosunk előtt nem alakult ki igazi lövőhelyzet, így tovább passzolta a labdát a mélységből felérkező Hőgyének, aki 12-14 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb oldalába lőtte (1 – 3). A 68. percben még egy találattal sikerült növelni az előnyünket, de ez alkalommal mégsem közülünk került ki a gólszerző. A támadó térfél közepén, Zemplényi zavarása mellett, a Vasas Labdarúgó Akadémia (U15) egyik játékosa hazagurította a labdát a kapusnak, de ezt több szempontból is rosszul tette: egyrészt nem a kapu mellé irányította a játékszert, másrészt nem vette figyelembe az erős szelet. A megilletődött hálóőr a felé guruló labdára későn, és így már nem túl ügyesen reagált, emiatt az elhaladt mellette, majd a kapuban kötött ki (1 – 4). Az összecsapás lefújásáig bizony akadtak olyan percek is, amikor örömfocira jellemző megoldásokat is bemutattunk. Sarkazás, labdás lefordulás, pontos keresztlabdák és további, ígéretes akciók. Ábécé sorrendben említve, Bálint bal lábas és fejelési kísérletét, Fáth fejjel végrehajtott próbálkozását, valamint Pereg kapufás lövését követően csupán nüanszokon múlott, hogy nem örülhettünk újabb találatnak. Összességében, egységes csapatmunkával, szép győzelmet szereztünk!
Wágner Ádám nyilatkozata: – A mérkőzés előtti éjszaka nem sokat aludtam, ugyanis a játékosaim nagy fejtörés és fejvakarás elé állítottak a csütörtöki edzésen nyújtott teljesítményükkel. Egy-egy vereség után még a szokásosnál is érzékenyebben figyelem a fiúk heti edzésmunkáját, így volt ez most is. Általában az utolsó edzésnapra már összeáll a fejemben az aktuális találkozó kezdő tizenegyének összetétele, de ez alkalommal az előzetes elképzeléseim néhány produkció láttán szinte az „atomjaira” hullottak szét. Mindennek az eredménye lett a mai, többek számára talán váratlan pozíció- és személycserékkel járó pályára lépésünk. Ellenfelünk, a Vasas Labdarúgó Akadémia (U15) két dologban egyértelműen felülmúlt minket: egyéni technikai tudásszint érvényesítésében és labdabirtoklásban. Úgy érzem, ezúttal, minden egyéb területen mi voltunk a jobbak, és ennek lett az eredménye a gólhelyzeteink számát tekintve sem túlzó 4 – 1-es győzelem. Dolgozunk tovább! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
SOROKSÁRI MEGTORPANÁS – A KIMARADT HELYZETEK MECCSE VOLT
U16-U17 (’95-’94) 17. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 20. forduló
2011. 04. 02. (szombat), 9.00 óra
1239 Budapest, Haraszti út 26. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 50 néző
Soroksár SC – Szent István SE-OTP Bank „A”
3 – 0 (1 – 0)
Gólszerző: -
Sárga lap: Fritz, Jákó, Szabó /csapatkapitány/
Összeállítás: Kreisz (5) – Lakatos (5), Erdősi (5), Nagy (6), Klacsák (5) – Bálint (6), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (5) – Hőgye (4), Balázs (5), Szabó /csapatkapitány/ (5) – Sebestyén Roland (5)
Cserejátékos: Fáth (4), Fritz (5), Jákó (5), Jobbágy (-), Pereg (5), Varga (6)
Pihentetés miatt hiányzó játékos: Jámbor és Sebestyén Róbert
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
A 2011-es évben először játszottunk nagypályás tétmérkőzést idegen környezetben. A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokság 20. fordulójában a Soroksár SC otthonában léptünk pályára. A Budapest XXIII. kerületében, a Haraszti úton található sporttelep műfüves játékterén megrendezett találkozóra napsütéses, tavaszias hőmérsékletű időjárási körülmények mellett mintegy 50 néző volt kíváncsi. Az összecsapás előtt a táblázat 5. és 6. helyezett csapatának megmérettetése izgalmasnak ígérkezett. A lehető legjobban indulhatott volna számunkra a mérkőzés, hiszen az első percek egyikében Sebestyén Roland, bőven a támadó térfélen „lefülelte” a hazaiak kapusának egyik rosszul kivitelezett átadását, majd a büntetőterületen belül már túl is jutott rajta, így kissé ugyan kisodródott helyzetből, de már csak be kellett volna passzolnia a játékszert az üres kapuba. A feltételes mód, sajnos, megmaradt, és ez bizony lélektani szempontból az egyik legfontosabb momentuma volt a találkozónak. A folytatásban, lüktető iramban folyt az összecsapás, helyzetek itt is és ott is adódtak. A 15. percben egy összetett védekezési hibát követtünk el. A védekező térfél bal oldalán a soroksáriak egyik játékosa mindenfajta zavartatás nélkül, szabadon ívelhette a labdát keresztbe, a jobb oldalra, a büntetőterületen belülre. Annyi ideig szállt a labda, hogy bizony Kreisz kapusunk és a belső védőink könnyedén semlegesíthették volna a veszélyes helyzetet, de se nem kommunikáltak, se nem cselekedtek. A Soroksár SC beívelésre érkező játékosa mélységből indult rá a labdára, és egy kis kivárás után, 6-8 m-ről, jobb lábbal a kapunk bal alsó sarkába tekerte (1 – 0). A kapott gólt követően szinte semmiben sem módosult a játék képe, mind a két fél nagy energiákat mozgósított a támadások minél hatékonyabb kivitelezésének érdekében. Ami minket illet, szinte amit csak el lehet képzelni, minden helyzetből, irányból, szögből és távolságból kihagytunk ígéretesebbnél ígéretesebb helyzeteket. Ábécé sorrendben Balázs, Bálint, Hőgye, Sebestyén Roland, Szabó csapatkapitányunk és Zemplényi csapatkapitány-helyettesünk is vétettek az utolsó momentumokban. Egyszerűen nem sikerült „bepréselni” az egyenlítő találatot. Az igazság az, hogy ellenfelünknek is akadt egy-két jelentős gólhelyzete, egyszer például a jobb oldali kapufánkon csattant a labda. 1 – 0-s hátrányban jött el számunkra a félidei szünet. A folytatásban még az eddigieknél is támadóbb szellemben futballoztunk, labdabirtoklásban is a soroksáriak fölé kerekedtünk, de az 55. percben, közvetlenül még az 54. percben megkezdett cserénk után (ekkor Lakatos helyett Jákó érkezett a pályára), a komplett bal szélünk „elaludt”. A védekező térfél bal oldalán a Soroksár SC bedobáshoz jutott. Ilyenkor ugyebár nincs les, és ezt bizony ellenfelünk egyik játékosa okosan kihasználta, ráfutott a labdára, majd már a büntetőterületen belül, a belső védőink között be tudott fordulni a játékszerrel, és 6-8 m-ről a kapunk jobb felső sarkába lőtte (2 – 0). Dicséretes, hogy az újabb kapott találat után is ugyanolyan elánnal küzdöttünk a szépítésért, és tényleg csak a kapu előtti görcsösségen és dekoncentráltságon múlott, hogy nem tudtunk gólt, illetve gólokat szerezni. A 80. percben megint a védelmünk bal oldalán történt egy kihagyás, ugyanis a soroksáriak mögénk kerültek, majd a korábbi góllövő ismét megérkezett a laposan, Kreiszhez igen közel belőtt labdára, és 5-7 m-ről a felugró hálóőrünk lábai alatt a kapunk közepébe passzolta (3 – 0). A végére még a csereként beálló Pereg lábában is benne maradt a szépítő találat, illetve a Soroksár SC egy olyan gólhelyzetig jutott, amikor a kapunk keresztlécének „köszönhettük”, hogy nem kapituláltunk, szóval a végeredmény 3 – 0 lett. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy a 74. percben Szabó reklamálásért, a 85. percben Fritz reklamálásért és a 88. percben Jákó hátulról történő becsúszásért sárga kártyás figyelmeztetésben részesültek.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Először is, gratulálok ellenfelünknek a győzelemhez! A mi részünkről a vereség ténye mindig fájó, nincs ez másképp most sem. A mérkőzés folyamán számtalan gólhelyzetünk volt, saját számításaim szerint, 7 játékosom előtt is adódott legalább egy ziccer. A menteni igyekvő védő lábába, a kapusba, a kapu fölé, a kapu mellé, a kapufára, és onnan kifelé – leginkább ezek a kifejezések jutnak eszembe. Úgy érzem, szakmailag értékelhető teljesítményt nyújtottunk, annak ellenére, hogy nekünk a 3 – 0 nem szép végeredmény. Olyan mértékben felvállaltuk a támadó szellemű játékot, hogy még a három kapott találat is belefért volna, ha ezzel szemben a lehetőségeinknek csupán a töredékét értékesítjük. Sokakkal ellentétben, én azt vallom, nem a kudarcot kell megmagyarázni, hanem a sikert. Az előbbire ugyanis senki sem kíváncsi, mindenkit kizárólag az utóbbi inspirál. Van-e garancia arra, hogy a hátralévő bajnoki találkozók közül akár csak egyet is megnyerünk? Nincs. Van-e biztosíték arra, hogy a maradék bajnoki összecsapások közül akár csak egyet is elbukunk? Nincs. Na, ezért imádom ezt a játékot!
NEM FUKARKODTUNK A GÓLOKKAL: NÉGYSZER IS BETALÁLTUNK
U16-U17 (’95-’94) 16. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 19. forduló
2011. 03. 27. (vasárnap), 9.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 40 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – BVSC-Zugló
4 – 0 (1 – 0)
Gólszerző: Sebestyén Roland (2), Jákó, Szabó /csapatkapitány/
Összeállítás: Kreisz (7) – Lakatos (7), Erdősi (7), Nagy (7), Klacsák (7) – Balázs (7), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (7) – Bálint (7), Hőgye (7), Szabó /csapatkapitány/ (7) – Sebestyén Roland (7)
Cserejátékos: Fritz (6), Jákó (7), Jobbágy (-), Pereg (6), Varga (7)
Egyéb ok miatt hiányzó játékos: Sebestyén Róbert
Pihentetés miatt hiányzó játékos: Fáth és Jámbor
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság 19. fordulójában a sors, illetve az időjárás szeszélyei folytán adódó, kisebb kényszerszünet után ismét hazai környezetben bizonyíthattunk: ezúttal a BVSC-Zuglót fogadtuk. Mint ismert, legutóbb, a XVII. kerületi Rákosmenti TK-Vasló ellen léptünk volna pályára, de akkori ellenfelünk otthonában, az esőzésekre hivatkozva elhalasztották a találkozót. Így kénytelenek voltunk várni, pontosabban tovább edzeni, hogy megint Budapest XIII. kerületében, a Rozsnyai utca 4. szám alatt található sporttelep műfüves játékterén próbáljuk megszerezni az újabb győzelmet. A nyári időszámítás miatt egy órával „megrövidített” napon 9.00-kor kezdődött az összecsapás, amelyet napsütéses, tavaszias hőmérsékletű időjárási körülmények mellett mintegy 40 néző látott. Azt is lehet mondani, hogy valójában 8.00-kor indult útjára a labda, legalábbis a jelenlévők biológiai órája szerint. Maga a mérkőzés azt hozta, amire előzetesen számítani lehetett: egy masszívan védekező zuglói csapattal szemben szerettünk volna minél több rést találni. Akadtak ígéretes gólszerzési lehetőségeink, még annak ellenére is, hogy a BVSC-Zugló három belső középpályással igyekezett minden kitörési szándékunkat megakadályozni. Leginkább Hőgye volt az, aki ellenfelünk kapuját többször is bevehette volna, de kisebb-nagyobb, főleg koncentrációból fakadó hibák miatt egy ideig várnunk kellett az első találatra. Néha pedig aggódhattunk amiatt, hogy a nem egyszer szögletig eljutó zuglóiak nehogy vezetéshez jussanak a pontrúgások utáni szituációkból. A 34. percben volt az első gólöröm. A támadó térfél jobb oldalán Lakatos a BVSC-Zugló egyik játékosától labdát szerzett, majd az alapvonalig vezette. A keresztbe lőtt labdára Szabó csapatkapitányunk érkezett a bal oldalon, már a büntetőterületen belül, és bal lábbal a kapuelőtérbe juttatta. A bal oldali kapufától nem túl messze, 3-5 m-re tartózkodó Sebestyén Roland jobb lábbal úgy lőtte el a hozzá juttatott, de kissé önmaga mögé érkező labdát a kapu előtt, hogy az a jobb oldali kapufán megpattant, és a visszavetődő kapus már csak a gólvonal mögött tudta megfogni (1 – 0). A hátralévő percekben több találat már nem esett, így egygólos előnnyel vártuk a második félidőt. A folytatásban az 57. percben jött el a pillanat arra, hogy Sebestyén Roland magabiztosabbá tegye a vezetésünket. A támadó térfél jobb oldalán ékjátékosunk ellenfelünk egyik játékosától labdát szerzett, majd lendületesen bevezette a büntetőterületen belülre, és igen kisodródott helyzetből, 11-13 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába lőtte (2 – 0). Az újabb találatunkat követően néhány percnyi felszabadult, igazán támadó szellemű játékot mutattunk be, majd ahogyan kezdtünk közelíteni az utolsó negyedórához, a zuglóiak számára túlzottan nagy teret adtunk a középpályás kibontakozáshoz. Szerencsére, mindebből nem akadtak nagyobb problémáink, és a 83. percben a találkozó legszebb góljával sikerült feledtetnünk a korábbi kihagyásokat. A támadó térfél közepén, tetszetős adogatások végén Sebestyén Roland a bal szélről középre húzódó Jákó elé passzolta a labdát, aki nagyszerűen fordult vele a kapu felé, és 18-20 m-ről, jobb lábbal, félmagasan, a kapujából kissé kint helyezkedő kapus felett a kapu jobb oldalába lőtte (3 – 0). A hátralévő időben a 89. perc, illetve a 90. perc hozott még igazi látványosságot. A 89. percben ellenfelünk egyik játékosa a védekező térfél bal oldaláról beadott labdát a kapunk közepe felé fejelte, Kreisz kapusunk pedig a keresztlécre tolta a játékszert. A 90. percben a támadó térfél közepén Szabó lövésre szánta el magát, és a 23-25 m-ről, laposan ellőtt, középre tartó labda a hálóőr nem megfelelően megfeszített, bal kézzel történő hozzáérését követően a kapuban kötött ki (4 – 0). Összességében, a 2010-2011-es bajnoki szezon eddigi legnagyobb különbségű győzelmét értük el!
Wágner Ádám nyilatkozata: – Két okból tartottam a mai mérkőzéstől: a 9.00-s kezdést a nyári időszámításra történő átállás miatt túlzottan korainak találtam, illetve tudtam, hogy a BVSC-Zugló masszív védekezését nem lesz egyszerű feltörni. Egyre több, begyakorolt játékelemet tudok számon kérni a játékosaimtól, hiszen az elmúlt néhány hétben már ideális infrastrukturális feltételek mellett tudunk edzeni, és ez bizony, nagy segítséget jelent a csapatjátékunk fejlesztése, folyamatosabbá tétele és „csinosítgatása” tekintetében. Ezzel kapcsolatban konkrétumokat is említek: örültem az oldalvonal melletti védelmi vonal áttöréseknek, a jó centerezéseknek és a távolról történő lövési kísérleteknek. Vannak azért dolgok, amelyek a nagykülönbségű győzelem ellenére igencsak bosszantanak. Az első félidő közepe felé és a második játékrész utolsó tíz perce előtt olyan periódusokat éltünk át, amikor nem mindig tudtuk kontrollálni a történéseket. A harmonikus, hosszabb ideig tartó, gördülékeny, ritmusos és tetszetős labdabirtoklási fázisokkal is adósak vagyunk még. Persze, a lényeg a győzelem, minden más, így az esztétika is csak utána következik! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
VESZTETT ÁLLÁSRÓL, AZ UTOLSÓ PERCEKBEN FORDÍTOTTUNK
U16-U17 (’95-’94) 15. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 17. forduló
2011. 03. 12. (szombat), 12.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – Kecskeméti TE-Ereco (U16)
2 – 1 (0 – 0)
Gólszerző: Sebestyén Róbert, Szabó /csapatkapitány/
Sárga lap: Balázs, Bálint, Jákó, Lakatos, Sebestyén Róbert
Összeállítás: Kreisz (6) – Lakatos (7), Erdősi (7), Nagy (9), Klacsák (8) – Bálint (7), Szabó /csapatkapitány/ (7) – Jákó (6), Balázs (7), Fáth (7) – Sebestyén Roland (7)
Cserejátékos: Fritz (6), Hőgye (7), Pereg (6), Sebestyén Róbert (7)
Betegség miatt hiányzó játékos: Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Érvényes sportorvosi engedély nem megléte miatt hiányzó játékos: Jámbor
Családi ok miatt hiányzó játékos: Varga
Pihentetés miatt hiányzó játékos: Jobbágy
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
A 2011-es évben először, mondhatni végre, ismét nagypályás tétmérkőzést játszottunk! Egy héttel ezelőtt, az időjárás viszontagságai miatt találkozó nélkül maradtunk (a REAC-Sportiskola SE „B” lett volna az ellenfelünk), de ezúttal a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság 17. fordulójában a Kecskeméti TE-Ereco (U16) látogatott Budapestre, a XIII. kerületi, Rozsnyai utcában található otthonunkba. A műfüves játéktéren megrendezett találkozóra napsütéses időjárási körülmények mellett mintegy 30 néző volt kíváncsi. Az első félidőben igen nagy volt az iram, és azt lehet mondani, hogy ellenfelünk nálunk valamivel többször tudta tartósan birtokolni a labdát, de voltak olyan periódusok, amikor a mi oldalunkon is tetszetős labdajáratások alakultak ki. Szóval, igencsak „döntetlen szagú” volt az első játékrész, és végül az eredmény 0 – 0 maradt. A második félidő a kapu előtti szituációkban már jóval gazdagabb volt. Az első igazán jelentős esemény a 67. percben történt, amikor a védekező térfélen, a büntetőterületen belül furcsa dolgok történtek. Úgy tűnt, mintha Lakatos kézzel ért volna a labdához, és a kecskemétiek büntetőhöz jutnak, ehelyett Magyar Ádám játékvezető úgy látta, hogy a Kecskeméti TE-Ereco (U16) egyik játékosa ért kézzel a labdához. Ami külön érdekesség, hogy mindez az illetőnek a második sárga lapot jelentette, így a piros kártya „villanása” után mehetett zuhanyozni. A 70. percben már nem maradt el a tizenegyes. Egy vitatható jelenet során a „bíró sporttárs” úgy látta, hogy a védekező térfél jobb oldalán, a büntetőterület határvonalán, de inkább már azon belül Bálint úgy szabálytalankodott ellenfelünk egyik játékosa ellen, hogy azért büntető jár. A kecskemétiek ítélet-végrehajtója higgadtan, jobb lábbal a balra eldőlő Kreisz kapusunkkal ellentétesen, a kapu jobb oldalába lőtte a labdát (0 – 1). Összesen, így 20 percünk maradt arra, hogy a létszámfölényünket vesztett állás mellett tudjuk érvényesíteni. Csapatunk edzője, Wágner Ádám az utolsó negyed órára teljesen megváltoztatta a felállási formát, az 1 – 4 – 2 – 3 – 1-es hadrendről átálltunk amolyan 1 – 3 – 3 – 4-es formációra. Ez a változtatás bejött, hiszen onnantól kezdve, szinte „varázsütés” szerűen sorra alakítottuk ki az ígéretesebbnél ígéretesebb 1 : 1 elleni játékhelyzeteket. A 79. percben az új szerzeményünk, az életének első nagypályás tétmérkőzésén pályára lépő Sebestyén Róbert kiegyenlített. A támadó térfél közepén bátyja, Sebestyén Roland remek ütemben adott labdájával ki tudott lépni a Kecskeméti TE-Ereco (U16) védőinek szorításából, és 11-13 m-ről, jobb láb belsőjével a kifelé futó kapus bal oldala mellett a kapu bal oldalába passzolta (1 – 1). Ez a találat a mieinkben hatalmas mennyiségű, plusz energiákat szabadított fel, és mentünk tovább a győzelemért. A 87. percben a támadó térfél közepén Hőgye gondolt egyet, megindult a labdával, majd a középen kissé balra visszalépő Sebestyén Rolandnak passzolta. Utóbbi játékosunk az átvételt követően egy pazar megoldást választott: jobb láb külső csüdjével igen gyengén, nagyon finom mozdulattal, ellenfelünk ott termő, két játékosa között úgy pörgette le a labdát a büntetőterületen belülre, hogy így abszolút ziccer helyzetbe hozta a bal szélről jó ütemben bemozgó Szabó csapatkapitányunkat. „Vezérünk” némi igazgatás után, 8-10 m-ről, jobb lábbal a kapu bal oldalába tekerte a labdát (1 – 2). Óriási, katartikus volt az öröm, hiszen már csak pár perc volt hátra a lefújásig. Egyszer csak eljött a hármas sípszó, így győzelemmel kezdtük a tavaszi idényt, ráadásul nem is akármilyennel! Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy a 36. percben Lakatos buktatásért, a 43. percben Balázs buktatásért, a 47. percben Jákó hátulról történő megrúgásért, a 69. percben Bálint buktatásért és a 86. percben Sebestyén Róbert buktatásért sárga kártyás figyelmeztetésben részesültek.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Volt egy mintegy 70 percig tartó, nagyon szoros, kiegyenlítettnek mondható játékrész, és aztán jött egy demoralizáló, büntetőből kapott gól. Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hogy utána eljött a mi időnk! Az utolsó negyed órában mutatott játékért csak köszönetet tudok mondani a csapatomnak! A szerkezeti változtatás után minden úgy alakult a számunkra, mint egy mesében. A 78. percben még 0 – 1 volt az eredmény, a lefújásnál viszont már mi örülhettünk a 3 pontnak. A Kecskeméti TE-Ereco (U16) ellen elért kettős bajnoki győzelem nagy dolog! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
EGYETLEN MEGINGÁS LILA-FEHÉR GYŐZELMET HOZOTT
U16-U17 (’95-’94) 7. felkészülési mérkőzés – Budapest
2011. 02. 27. (vasárnap), 9.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Szent István SE – Újpesti TE (U16)
0 – 1 (0 – 0)
Gólszerző: -
Összeállítás: Kreisz (7) – Fáth (7), Erdősi (7), Nagy (7), Lakatos (7) – Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6), Szabó /csapatkapitány/ (7) – Jákó (6), Bálint (7), Klacsák (6) – Balázs (7)
Cserejátékos: Hőgye (5), Jobbágy (6), Pereg (5), Sebestyén Róbert (6)
Betegség miatt hiányzó játékos: Fritz, Jámbor és Varga
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi és Sebestyén Roland
A 2010-2011-es szezonban csapatunk utolsó, 7. felkészülési mérkőzésén Magyarország második legnépszerűbb sportegyesületének korosztályos alakulata, az Újpesti TE (U16) volt az ellenfél. A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”A” csoportos bajnokság 7. helyezettjével otthonunkban, Budapest XIII. kerületében, a Rozsnyai utca 4. szám alatt található sporttelep műfüves pályáján mértük össze a tudásunkat. A hideg téli, és egyben napsütéses időjárási körülmények mellett megrendezett, Pető Dániel játékvezető által dirigált találkozót mintegy 30 néző tekintette meg. A 20 fős keretünkből betegség, illetve sérülés miatt 5 játékos hiányzott (Chorfi, Fritz, Jámbor, Sebestyén Roland és Varga), de mindentől függetlenül, a rendelkezésre álló 15 fővel is arra készültünk, hogy felvesszük a versenyt a lila-fehérekkel. Nos, ami a játékot illeti, az első félidőben védekezés terén szinte kifogástalan teljesítménnyel rukkoltunk elő, hiszen ellenfelünk egyetlen jelentős gólhelyzetet sem tudott kialakítani a kapunk előtt. A labdabirtoklásban azért jelentősen fölénk kerekedő Újpesti TE (U16) ellen akkor tudtunk volna betalálni, ha kicsit jobban „csipkedjük magunkat” az aktuális labdaszerzés utáni pillanatokban. Tekintettel arra, hogy igazából egyik fél sem bírt a másikkal, így egy 0 – 0-s első játékrész kerekedett ki. A játék képe a második félidőben sem változott sokat, ugyanis leginkább a mezőnyben történtek események, a kapuk előtt már kevésbé. A mi oldalunkon egy fordulópont lehetett volna, amikor egyszer, a támadó térfél közepén, már a büntetőterület közelében, Szabó csapatkapitányunk egy az egyben rá tudta vezetni a labdát a kapusra, aki azonban a 11-13 m-ről, jobb láb külső csüdjével végrehajtott lövésébe bele tudta tenni a bal lábát. Ellenfelünk összesen háromszor tudta jelentősen veszélyeztetni a kapunkat, ezekből egynél Kreisz kapusunk nagyot hárított, egyszer a szerencse is mellénk állt, és volt egy megingásunk, amelyért góllal bűnhődtünk. A 75. percben a védekező térfél bal oldalán a lila-fehérek egyik játékosa senkitől sem zavartatva, az alapvonal közelébe tudta vezetni a labdát, és utána beadta úgy, hogy a középen, üresen helyezkedő társa 5-7 m-ről, jobb láb belsőjével, kapásból a kapunk bal felső sarkába emelte a játékszert (0 – 1). El kell ismerni, hogy szép találat volt! A lefújásig több gól már nem született, tehát minimális különbségű vereséget szenvedtünk. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy Sebestyén Róbert, mint új igazolásunk lépett pályára, hiszen 2011. február 21-től (hétfő) hivatalosan is a keretünk tagja. Jövő héten irány Rákospalota, ahol a REAC-Sportiskola SE „B” elleni találkozóval megkezdődik számunkra a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság tavaszi idénye, amelyen nagyon sokat jelentene a jó rajt, úgyhogy: mindent bele!
Wágner Ádám nyilatkozata: – A védekező játékunkkal – egy-két esettől eltekintve –, nagyon elégedett voltam, hiszen „csírájában el tudtunk fojtani” minden újpesti próbálkozást. A labdabirtoklás váltása utáni gyors felfejlődések terén viszont közel sem voltunk a csúcson, ugyanis nem egy alkalommal előfordult, hogy több agilitással, dinamikával és rámenősséggel veszélyesebb ellentámadásokat tudtunk volna vezetni annál, mint amilyeneket végül bemutattunk. Amit még hiányoltam, az a klasszikus csatárteljesítmény. A minden áron kapura törő, az újpesti védelmet állandó nyomás és zavarás alatt tartó mentalitás nagyon hiányzott elölről. Bosszant még, hogy a ziccer helyzetünk kimaradt, hiszen a második játékrész derekán, igen jó periódusban juthattunk volna vezetéshez. A kapott gólunk előtt a védelmünk nagyon áttolódott a jobb oldalra, és utána már nem tudtunk rendeződni, így az eseményekre passzív védekező állásból, csak reagálni tudtunk. Most pedig, összegezzünk egy kicsit! Volt 4 felkészülési mérkőzésünk a saját otthonunkban, amelyeken jó csapatokkal megmérkőzve, 2 győzelem mellett 2 vereség a mérlegünk. A jövő héttől nagyobb felületeken fogunk edzeni, és beindul a bajnokság tavaszi idénye! Egészen biztos vagyok abban, hogy kizárólag rajtunk, elsősorban önmagunk lelki kiegyensúlyozottságán fog múlni, hogy a tavasszal hány bajnoki győzelmünk lesz, hiszen szakmailag egyik riválisunktól sem féltem a csapatomat. Bármelyik vetélytársunkat képesek vagyunk legyőzni, és ezt hétről-hétre, meccsről-meccsre be is kell majd bizonyítanunk!
CSONTZENE, IRAM, PARÁZS JELENETEK ÉS GYŐZELEM
U16-U17 (’95-’94) 6. felkészülési mérkőzés – Budapest
2011. 02. 20. (vasárnap), 9.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 80 néző
Szent István SE – Csepel FC
3 – 2 (1 – 1)
Gólszerző: Balázs, Fáth, Klacsák (büntetőből)
Összeállítás: Kreisz (8) – Varga (6), Erdősi (7), Nagy (7), Lakatos (6) – Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6), Szabó /csapatkapitány/ (6) – Jákó (6), Sebestyén Roland (6), Klacsák (6) – Bálint (7)
Cserejátékos: Balázs (7), Fáth (7), Hőgye (6), Jámbor (6), Jobbágy (6), Sebestyén Róbert /próbajátékos/ (6)
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi és Pereg
Utazás miatt hiányzó játékos: Fritz
A 2011-es esztendőben harmadjára léptünk nagypályára, és megint csak az otthonunknak számító, Budapest XIII. kerületében található, Rozsnyai utcai műfüves játéktéren. A 2010-2011-es szezon 6. felkészülési mérkőzésén a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "A" csoportos bajnokság 11. helyezettjével, a Csepel FC-vel mérhettük össze a tudásunkat. Az elmúlt heti, Gázművek MTE elleni találkozóhoz képest a kezdő tizenegyben személyi változás nem, csupán néhány pozíció csere történt, mégpedig a támadó részleget illetően. Ezúttal Bálint volt legelöl, Sebestyén Roland mögötte, míg a jobb oldalról Jákó, a bal oldalról pedig Klacsák indíthattak támadást ellenfelünk kapuja felé. A hideg téli, de napsütéses időjárási körülmények mellett megrendezett összecsapást mintegy 80 néző látta. A Pető Dániel játékvezető sípszavára induló mérkőzés első negyedórájában a csepeliek alkalmanként a saját büntetőterületünk előtt indították meg a letámadást, és szinte semmilyen teret nem hagytak nekünk a kibontakozásra. A Csepel FC agilis és kezdeményező játékfelfogásától szemmel láthatóan zavarba jöttünk, és bizony jó ideig csak kutattuk a labdát, illetve próbáltuk kivédekezni az újra és újra érkező, támadási rohamokat. Mondhatnánk, hogy amikor már úgy tűnt, kissé kiegyenlítődik a játék képe, illetve „megússzuk” kapott gól nélkül, eljött a 17. perc. A védekező térfél bal oldalán ellenfelünk egyik játékosa mögénk került a labdával, és lendületes, a büntetőterületen belülre történő labdavezetés végén, 5-7 m-ről, jobb lábbal a kapunk jobb alsó sarkába zúdította (0 – 1). A folytatásban igen izgalmas, kemény, parázs, illetve vitatott jelenetek váltogatták egymást. A mi részünkről Sebestyén Roland előtt három ziccer helyzet is kialakult, amelyek mindegyike esetében a csepeliek lest reklamáltak, de találat egy alkalommal sem született. Egy másik, a Csepel FC oldalán szintén indulatokat kiváltó jelenet akkor történt, amikor Varga a védekező térfél jobb oldalán, a büntetőterületen belül olyan szabálytalanságot követett el, amely Pető Dániel szerint nem volt az. Pár perccel később, egészen pontosan a 44. percben a túloldali kapu előtt adódott vitathatatlannak tűnő jelenet. A támadó térfél közepén Bálint remekül kiugratta Sebestyén Rolandot, aki a büntetőterületen belülre vezette a labdát, és a kijövő kapus 11-13 m-re a kaputól, szabálytalanul buktatta. Ennek az ütközésnek súlyos ára lett, ugyanis a kórházi kezelés után kiderült, hogy Sebestyén Rolandra térdzúzódás miatt rövidebb-hosszabb kényszerpihenő vár. A büntetőrúgást Klacsák végezte el, aki higgadtan, jobb lábbal a kapu jobb felső sarkába lőtte a labdát úgy, hogy az egyébként jó irányba vetődő kapus nem tudta hárítani (1 – 1). A félidei szünetig több gól már nem esett. A második játékrészre Sebestyén Roland már nem tudott visszamenni, Balázs viszont „megérkezett”, és ennek a későbbiekben még lesz jelentősége. Figyelmetlenül kezdtünk neki a találkozó második felének, és mindezért az 50. percben meg is „bűnhődtünk”. A védekező térfél jobb oldalán ellenfelünk egyik játékosa laposan keresztbe lőtte a labdát, amelyre egy másik csepeli játékos a bal oldali kapufa előtti területen lecsapott, és 3-5 m-ről, jobb lábbal a kapunk közepe felé gurította. Erdősi ugyan becsúszva menteni próbált, de már csak a gólvonal mögött tudott hozzáérni a labdához (1 – 2). A Csepel FC újabb gólja a mi oldalunkon néhány percig igen visszavetette a hangulatot, és bizony Kreisz kapusunk bravúrjai és lélekjelenléte kellett ahhoz, hogy szoros maradjon az állás. Hálóőrünknek már az első félidőben is volt dolga bőven, de az igazán nagy védései a második játékrészre maradtak. A kisebb fajta „feltámadást” követően, a 74. percben sikerült kiegyenlítenünk. A támadó térfél bal oldalán Balázs keresztbe ívelte a labdát Szabó csapatkapitányunkhoz, aki a labda megszerzése után megjátszotta a középről a jobb oldalra beinduló Hőgyét. A büntetőterület magasságában a nem sokkal korábban csereként beálló játékosunk előbb forgolódott a labdával, majd elpattant előle a játékszer. Ellenfelünk pár játékosa közül néhány pillanattal később a lendületesen előre törő Fáth elé került a labda, aki a büntetőterületen belülre vezette, és 8-10 m-ről, jobb lábbal a kijövő kapus jobb keze mellett a kapu jobb oldalába lőtte (2 – 2). Az újbóli kiegyenlítés után nem adtuk fel, hanem a győzelemre törekedtünk, és a 80. percben Balázs révén meg is született a harmadik találatunk. A támadó térfél jobb oldalán Jobbágy megindult a labdával, és egy remek mélységi átadással megjátszotta a középről a jobb oldalra kimozgó Balázst, aki 18-20 m-ről, jobb lábbal, egy félfordulatot követően, laposan lőtte a kapu jobb alsó sarka felé. A nem annyira erős, de annál pontosabb lövés vége gól lett (3 – 2). Összességében, az mindenképpen dicséretes, hogy leginkább a második játékrészre igen keménnyé váló, sőt, olykor-olykor már a durvaság határát súroló találkozón hátrányból tudtunk fordítani. Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy Sebestyén Róbert, mint próbajátékos ezúttal is pályán töltött mintegy 25 percet.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Az első negyedórában, nagy gondban voltunk, hiszen nem tudtuk mire vélni a csepeliek szinte egész pályás letámadását. Amikor már úgy tűnt, kijövünk a nyomás alól, a 17. percben kapituláltunk. A folytatásban simán megfordíthattuk volna az állást, de a támadóim az elfogadhatónál több ziccer helyzetben is hibáztak. Kemény ütközetek alakultak ki már az első félidő második felében is, de az igazi csontzenére az első egyenlítésünket követően, a második játékrészben került sor. A mérkőzés mélypontját akkor éltük át, amikor másodszor is hátrányba kerültünk, de később Kreisz kapusunk bravúrjainak hála, új erőre kaptunk. Az pedig, hogy 1 – 2-es állásról végül 3 – 2-re mi nyertük meg a találkozót, jelzi, hogy van bennünk kurázsi! Sajnálom, hogy Sebestyén Roland az első gólunk előtti, büntetőrúgást érő szituációban olyan térdsérülést szenvedett, hogy a kórházi kezelés értelmében rövidebb-hosszabb kényszerpihenőre szorul. Jobbulást kívánunk Neki! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
EGY 10 PERCIG TARTÓ „RÖVIDZÁRLAT” RONTOTT AZ ÖSSZKÉPEN
U16-U17 (’95-’94) 5. felkészülési mérkőzés – Budapest
2011. 02. 13. (vasárnap), 9.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Szent István SE – Gázművek MTE
1 – 3 (0 – 0)
Gólszerző: Balázs
Összeállítás: Kreisz (6) – Varga (6), Erdősi (6), Nagy (7), Lakatos (6) – Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (5), Szabó /csapatkapitány/ (6) – Bálint (6), Klacsák (5), Jákó (5) – Sebestyén Roland (5)
Cserejátékos: Balázs (6), Fáth (6), Fritz (6), Hőgye (5), Jámbor (5), Jobbágy (6), Pereg (5) és Sebestyén Róbert /próbajátékos/ (6)
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
A 2010-2011-es szezon 5. felkészülési mérkőzését a Budapesti Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U16-U17-es, 20 csapatos bajnokság őszi 1. helyezettje, a Gázművek MTE ellen játszottuk. A hazai pályánkon, Budapest XIII. kerületében, a Rozsnyai utca 4. szám alatt található sporttelep műfüves pályáján csípős hideg, de napsütéses időjárási körülmények, illetve Pető Dániel játékvezető ténykedése mellett lezajlott találkozóra mintegy 30 néző látogatott ki. Az elmúlt heti, Budafoki LC elleni összecsapáshoz képest csapatunk edzője, Wágner Ádám egyetlen személycserét hajtott végre a kezdő csapatban: Balázs helyett Klacsák került a középső támadó középpályás pozíciójába. Az átláthatóság kedvéért említjük, hogy a Kreisz – Varga, Erdősi, Nagy, Lakatos – Zemplényi (csapatkapitány-helyettes), Szabó (csapatkapitány) – Bálint, Klacsák, Jákó – Sebestyén Roland kezdő tizeneggyel léptünk pályára. Az első félidő többnyire kiegyenlített játékot hozott, bár ellenfelünk dinamikában felülmúlt minket. Igen képzett, valamint remek testfelépítésű játékosokból álló, és nem mellesleg összeszokott csapattal találtuk szemben magunkat. Az első fél órában több ígéretes gólhelyzetet kihagytunk, hiszen Jákó kétszer, de Sebestyén Roland és Zemplényi is egyszer nem tudtak betalálni. Több bátorságra és rámenősségre lett volna szükség ezekben a szituációkban. A védekező térfélen nem egyszer gondjaink adódtak a tolódások során, mert ellenfelünk remekül fordította át a támadás irányát egyik szélről a másikra. A vendégek legnagyobb gólszerzési lehetősége az első játékrész vége felé adódott, amikor egy kijátszott támadás végén a kapunk bal oldali kapufáján csattant a labda. A félidei szünetig betalálni azonban se nekünk, se a Gázművek MTE-nek nem sikerült. Ami a második félidőt illeti, a mi oldalunkon szinte egy teljesen más csapatrész került a játéktérre. Az érthetőség miatt le is jegyezzük: Pereg – Jobbágy, Szabó (csapatkapitány), Nagy, Jámbor – Fritz, Balázs – Fáth, Hőgye, Sebestyén Róbert (próbajátékos) – Sebestyén Roland. Azt lehet mondani, hogy inkább mi kezdtük jobban a második játékrészt, hiszen néhány olyan támadást tudtunk vezetni, amely végén könnyen gólt szerezhettünk volna. Leginkább Sebestyén Róbert találhatott volna be, aki egy szituációban már a kijövő kapuson is túljutatta a labdát, de ellenfelünk egyik, visszaigyekvő játékosa menteni tudott. A 70. percben megtorpantunk. A védekező térfél bal oldalán, egy indítás után az egyik vendégjátékos – védőink nem eléggé határozott zavarása mellett – a büntetőterületen belülre vezette a labdát, és 12-14 m-ről, bal lábbal betekerte a kapunk jobb oldalába (0 – 1). Ettől a találattól megzavarodtunk, és a 75. percben újra kapituláltunk. A támadó térfél közepén eladtuk a labdát, és a Gázművek MTE ezt egy kontratámadással büntette. A védekező térfél közepén akkora rést hagytunk, hogy ellenfelünk egyik játékosa gond nélkül a büntetőterületen belülre vezette a labdát, és 12-14 m-ről, jobb lábbal a kapunk bal alsó sarkába lőtte (0 – 2). Sajnos, a 80. percben még tovább nőtt a hátrányunk, azt követően, hogy a védekező térfél közepén a zöld-fehérek egyik játékosa szabadon lőhetett kapura. A 18-20 m-ről, jobb lábbal megeresztett lövést követően a kapunk bal felső sarkában kötött ki a labda úgy, hogy Pereg kapusunk ujjheggyel csupán hozzáérni tudott, de hárítania már nem sikerült (2 – 2). A 84. percben egy „szépségdíjas” góllal „kozmetikáztunk” az eredményen. A támadó térfél közepén Balázs lendületesen előre vezette a labdát, és az ekkora már az ék posztján játszó Sebestyén Róbert sarokkal tette neki vissza kényszerítőzésre. Balázs az újra megkapott labdát állítgatás nélkül, 17-19 m-ről, jobb lábbal kapura lőtte úgy, hogy az a bal oldali kapufáról vágódott a gólvonal mögé. Szóval, védhetetlen kísérletnek bizonyult (1 – 3). Kár azért a 10 perces „rövidzárlatért”!
Wágner Ádám nyilatkozata: – Az első félidőben, ha higgadtabban szövögetjük a támadásainkat, illetve ellenfelünk kapuja előtt nem vagyunk annyira bátortalanok, kétszer-háromszor is betalálhattunk volna. Az is igaz, hogy volt alkalom, amikor csak a szerencsének köszönhettük, hogy nem kaptunk gólt. A második játékrészben szinte teljesen más csapatrész volt a pályán, és a zártnak mondható, első félidei középpályás védekezésünknek a nyomait sem láttam. Konkrétan, azért kerültünk jelentősnek mondható hátrányba, mert a védekező térfélen a Gázművek MTE támadóinak 15-20 m-es, lendületes és szabad labdavezetéseket engedtünk. Az agilis, gyors és technikás vendégjátékosok ettől kedvet kaptak, és mintegy 10 perc erejéig „lubickoltak”. Balázs találata „szépségdíjas” volt. Kár azért, hogy egy ilyen gól nem a győzelmet jelentette. Nem szabad csüggedni, hiszen a vereség velejárója a labdarúgásnak, de azt kérném, hogy mindenki gondolja át, miben kell javulnunk, mert közös érdekünk, hogy a lehető legritkábban részesüljünk akármilyen jellegű kudarcban! Győzni jobb, mint kikapni!
A VÁRTNÁL JOBB KEZDÉS: FÉLTUCATNYI GÓLT SZEREZTÜNK
U16-U17 (’95-’94) 4. felkészülési mérkőzés – Budapest
2011. 02. 06. (vasárnap), 9.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 20 néző
Szent István SE – Budafoki LC
6 – 0 (1 – 0)
Gólszerző: Sebestyén Róbert /próbajátékos/ (2), Sebestyén Roland (2), Fáth, Hőgye (büntetőből)
Összeállítás: Kreisz (6) – Varga (6), Erdősi (6), Nagy (7), Lakatos (6) – Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (7), Szabó /csapatkapitány/ (7) – Bálint (7), Balázs (6), Jákó (6) – Sebestyén Roland (7)
Cserejátékos: Fáth (7), Fritz (7), Hőgye (7), Jámbor (7), Jobbágy (7), Pereg (6) és Sebestyén Róbert /próbajátékos/ (7)
Betegség miatt hiányzó játékos: Klacsák
Sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi
A 2011-es évben először mutathattuk meg a nagypályás tudásunkat, és mindezt Budapest XIII. kerületében, a Rozsnyai utcában található, és az otthonunknak számító műfüves játéktéren, ráadásul igen kellemes hőmérsékletű, napsütéses időjárási körülmények mellett. A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "D" csoportos bajnokság 4. helyezettje, a Budafoki LC elleni felkészülési mérkőzésen a 19 fős keretünkből 17 játékosra számíthatott Wágner Ádám, csapatunk edzője. Csupán az őszi idényben meghatározó teljesítményt nyújtó, térdsérüléséből lábadozó Chorfi, és a téli időszakban remek formát mutató, betegségből gyógyuló Klacsák voltak azok, akik nem tudtak pályára lépni. A Pető Dániel játékvezető dirigálása mellett lezajlott találkozón a 2010 nyara óta tartó, mintegy féléves kihagyás után, a középső támadó középpályás pozíciójában, 45-46 perc erejéig Hőgye is pályán volt, és góllal tért vissza! Külön érdekesség, hogy az 1994-es születésű Sebestyén Roland támadónk öccse, az 1996-os születésű Sebestyén Róbert, mint próbajátékos is egy félidőnyi lehetőséget kapott. A bal oldali támadó középpályás posztján szerephez jutó fiú agilis játéka mellett 2 góllal is hozzájárult ahhoz, hogy csapatunk végül könnyed, nagykülönbségű győzelmet érjen el! Edzőink ezért úgy döntöttek, hogy a Cső-Montage FC-ben futsalozó játékossal 20 fősre bővítik a keretünk létszámát! Ami magát az összecsapást, a 2010-2011-es szezon 4. felkészülési mérkőzését illeti, kora tavaszias hőmérsékletű, napsütéses időjárási körülmények mellett mintegy 20 néző volt rá kíváncsi. Az egyszerűbb érthetőség kedvéért említjük, hogy a Kreisz – Varga, Erdősi, Nagy, Lakatos – Zemplényi (csapatkapitány-helyettes), Szabó (csapatkapitány) – Bálint, Balázs, Jákó – Sebestyén Roland kezdő tizeneggyel vágtunk neki a találkozónak. A kezdeti lendületünket igen hamar góllá tudtuk váltani, hiszen már a 6. percben megszereztük a vezetést. A támadó térfél közepén Sebestyén Roland – ellenfelünk egyik játékosának egy rosszul irányzott átadása után – megszerezte a labdát, egy megkerülős csellel túljutott az egyik budafoki játékoson, majd a kifutó kapus jobb oldala mellett elvezette a játékszert, és 8-10 m-ről, bal lábbal a kapu közepébe gurította (1 – 0). A folytatásban hol izgalmasabb, hol kissé unalmasabb periódusok követték egymást. Előfordult ugyan, hogy mind a két kapu előtt gólhelyzetek alakultak ki, de vagy a kapusok hárítottak, vagy a betalálni igyekvő játékosok nem voltak eléggé pontosak. Mezőnyjátékban, már az első félidő túlnyomó részében is a Budafoki LC fölé tudtunk kerekedni, de ez a szünetig eredményességben nem „domborodott” tovább. A második játékrészt 7 fővel átalakítva, a Pereg – Jobbágy, Zemplényi (csapatkapitány-helyettes), Nagy, Jámbor – Fritz, Szabó (csapatkapitány) – Fáth, Hőgye, Sebestyén Róbert (próbajátékos) – Sebestyén Roland tizeneggyel folytattuk. Az új félidő első perceiben egyszer igen szerencsésnek mondhattuk magunkat, hiszen nem sokkal a kapunk előtt suhant el a labda. Nagyjából negyedórát kellett várni az újabb gólig. A 60. percben a támadó térfélen Sebestyén Róbert egy jobb oldali szögletrúgást hajtott végre. Az egyik vendégjátékos az élesen a kapuelőtérbe szálló labdát fejjel úgy csúsztatta tovább, hogy az a bal oldali kapufához érkező Sebestyén Roland elé került, aki 1-3 m-ről, fejjel a kapu bal felső sarkába jutatta (2 – 0). Nem sokkal később, a 62. percben újabb találatnak örülhettünk. A támadó térfél bal oldalán Sebestyén Róbert ellenfelünk két játékosa közé begurítva a labdát, kiugratta Sebestyén Rolandot, aki már a büntetőterületen belülről, igen kisodródott helyzetből, bal lábbal keresztbe lőtte a kapu előtt. A bal oldali kapufához futó Fáth elérte, és 2-4 m-ről, jobb lábbal úgy lőtte kapura, hogy az a kapufáról a gólvonal mögé pattant (3 – 0). Felocsúdni sem volt időnk, mert gyakorlatilag pár pillanattal a budafokiak középkezdése után megint izgalmas pillanatok adódtak. Egy percen belül még egyszer betaláltunk, ugyanis Sebestyén Róbert megszerezte az első nagypályás gólját. A védekező térfél közepén Nagy lendületesen előre vezette a labdát, majd a felezővonalon túlhaladva, már a támadó térfélre érve indította a bal szélen beinduló Sebestyén Róbertet, aki 16-18 m-ről, jobb lábbal bespiccelte a kapu bal alsó sarkába. Futsalos megoldás volt ez, ami – mint látható volt –, a labdarúgásban is megállta a helyét (4 – 0). Aki lemaradt volna az előző gól technikai kivitelezésének látványáról, az pár perccel később, a 64. percben újra hasonlót figyelhetett meg. A támadó térfél bal oldalán ismét Sebestyén Róberthez került a labda, aki rövid labdavezetés után, 16-18 m-ről, jobb láb spiccével, félmagasan a kapu jobb oldalába zúdította (5 – 0). Amolyan zárásként, a 84. percben beállítottuk a 6 – 0-s végeredményt. A támadó térfél jobb oldalán Hőgye vezette előre a labdát, és amikor már a büntetőterületen belülre ért, az egyik vendégjátékos büntetőrúgást érően buktatta. Az ítélet-végrehajtó maga a sértett volt. A jobb láb belsőjével elvégzett lövést követően a labda a kapu jobb oldalában kötött ki (6 – 0). Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy ellenfelünk a második félidőt 10 emberrel játszotta végig, ugyanis 11 fővel érkeztek összesen, és az egyik játékosuk miután lázasan végig játszotta az első játékrészt, a folytatást már nem tudta vállalni. Mindez, a második félidei támadójátékunk érdemeiből nem sokat von le, hiszen a budafokiak játéka a védekezést tekintve, létszámban nem módosult. Első alkalommal, nem volt ez rossz teljesítmény!
Wágner Ádám nyilatkozata: – Jó volt ismét nagypályán látni a csapatomat! Az előzetes várakozásaimhoz képest jobb egyéni teljesítmények születtek. A csapatrészek közötti és az egész csapatra, mint egységre vonatkozó összhangban és összműködésben, valamint a csapatjáték folyamatossá tételében még sokat kell javulnunk, de biztosíthatok mindenkit, ez csak a kezdet! Leszünk mi ennél sokkal jobbak is! Több játékost kipróbáltam az őszi idényhez képest eltérő pozícióban, és kivétel nélkül pozitív benyomásaim voltak. Annak is örülök, hogy senki nem nyújtott rossz produkciót. Hőgye hosszú kihagyás utáni visszatérése, továbbá a mai napon igen bátran és meggyőzően játszó Sebestyén Róbert leigazolása még az eddigieknél is nagyobb variációs lehetőséget jelent a számunkra. Arról nem is beszélve, hogy a jelenleg hiányzó Chorfi és Klacsák ugyancsak színesíthetik a játékunkat. Gondoljunk bele abba is, hogy mennyi opciós lehetőség nyílik meg azáltal, ha mondjuk, a mai első, illetve második félidei csapatrészt megvegyítjük! Szóval, 20 fővel vágunk neki a tavaszi idénynek, ami nagyon nemes, egyben igen nehéz koordinálási munkát követel meg tőlünk, edzőktől. Azt gondolom, a kezdő csapatba kerüléshez a hétközi teljesítményeknek, azon belül, akár a legapróbb nüanszoknak még az eddigieknél is hatványozottabb jelentősége lesz! Persze, a fejlődés lehetősége és az esetleges sikerek záloga, éppen a 20 fős keretlétszámban rejlik! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
BRONZÉREM, GÓLKIRÁLYI CÍM ÉS LEGJOBB JÁTÉKOS DÍJ GÖDÖLLŐN
U16-U17 (’95-’94) Football Factor Kupa (1995-ös korosztály) – Gödöllő
2011. 01. 29. (szombat)
2100 Gödöllő, Táncsics Mihály út 3. – fedett, 40x30m-es pálya, 5+1 fő, 5x2m-es kapu, 1x15 perc, 20-60 néző
A kupán résztvevő keret: Pereg (6) – Bálint (6), Erdősi (5), Fáth (6), Fritz (7), Hőgye (6), Jámbor (6), Klacsák (10), Nagy (8), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (7)
Hiányzó játékos: Jobbágy és Kreisz
8.30 = 1. csoportmérkőzés (B csoport):
Szent István SE – Dunakeszi Kinizsi USE
3 – 0
Gólszerző: Klacsák (2) és Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
A gödöllői Football Factor Kupa 1995-ös korosztályú küzdelmeinek egy sátorral fedett, műfüves nagypálya 40 m x 30 m-es pályái, 5 m x 2 m-es kapukkal adtak otthont. A speciális kispályás szabályok mellett, 5 + 1 fős lebonyolításban megrendezett utánpótlás focikupán 10 csapat vett részt. Ami minket illet, a 19 fős keretünkből 1 kapussal (Pereg) és 9 mezőnyjátékossal (Bálint, Erdősi, Fáth, Fritz, Hőgye, Jámbor, Klacsák, Nagy és Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/) utaztunk Gödöllőre. Az 5-5 fős A és B csoport közül az utóbbiba kaptunk besorolást, és először 8.30-tól a Dunakeszi Kinizsi USE ellen léptünk pályára. Az 1 x 15 perces mérkőzés alatt ellenfelünk kapujába háromszor is betaláltunk. Gólnak először a 3. percben örülhettünk. A védekező térfél bal oldalán Zemplényi labdát szerzett, és bal lábbal a középen beinduló Klacsáknak játszotta, aki 6-8 m-ről, bal lábbal a kapu bal alsó sarkába passzolta (1 – 0). Nem sokat kellett várni a duplázásig, a 7. percben a dunakesziek egyik játékosától Bálint elé pattant a labda, aki a támadó térfél jobb oldalán előre vezette, és igen kisodródott helyzetből belőtte középre, a kapu elé. Az érkező Klacsák 2-4 m-ről, jobb lábbal a kapu közepébe passzolta (2 – 0). Több próbálkozást követően, a 12. percben beállítottuk a 3 – 0-s végeredményt. A támadó térfél jobb oldalán Klacsák remek ütemben Zemplényi elé passzolta a labdát, aki igen kisodródott helyzetből, 5-7 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb oldalába lőtte. Tekintettel arra, hogy Pereg kapusunknak a találkozó alatt egyszer sem kellett a gólvonal mögül kiszednie a labdát, így magabiztos győzelemmel rajtoltunk.
9.10 = 2. csoportmérkőzés (B csoport):
Szent István SE – Veresegyház VSK
5 – 0
Gólszerző: Klacsák (3), Bálint és Jámbor
A második csoportmérkőzésünkre 9.10-től került sor. Ellenfelünk ezúttal a Veresegyház VSK volt. A lehető legjobban kezdtük a találkozót, hiszen már az 1. percben megszereztük a vezetést. A támadó térfél bal oldalán Klacsák megzavarta a saját kapuja előtt tétlenkedő veresegyházi játékost úgy, hogy egy rácsúszó mozdulat révén, 2-4 m-ről, jobb lábbal a kapu közepébe „kotorta” a labdát (1 – 0). A 6. percben Klacsák előkészítőként jeleskedett, a támadó térfél bal oldalán egy jó ütemben adott mélységi labdával kiugratta a középen beinduló Bálintot, aki 8-10 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb felső sarkába spiccelte (2 – 0). A 8. percben Klacsák ismét növelte góljainak a számát, ugyanis a támadó térfél közepén Nagytól megkapott, majd átvételt követően 9-11 m-ről, jobb lábbal ellőtt labdája ellenfelünk egyik játékosának a lábán történő megpattanás után a kapu közepébe gurult (3 – 0). A 11. percben Jámbor is feliratkozott a gólszerző listára. A védekező térfél közepén Nagy, a bal oldalon beinduló Jámbor elé játszotta a labdát, aki a kapu felé történő labdavezetést követően, 5-7 m-ről, bal lábbal a kijövő kapus jobb oldala mellett a kapu jobb oldalába lőtte (4 – 0). A 13. percben a „változatosság kedvéért”, ismét Klacsák volt eredményes. A támadó térfél jobb oldalán Erdősi egy oldalberúgást hajtott végre. A keresztbe ívelt labdát a jobb oldali kapufa elé érkező Klacsák 2-4 m-ről, jobb lábbal, kapásból bebelsőzte a kapu jobb oldalába (5 – 0). Ezúttal sem kapituláltunk, így másodjára még a nyitányt is felülmúló, 5 – 0-s győzelmet értünk el.
10.10 = 3. csoportmérkőzés (B csoport):
Szent István SE – Ikarus BSE
2 – 2
Gólszerző: Fáth és Klacsák
10.10-től az Ikarus BSE ellenében bizonyíthattunk. A mérkőzés rosszul indult számunkra, hiszen már az 1. percben hátrányba kerültünk. A védekező térfél jobb oldalán történő megingásunk után az egyik mátyásföldi játékos elé került a labda. A megszerzett játékszer a 8-10 m-ről, jobb lábbal végrehajtott lövést követően a kapunk bal alsó sarkában kötött ki (0 – 1). Szerencsére, alig a kapott gól után, a 2. percben sikerült kiegyenlítenünk. Egy kontratámadás során, a hosszú kihagyást követően ismét téttel bíró megmérettetésen bizonyító Hőgye a támadó térfél közepén megjátszotta a bal szélen beinduló, és a jobb oldali kapufához érkező Klacsákot, aki 1-3 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába passzolta a labdát (1 – 1). Az 5. percben ismét a védekező térfél jobb oldalán hagyott ki a koncentrációnk. Ellenfelünk egyik játékosa zavartalanul vezethette előre a labdát, és 7-9 m-ről, bal lábbal a kapu bal alsó sarkába passzolta (1 – 2). Az újabb hátrányt is egalizálni tudtuk, hiszen a 9. percben Fáth beállította a 2 – 2-es végeredményt. A támadó térfél jobb oldalán Bálint oldalberúgásból a középen érkező Fáth elé ívelte a labdát, aki 9-11 m-ről, jobb lábbal, kapásból a kapu jobb oldala felé lőtte, és az pattanás után a kapu jobb oldalába került (2 – 2). A döntetlen végeredmény fontos 1 pontot ért.
11.10 = 4. csoportmérkőzés (B csoport):
Szent István SE – Rákosmenti FA
2 – 2
Gólszerző: Fritz és Klacsák
Az utolsó csoportmérkőzésünkre 11.10-től került sor, és ekkorra már biztossá vált a továbbjutást érő 2. hely. A Rákosmenti FA elleni találkozón a csoportelsőség volt a tét. A 3. percben a támadó térfél közepén Hőgye, a bal oldalon beinduló Fritz elé játszotta a labdát, aki 5-7 m-ről előbb még a kijövő kapusba lőtte a játékszert, de az visszapattant elé, és másodjára már nem hibázott, ugyanis 3-5 m-ről, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába passzolta (1 – 0). A 11. percben Hőgye ismét előkészítőként jeleskedett úgy, hogy a támadó térfél közepén a bal szélről középre beinduló Klacsákot indította, aki 6-8 m-ről, jobb lábbal a kifutó kapus jobb keze mellett a kapu jobb oldalába passzolta a labdát (2 – 0). A 14. percben már nem először, a védekező térfél jobb oldalán kihagyott a figyelmünk, és egy 6-8 m-ről megeresztett átlövés után a labda a kapunk bal alsó sarkában kötött ki. Pereg kapusunk csupán ujjheggyel tudta elérni a labdát, mentenie már nem sikerült (2 – 1). A találkozó utolsó percében még egy gólt kaptunk. A 15. percben a védekező térfél közepén a rákosmentiek egyik játkosa szabadrúgáshoz készült. A 7-9 m-ről, jobb lábbal végrehajtott lövés után a labda a kapunk jobb alsó sarkában kötött ki (2 – 2). A végeredmény tehát 2 – 2 lett, így az újabb döntetlen, és az azzal együtt járó pontszerzés azt jelentette, hogy 8 ponttal, csoportelsőként jutottunk az elődöntőbe!
11.50 = Elődöntő (2):
Gödöllői SK – Szent István SE
1 – 1 (büntetőkkel: 2 – 0)
Gólszerző: Bálint / Gólszerző a büntetőpárbajban: -
Az elődöntőben az A csoport 2. helyezettjével, a házigazda Gödöllői SK-val csaptunk össze. A 8. percben nagy volt az örömünk, hiszen megszereztük a vezetést. A támadó térfél közepén Zemplényi csapatkapitány-helyettesünk, a jobb szélen beinduló Bálint elé játszotta a labdát, aki igen kisodródott helyzetből, 3-5 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába passzolta (0 – 1). Sokáig tartani tudtuk a nehezen megszerzett előnyt, de a 14. percben bekövetkezett az, amit nagyon nem akartunk. A védekező térfél bal oldalán az egyik gödöllői játékos egy eladott labdára lecsapott, és 4-6 m-ről a kapunk bal oldalába lőtte (1 – 1). A rendes játékidő leteltével döntetlen volt az eredmény, így jöhetett a 3-3 rúgásból álló büntetőpárbaj. A Gödöllői SK egyik játékosa volt az első ítélet-végrehajtó, és magabiztosan, jobb lábbal a kapunk bal alsó sarkába lőtte a labdát (2 – 1). Nálunk Bálint lőtt először. A nem túl erősen, nem eléggé helyezetten, jobb lábbal megeresztett lövését a jobbra eldőlő kapus hárítani tudta (2 – 1). Ellenfelünk második lövő játékosa jobb lábbal a keresztlécre bombázta a labdát, amely kifelé pattant, így visszajöttek a reményeink (2 – 1). Tőlünk, Hőgye állt oda másodjára a labda mögé, és a jobb lábas lövését követően a kapu bal oldala felé tartó labdát a kapus vetődve oldalra ütötte (2 – 1). A végső „döfést” ellenfelünk harmadjára következő játékosa adta meg, miután az erőteljes, jobb lábas lövése után a labda a kapunk jobb oldalában kötött ki (3 – 1). Ez a kudarc azt jelentette, hogy onnantól kezdve maximum a 3. helyen léphettünk fel a képzeletbeli dobogóra.
12.30 = A 3-4. helyezésről döntő mérkőzés:
Újpesti Haladás FC – Szent István SE
2 – 3
Gólszerző: Klacsák (3)
A bronzérmek sorsáról döntő mérkőzésen az Újpesti Haladás FC ellen játszottunk. Az A csoport korábbi 1. helyezettjével vívott találkozó nagy nehézségek elé állított minket. Olyannyira, hogy a 4. percben többszöri hibázás után hátrányba is kerültünk. A védekező térfélen, a kapuelőterünkben történő kavarodás végén, egy 3-5 m-ről megeresztett, jobb lábas lövést követően a labda a kapunk jobb alsó sarkába került. Ez azért is bosszantó, mert a gól előtt Pereg kétszer is bravúrral hárított (1 – 0). A 6. percben Klacsák megszerezte ezen a mérkőzésen az első, összességében pedig a nyolcadik találatát. A támadó térfél bal oldalán egy labdaszerzés után, egészen kisodródott helyzetből, 3-5 m-ről, bal lábbal a kapu közepébe emelte a játékszert (1 – 1). A 9. percben ismét hátrányba kerültünk. A védekező térfél bal oldalán ellenfelünk egyik játékosa, némi forgolódás végén, 7-9 m-ről, jobb lábbal a kapunk jobb alsó sarkába spiccelte a labdát. Pereg kapusunk ujjheggyel ugyan hozzá tudott érni, de ez a cselekedet a mentéshez kevésnek bizonyult (2 – 1). Szerencsére, hamar, már a 10. percben egalizáltuk az állást. Megint Klacsáké volt a főszerep, aki a védekező térfél jobb oldalán szabadrúgást elvégző Fritztől kapott egy remek indítást, majd a kifutó kapus bal keze mellett eltolta a labdát, és 3-5 m-ről, bal lábbal a kapu közepébe passzolta (2 – 2). A „slusszpoén” is Klacsák nevéhez fűződik, hiszen a 13. percben a támadó térfél bal oldalán lövésre szánta el magát, és 8-10 m-ről, jobb lábbal kilőtte a kapu bal felső sarkát (2 – 3). Gyönyörű gól volt! Ez a találat azt jelentette, hogy bronzérmesek lettünk! Az eredményhirdetésen a 3. helyezettnek járó bronzérmek, kupa és oklevél átvétele mellett egyéni díjak kiosztásra is sor került. 10 góllal a gólkirályi címet Klacsák Bence érdemelte ki! Egy kisebb fajta meglepetés is maradt a kupa végére, hiszen az egész mezőny legjobb játékosának járó díjat – annak ellenére, hogy tőlünk került ki a gólkirály, illetve, hogy „csupán” a 3. helyen végeztünk – Nagy Ádám kapta meg! Szép volt, fiúk!
A kupa alakulása
Msz.: Mérkőzésszám; Gy.: Győzelem, D.: Döntetlen, V.: Vereség; Ga.: Gólarány;
Gk.: Gólkülönbség; P.: Pont
Végeredmény
Wágner Ádám nyilatkozata: – Szeretek a tényekkel foglalkozni, nem vagyok annak a híve, hogy túl-, illetve alulértékeljünk eredményeket. Hatszor léptünk pályára úgy, hogy a rendes játékidőben 3 győzelem mellett 3 döntetlen lett a mérlegünk. Egy büntetőpárbajban maradtunk csupán alul – kár azért, hogy ez a gyengélkedés pont az elődöntőben történt. A csoportmérkőzések során 3 – 0-ra legyőztük a későbbi 1. helyezett Dunakeszi Kinizsi USE-t, és a 3. helyezésért vívott találkozón 3 – 2-re felülmúltuk az A csoportot veretlenül, 12 ponttal megnyerő Újpesti Haladás FC-t. 16 gólt szereztünk, és 7 gólt kaptunk. 10 csapatból a 3. helyen végeztünk. Klacsák Bence személyében, a 10 találata révén elhoztuk a gólkirályi címet, emellett Nagy Ádámot az egész mezőny legjobb játékosának választották! Voltak jobb, voltak gyengébb összecsapásaink, és ugyan az ezüst-, illetve aranyérem jobban fénylik, mint a bronz, továbbá apró hiányérzetem is van, de soha rosszabb szereplést! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
LÁTHATTA DEBRECEN, HOGY EGYSÉGESEK ÉS ERŐSEK VAGYUNK
U16-U17 (’95-’94) XX. Jubileumi OTP-Bank és Huszti Péter Emléktorna – Karácsony Kupa 2010. – Debrecen
2010. 12. 11-12. (szombat-vasárnap)
Debrecen (Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskola tornaterme /4032 Debrecen, Jerikó utca 17-21./; Debreceni Egyetem, Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumának tornaterme /4032 Debrecen, Böszörményi út 138./; Hódos Imre Rendezvénycsarnok /4032 Debrecen, Kassai út 32-34./; Oláh Gábor utcai Sportcsarnok /4032 Debrecen, Oláh Gábor utca 5./) – fedett, 40x20m-es pálya, 5+1 fő, 3x2m-es kapu, 1x23 perc, illetve 1x22 perc szombaton, 1x18 perc, illetve 1x17 perc vasárnap, 30-200 néző
A tornán az 1995-ös kategóriában résztvevő keret: Pereg (7) – Bálint (7), Erdősi (7), Fáth (7), Jobbágy (7), Klacsák (7), Nagy (8), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (8)
A tornán az 1994-es kategóriában résztvevő keret: Kreisz (7) – Balázs (8), Chorfi (8), Jákó (7), Lakatos (7), Sebestyén (7), Szabó /csapatkapitány/ (7), Varga (7)
Hiányzó játékos: Fritz, Hőgye és Jámbor
Szombat
1994-es kategória
8.00 = 1. csoportmérkőzés (A csoport):
DHSE Olasz Focisuli – Szent István SE
2 – 2
Gólszerző: Chorfi, Sebestyén
A XX. Jubileumi OTP-Bank és Huszti Péter Emléktorna hazánk egyik, hanem a legnagyobb szabású nemzetközi teremlabdarúgó tornája. A két napon át tartó, Karácsony Kupa 2010. néven is hirdetett rendezvényen 6 országból (Dánia, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna), Debrecen 4 helyszínén, 5 kategóriában, 70 csapat, mintegy 1000 focistája képviseltette magát. Az összesen mintegy fél ezer szülő jelenlétében, 208 mérkőzésen 549 gól született. Szóval, mint ahogyan azt a számok is jelzik, igen népszerű megmérettetésen vettünk részt. Ami minket illet, két kategóriában is indultunk: keretünk egyik része a KRC Genk (belga) labdarúgója, Tőzsér Dániel nevével fémjelzett, 14 csapatos 1995-ös kategóriában, míg a másik része az Újpest FC labdarúgója, Tisza Tibor nevével fémjelzett, 15 csapatos 1994-es kategóriában. Az utóbbi kategóriában került sor az első találkozónkra, mégpedig rögtön a házigazda DHSE Olasz Focisuli ellen. A 4 csapatos A csoport küzdelmeinek nyitányaként reggel 8.00-kor kezdődő, 1 x 23 percig tartó összecsapást az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban játszottuk. A mérkőzés előtt több mint 20 percen át tudtunk bemelegíteni, így a gyors talajhoz való alkalmazkodásra elegendő időnk volt. A létesítmény két elektronikus eredményjelző tábláján díszelgő 0 – 0-s álláson igen hamar változtatni kellett, hiszen kisebb meglepetésre már a találkozó 5. percében megszereztük a vezetést. A támadó térfél közepén Chorfi labdát szerzett, és rövid labdavezetés után, 8-10 m-ről, bal lábbal az eldőlő kapus mellett a kapu közepébe lőtte (0 – 1). Sajnos, nem sokáig örülhettünk, hiszen ellenfelünk már a 6. percben egy pontrúgás apropóján egalizálta az eredményt. A védekező térfél jobb oldalán, 7-9 m-re a kapunktól egy finoman szólva is véleményes, közvetlen szabadrúgásra került sor. A hazaiak üresen maradó játékosa a középre legurított labdát 6-8 m-ről, jobb lábbal a jobb felső sarokba lőtte (1 – 1). Ezt követően, hosszú ideig nem esett újabb találat, de a 19. percben egy óriási góllal ismét magunkhoz ragadtuk az előnyt. A támadó térfélre érve, Jákó középről kipasszolta a labdát a jobb szélen várakozó Sebestyénnek, aki a jobb lábával a bal lábára visszavette, és 3-5 m-ről, bal lábbal a jobb felső sarokba lőtte (1 – 2). Amikor már azt hittük, megnyerjük a mérkőzést, a 20. percben a védekező térfél bal oldalán a piros-feketék egyik játkosa egy eladott labda megszerzése és rövid labdavezetés után, 3-5 m-ről, jobb lábbal a kapunk bal alsó sarkába lőtte a játékszert (2 – 2). Az összecsapás végét jelző dudaszót, illetve hármas sípszót követően elkönyvelhettük, hogy vereség nélkül, pontszerzéssel indítottunk a tornán, és mint később kiderült, ennek az 1 pontnak is nagy jelentősége volt.
1995-ös kategória
10.05 = 1. csoportmérkőzés (C csoport):
Szent István SE – Báránd KSE
2 – 0
Gólszerző: Nagy, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Az 1995-ös kategóriában, az 5 csapatos C csoport részeként, először 10.05-től léptünk pályára. A Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskola tornatermében megrendezett, 1 x 23 percig tartó mérkőzésen a Hajdú-Bihar megyei Báránd KSE ellen küzdöttünk az első pontokért. Pontosabban, játszottunk. Igen tetszetős és legfőképpen meggyőző teljesítménnyel több, ígéretes gólszerzési lehetőséget sikerült kialakítanunk. Mindennek eredményeként, a 8. percben megszereztük a vezetést. A támadó térfélen Fáth a bal oldalról végzett el szögletrúgást. Nagy középen jól érkezett a laposan bejátszott labdára, és 6-8 m-ről, bal lábbal félmagasan a kapu jobb oldalába passzolta (1 – 0). A 11. percben Zemplényi is feliratkozott a gólszerzők közé. A támadó térfélen Bálint megzavarta a bárándiak kapusát, akitől így a jobb szélen helyezkedő Zemplényi elé került a labda. Csapatkapitány-helyettesünk kissé kisodródott helyzetből, 3-5 m-ről, jobb lábbal félmagasan a kapu bal oldalába lőtte (2 – 0). Több találat már nem született, így ebben a kategóriában magabiztosnak mondható győzelemmel kezdtünk.
1994-es kategória
11.45 = 2. csoportmérkőzés (A csoport):
Szent István SE – Csepel FC „B”
1 – 0
Gólszerző: Chorfi
Az idősebbek kategóriájában másodjára 11.45-től egy budapesti csapat, a Csepel FC „B” volt az ellenfelünk. Az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban megrendezett, 1 x 23 percig tartó találkozó leginkább mezőnyharcot hozott, és csak a 18. percben esett gól. Ez a találat a pár perc pihenő után a kispadról beálló Chorfi nevéhez fűződik. A védekező térfél bal oldalán Szabó csapatkapitányunk ívelésre szánta el magát, és így a jobb oldalon beinduló Chorfihoz juttatta a labdát, aki előbb a kijövő kapussal szemben bemutatott egy esernyő cselt, majd kissé kisodródott helyzetből, 8-10 m-ről, jobb lábbal a jobb felső sarokba lőtte a játékszert (1 – 0). Szép és egyben fontos, nagyon fontos gól volt ez, amely azt jelentette, hogy az 1994-es kategóriában is megszületett az első győzelmünk.
1995-ös kategória
13.50 = 2. csoportmérkőzés (C csoport):
Szent István SE – SF Pantelimon (román)
2 – 0
Gólszerző: Bálint, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Sárga lap: Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
2 perces kiállítás: Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
A fiatalabbak kategóriájában a második csoportmérkőzést 13.50-től az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban játszottuk. Az 1 x 23 percig tartó találkozón jó ideig a legérdekesebb jelenetek Zemplényi köré csoportosultak. Emberére akadt a román csapatban. A szikrázóan kemény és rendkívül dinamikus találkozó 15. percében gólnak örülhettünk. A védekező térfél bal oldalán Nagy előre vezette a labdát, majd a bal szélen beinduló Bálint elé játszotta, aki rövid labdavezetés után, igen kisodródott helyzetből, 4-6 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába lőtte (1 – 0). A 18. percben ismét Nagytól indult útjára a labda, aki a védekező térfél bal oldalán, a felezővonal környékéről az ezúttal a jobb szélen beinduló Bálintot játszotta meg. A labdát kapó játékosunk okosan a középre érkező Zemplényi elé tálalta a játékszert, aki 2-4 m-ről, jobb lábbal, a kapu jobb alsó sarkába lőtte (2 – 0). Végeredményben, ebben a kategóriában a második győzelmünket is „bezsebeltük”. Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy a 4. percben Zemplényi reklamálásért sárga lapos figyelmeztetésben részesült, majd a 12. percben „kakaskodásért”, páros kiállítás keretében 2 percre el kellett hagynia a játékteret.
1995-ös kategória
15.05 = 3. csoportmérkőzés (C csoport):
Újpesti TE „A” – Szent István SE
1 – 2
Gólszerző: Klacsák, Nagy
Egy mérkőzés, három emlékezetes gól. Az 1995-ös kategóriában a harmadik csoportmérkőzésünkre 15.05-től az Újpesti TE „A” ellen került sor. Az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban megrendezett, 1 x 23 percig tartó találkozó megtekintésére igen szép számban gyűltek össze a lelátón. Remek hangulat uralkodott a játéktér környékén, és ez mind a két csapatot extra teljesítményre sarkallta. A 4. percben a lila-fehérek a torna talán egyik legemlékezetesebb góljával jutottak vezetéshez. A védekező térfél bal oldalán, a felezővonal környékéről ellenfelünk egyik játékosa a jobb oldalra keresztbe ívelte a labdát, és a társa a felé szálló játékszert igen kisodródott helyzetből, 8-10 m-ről, jobb lábbal, kapásból, félmagasan a kapunk közepébe lőtte. Az elemi erővel zúdított labdára Pereg kapusunknak még eszmélnie sem volt ideje. El kell ismerni, hogy csodaszép találat volt (1 – 0). Ami viszont az újpesti gólnál is emlékezetesebb maradhat számunkra, az a vesztett állásból történő „feltámadás”. A 20. percig kellett arra várni, hogy Pereg kapusunk bravúros hárítását követő kontratámadás végén, egalizáljuk az eredményt. A védekező térfélen, a középső, „halálzónának” is nevezett területből Erdősi a bal oldalon helyezkedő Zemplényit játszotta meg a labdával, aki lendületesen előre vezette a játékszert, már a támadótérfélre érve bemutatott egy bicikli cselt, majd Klacsákkal összejátszott. A bal szélre kihúzódó játékosunk átvételt követően, igen kisodródott helyzetből, jobb lábbal a kapu bal alsó sarka felé passzolta a labdát, amely a kapufáról az időközben odaérkező Nagy fedezésében a gólvonal mögé került (1 – 1). Nem elégedtünk meg a döntetlennel, de nem ám! A 22. percben a védekező térfél bal oldalán Nagy, a Peregtől megkapott labdát a kitámadó újpesti játékosok között Klacsáknak passzolta, aki a mögé érkező lila-fehér játékosról remekül fordult le, és már a támadó térfélre érve lepasszolta az időközben mintegy 30 m-t előre, a jobb szélre futó Nagynak. A hosszú sprintelést megtevő játékosunk háttal a kapunak átvette, és fordulás után, igen kisodródott helyzetből, 6-8 m-ről, bal lábbal, félmagasan a kapu közepébe bombázta (1 – 2). Szinte hihetetlen, de igaz: az Újpesti TE „A” legyőzésén keresztül továbbra is veretlenül meneteltünk a csoportelsőség felé!
1995-ös kategória
16.45 = 4. csoportmérkőzés (C csoport):
Szent István SE – FC Zakarpattia Uzhhorod (ukrán)
2 – 0
Gólszerző: Fáth, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
A fiatalabbak kategóriájában az utolsó csoportmérkőzésünkre 16.45-től a segédedzőnk, Wágner Gábor irányítása mellett került sor az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban. Az 1 x 22 percig tartó találkozón 1 pontra volt szükség ahhoz, hogy mindenfajta matematikai számolgatás nélkül bejussunk a legjobb 6 csapat mezőnyébe. Nos, a 9. percben az ukránok egyik játékosának 2 percre el kellett hagynia a játékteret, miután Nagy ellen durván szabálytalankodott. A 11. percben méltó revánsot vettünk az előbbi cselekedetért, hiszen Zemplényi gólt szerzett. A felezővonal környékén történő labdaszerzést követően a támadó térfél jobb oldalán lendületesen előre vezette a labdát, és 4-6 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába lőtte (1 – 0). A 17. percben Fáth is betalált, miután a támadó térfél közepén labdát szerzett, és rövid labdavezetést követően, 3-5 m-ről, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába bespiccelte (2 – 0). Szóval, 4 mérkőzésből 4 győzelemmel, az 1995-ös kategória 3 csoportjának legjobb 1. helyezettjeként vasárnap az érmekért küzdhettünk tovább!
1994-es kategória
17.35 = 3. csoportmérkőzés (A csoport):
Szent István SE – LPS Bistrita (román)
2 – 0
Gólszerző: Chorfi, Szabó /csapatkapitány/
Sárga lap: Varga
2 perces kiállítás: Varga
Az idősebbek kategóriájában az utolsó csoportmérkőzésünkön – hasonlóan az 1995-ösök kategóriájához –, 1 pontra mindenképpen szükségünk volt a továbbjutáshoz. A 17.35-kor a Debreceni Egyetem, Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumának tornatermében sorra kerülő, 1 x 23 percig tartó találkozón edzőnk, Wágner Ádám egyedül irányította a mieinket a román LPS Bistrita ellen. Nagyon jól kezdtük az összecsapást, és ez meghatározta a véget. A 3. percben Szabó csapatkapitányunk megszerezte a vezetést, miután a védekező térfél bal oldalán lendületesen a kezdőkör felé vezette a labdát, majd már a támadó térfélre érve, 16-18 m-ről, jobb lábbal félmagasan kapura lőtte úgy, hogy az a jobb oldali kapufáról a gólvonal mögé pattant (1 – 0). Nem mindennapi találat volt! A 7. percben Chorfi kétgólosra növelte az előnyünket. Kreisz kapusunk a támadó térfél bal oldalán beinduló játékosunk elé dobta a labdát, aki a levegőben történő átvételt követően, igen kisodródott helyzetből, 6-8 m-ről, bal lábbal laposan keresztbe lőtte úgy, hogy az a bal oldali kapufáról a gólvonal mögé került (2 – 0). A folytatásban, mindent kivédekeztünk, így a csoportunk 2. helyezettjeként bejutottunk az 1994-es kategória legjobb 8 csapata közé, tehát vasárnap ebben a kategóriában is az érmes helyezésekért küzdhettünk tovább! Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy a 17. percben Varga reklamálásért sárga lapos figyelmeztetésben részesült, és még 2 percre el is kellett hagynia a játékteret.
Vasárnap
1994-es kategória
8.20 = A legjobb 4 csapat közé jutásról döntő mérkőzés:
Szent István SE – SF Pantelimon (román)
3 – 1
Gólszerző: Balázs (2), Chorfi
Sárga lap: Balázs, Jákó
A második nap első mérkőzését ismét az 1994-es kategóriában játszottuk. Az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban megrendezett, a román SF Pantelimon elleni, 1 x 18 percig tartó találkozónak óriási volt a tétje, hiszen a győztes a legjobb 4 csapat között találhatta magát. Mi tagadás, a tornán talán a legjobb teljesítményt ezen az összecsapáson nyújtottuk. A 4. percben már megszereztük a vezetést. Egy remekbe szabott támadásvezetés során, a támadó térfél közepén Balázs a jobb szélen helyezkedő Jákónak passzolta a labdát, aki azt élesen keresztbe passzolta a kapu előtt. Chorfi a tanultak szerint, tudatosan érkezett a jobb oldali kapufához, így nem volt nehéz dolga, átvételt követően, 1-3 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába „pöckölte” (1 – 0). A 13. percben kétgólosra növeltük az előnyünket. A támadó térfél jobb oldalán Sebestyén előre vezette a labdát, majd a tanultak szerint, az alapvonal közeléből visszafelé passzolta a középen érkező Balázsnak, aki 6-8 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb felső sarkába „bombázta” (2 – 0). Ezen a mérkőzésen szinte minden összejött, és ennek mintegy bizonyítékaként a 16. percben parádés összjáték végén alakítottuk 3 – 0-ra az eredményt. A támadó térfél közepén Balázs a jobb szélről keresztbe futó Jákónak passzolta a labdát, aki rövid, továbbra is keresztbe történő labdavezetés után jobb lábbal visszasarkallta. Balázs átvételt követően, 2-4 m-ről, jobb lábbal a kapu közepébe passzolta (3 – 0). Nem sokkal a játékidő letelte előtt, a 17. percben elkövettünk egy védelmi megingást, ugyanis a védekező térfél bal oldalán rést hagytunk, így ellenfelünk egyik játékosa 6-8 m-ről, jobb lábbal a kapunk bal alsó sarkába lőtte a labdát (3 – 1). A lényeg azonban az volt, hogy magabiztos játékkal bejutottunk a legjobb 4 csapat közé, és így elődöntőt játszhattunk! A találkozó krónikájához hozzátartozik, hogy a 11. percben Jákó szándékos kezezésért, míg a 13. percben Balázs túlzott gólörömért sárga kártyás figyelmeztetésben részesültek.
1995-ös kategória
10.00 = Az 1-6. helyezésért játszott 1. csoportmérkőzés:
Szent István SE – Újpesti TE „B”
0 – 0
Gólszerző: -
Az 1995-ös kategóriában a vasárnapi első mérkőzésre 10.00-tól került sor. Az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban megrendezett találkozó 1 x 18 percig tartott. A részletek előtt jó tudni, hogy a legjobb 6 csapat mezőnyében egy 3 csapatos csoportba kerültünk, a házigazda DHSE Olasz Focisuli és az Újpesti TE „B” társaságába. A tét az volt, hogy a csoport 1. helyezettje játssza a döntőt, a 2. helyezettje a bronzéremért küzdhet tovább, míg a 3. helyezettje az 5. helyezésért vívott összecsapással zárja a tornát. A mini csoportban először az Újpesti TE „B”-vel mérkőztünk meg. Ezen a találkozón nagy taktikázás zajlott, igazából az egyik fél sem mert kockáztatni. A 9. percben az egyik újpesti játékos olyan szabálytalanságot követett el Nagy ellen, hogy 2 perces kiállítás lett a büntetése. Sajnos, nem tudtunk élni az emberelőnnyel. Végeredményben, mind a két csapatnak meg kellett elégednie a 0 – 0-s döntetlennel, és az azért járó 1-1 ponttal.
1995-ös kategória
11.20 = Az 1-6. helyezésért játszott 2. csoportmérkőzés:
DHSE Olasz Focisuli – Szent István SE
1 – 1
Gólszerző: Fáth
A fiatalabbak kategóriájában a vasárnapi mini csoport második mérkőzését 11.20-tól a házigazda DHSE Olasz Focisuli ellen játszottuk. Ekkorra, kialakult, hogy akár egyetlen gólos győzelemmel már döntőben vagyunk. Az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban megrendezett, 1 x 18 percig tartó találkozó nem indult jól a számunkra, hiszen már a 3. percben hátrányba kerültünk. A védekező térfélen a védelmünk áttolódott a jobb oldalra, így az egyik hazai játékos a bal oldalon üresen maradt, és a megkapott labdát 6-8 m-ről, jobb lábbal kíméletlenül a kapunk jobb felső sarkába lőtte (1 – 0). Nem adtuk fel – miért is tettük volna –, és a 6. percben sikerült kiegyenlíteni. A védekező térfél bal oldalán Nagy megindult a labdával, majd már a támadó térfélre érve, a felezővonal környékéről remekül megjátszotta a bal szélen beinduló Fáth-ot, aki átvétel után, 3-5 m-ről, jobb lábbal, nagy erővel a kapu bal alsó sarkába lőtte a játékszert (1 – 1). Ezt követően, nagy erőket mozgósítottunk a győzelem megszerzéséért, de erőfeszítéseink kevésnek bizonyultak, így a végeredmény nem változott. A döntetlenek 2 pontot, és a mini csoport 2. helyezését jelentették a számunkra. Az Újpesti TE „B” mivel korábban 1 – 0-s vereséget szenvedett a DHSE Olasz Focisuli ellen, így az 5. helyezésért játszhatott tovább, míg a házigazdák a döntőben kaptak helyet, ahol szintén nem hibáztak, így elhódították az 1. helyezést. Nekünk pedig következhetett a bronzmérkőzés!
1994-es kategória
12.20 = A döntőbe jutásról döntő mérkőzés:
Szent István SE – Gyömrő SE
1 – 3
Gólszerző: Balázs
Az idősebbek kategóriájában 12.20-tól elődöntőt játszottunk a Gyömrő SE ellen. Az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban megrendezett, 1 x 18 percig tartó mérkőzésen a gyömrőiek a lehető legjobban kezdtek, hiszen már a 2. percben megszerezték a vezetést. A védekező térfél bal oldalán ellenfelünk egyik játékosa a pálya közepe felé indult a labdával, és 6-8 m-ről, bal lábbal laposan a kapunk közepébe lőtte (0 – 1). Ettől a góltól alaposan megzavarodtunk, és a 4. percben újra kapituláltunk. A védekező térfél bal oldalán az egyik gyömrői játékos az alapvonal közelébe vezette a labdát, majd középre passzolta az érkező társának, aki 3-5 m-ről, jobb lábbal laposan a kapunk közepébe passzolta (0 – 2). A 6. percben szinte eldőlt, hogy a bronzmérkőzés marad a számunkra, hiszen ellenfelünk ismét betalált. A védekező térfél jobb oldalán mögénk kerültek, majd az alapvonal közeléből középre játszott labdát a Gyömrő SE egyik játékosa érte el előbb, és 2-4 m-ről, jobb lábbal laposan a kapunk közepébe passzolta (0 – 3). Ezt követően, az erőnkből már csak „szépségtapaszra” futotta. A 18. percben a támadó térfél közepén Balázs megszerezte a labdát, és lendületes labdavezetés után, 2-4 m-ről, jobb lábbal az eldőlő kapus felett a kapu közepébe lőtte (1 – 3). Volt még egy jelenet, amely emlékezetes maradt: Szabó csapatkapitányunk miután a védekező térfélen, a büntetőterületen belül hátulról buktatta ellenfelünk egyik játékosát, így büntetőrúgás következett Kreisz kapusunkkal szemben. A jobb lábbal, félmagasan a kapunk bal oldalába tartó labdát Kreisz bravúrosan kiütötte, így az állás változatlan maradt. A hármas sípszó, illetve dudaszó után el kellett, hogy könyveljük, ellenfelünk jutott a döntőbe – és nem mellékesen ott is győzve megnyerte a tornát –, nekünk pedig jöhetett a bronzmérkőzés!
1995-ös kategória
14.20 = A 3-4. helyezésről döntő mérkőzés:
Szent István SE – CSS Baia Mare (román)
0 – 0 (büntetőkkel: 2 – 3)
Gólszerző: - / Gólszerző a büntetőpárbajban: Bálint, Klacsák
Az 1995-ös kategóriában a tornán a 7., egyben utolsó mérkőzésünkre 14.20-tól került sor a román CSS Baia Mare ellen. Az 1 x 17 percig tartó találkozó tétje nem kisebb volt, mint a bronzérem. Ennek megfelelőn szinte pattanásig feszült a hangulat az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban, és mintegy 150 néző állt mellénk. A helyenként durvaságba torkolló összecsapáson csak szabálytalanságok születtek, gól egy sem, így következhettek a büntetőrúgások. Alap esetben 3-3 büntetőrúgás döntött volna a bronzérmek sorsáról, de aztán egy kicsit hosszabbra sikeredett a büntetőpárbaj. Ellenfelünk első lövő játékosa nem sokat hezitált, magabiztosan, jobb lábbal laposan a kapunk jobb oldalába lőtte a labdát (0 – 1). A mi oldalunkon Nagy volt az első kísérletező. Sajnos, jobb lábbal nagyon gyenge irányzékkal találta el a labdát, így az a bal oldali kapufa mellett, mintegy 1-3 m-re elhagyta a játékteret. A románoktól másodjára lövő játékos is pontos volt, a jobb lábas lövése után a kapunk jobb alsó sarkában kötött ki a labda (0 – 2). Tőlünk másodjára Bálint állt a labda mögé, és jobb lábbal a kapu jobb felső sarkába bombázta (1 – 2). A CSS Baia Mare harmadjára próbálkozó játékosának idegei nem voltak „kötélből”, ugyanis a jobb lábas lövését követően a labda kifelé pattant a bal oldali kapufa tövéről. Nálunk Klacsák következett, aki higgadtan, jobb lábbal félmagasan a kapu jobb oldalába lőtte a labdát (2 – 2). Jöhettek a negyedik lövő játékosok. Ellenfelünk soron következő játékosa jobb lábbal úgy lőtte el a labdát, hogy az Pereg kapusunk jobb lábáról jutott a gólvonalon túlra, a kapunk jobb oldalába (2 – 3). A nyomás így óriási volt Zemplényi csapatkapitány-helyettesünkön, aki ugyan vállalni vállalta a nehéz feladatot, de a jobb lábas lövése után középre tartó labda a keresztlécen csattant, és onnan a játéktérre esett vissza. Ebben a kategóriában tehát meg kellett elégednünk a 14 csapatos nemzetközi utánpótlás teremlabdarúgó torna 4. helyezésével!
1994-es kategória
15.00 = A 3-4. helyezésről döntő mérkőzés:
Csepel FC „A” – Szent István SE
2 – 0
Gólszerző: -
2 perces kiállítás: Lakatos
Az idősebbek kategóriájában a torna 6., egyben utolsó mérkőzését 15.00-tól játszottuk a Csepel FC „A” ellen. Az Oláh Gábor utcai Sportcsarnokban sorra kerülő, 1 x 17 percig tartó találkozó tétje az 1995-ösök záró összecsapásához képest ugyanaz volt, tehát a bronzérem. A lelátón ez alkalommal is mintegy 200 néző foglalhatott helyet, illetve szurkolt felállva. A Budapestről érkező csapatok derbijén a 9. percben hátrányba kerültünk. A védekező térfél bal oldalán ellenfelünk egyik játékosa rést talált a védelmünkön, és jobb lábbal, 4-6 m-ről olyan erővel lőtte a labdát a kapunk bal alsó sarkába, hogy Kreisz kapusunk már csak hozzáérni tudott a játékszerhez, de hárítania nem sikerült (1 – 0). A 13. percben még inkább távolodni látszottak az érmes remények, ugyanis a csepeliek kétgólosra növelték az előnyüket. A védekező térfél jobb oldalán a Csepel FC „A” egyik játékosa szabadon maradt, és jobb lábbal, 8-10 m-ről a kapunk bal alsó sarkába lőtte a labdát (2 – 0). A végeredmény maradt a 2 – 0, így az 1994-esek kategóriájában is el kellett fogadnunk, hogy a 15 csapatos nemzetközi utánpótlás teremlabdarúgó tornán a 4. helyen zártunk! Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy a 14. percben Lakatosnak „kakaskodásért”, páros kiállítás keretében 2 percre el kellett hagynia a játékteret.
Az emléktorna alakulása
Mérkőzések helyszínei:
I.: Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakiskola tornaterme
II.: Debreceni Egyetem, Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumának tornaterme
III.: Hódos Imre Rendezvénycsarnok
IV.: Oláh Gábor utcai Sportcsarnok
Msz.: Mérkőzésszám; Gy.: Győzelem, D.: Döntetlen, V.: Vereség; Ga.: Gólarány;
Gk.: Gólkülönbség; P.: Pont
1995-ös kategória
Végeredmény
1994-es kategória
Végeredmény
Wágner Ádám nyilatkozata: – Sokat készültünk a debreceni megmérettetésre, de azt előzetesen még én sem gondoltam, hogy a begyakorolt elemekből szinte mindent visszalátok majd a két nap során. A mérkőzéseink közül két kedvencem van: az 1995-ös kategóriában az Újpesti TE „A” elleni győzelem, míg az 1994-es kategóriában a román SF Pantelimon elleni siker marad számomra a leginkább emlékezetes. Ezeken a találkozókon mutatkozott meg legjobban az egységességünk és az erőnk. Egyik kategóriában sem jutottunk a döntőig, de a fiúkban akkora volt a csalódottság, ami egyértelműen jelzi, hogy ott szerettek volna lenni! Nem sok hiányzott! Az, hogy nem sikerült érmet szereznünk, az pedig egy jel arra, hogy van miért visszatérni Debrecenbe! Leginkább annak örülök, hogy a lelátón helyet foglaló „nagy öregek” között voltak olyanok, akik – elmondásuk szerint – kifejezetten miattunk jöttek ki a vasárnapi helyosztókra. Függetlenül attól, hogy melyik csapatrész volt a pályán, ugyanolyan karakteres, stílusos játékot mutattunk be, és erre büszke vagyok! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
A SALGÓTARJÁNI BTC ELLENÜNK ERŐSÍTETT AZ ŐSZI ELSŐSÉGÉN
U16-U17 (’95-’94) 14. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 15. forduló
2010. 11. 20. (szombat), 10.00 óra
3102 Salgótarján, Petőfi út 98. – füves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Salgótarjáni BTC – Szent István SE-OTP Bank „A”
3 – 0 (1 – 0)
Gólszerző: -
Sárga lap: Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Összeállítás: Kreisz (5) – Bálint (6), Erdősi (5), Nagy (6), Szabó /csapatkapitány/ (6) – Fritz (5), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6) – Jákó (4), Balázs (6), Fáth (4) – Sebestyén (4)
Cserejátékos: Chorfi (5), Jobbágy (5), Klacsák (5), Pereg (4)
Betegség miatt hiányzó játékos: Varga
Pihentetés miatt hiányzó játékos: Máté
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye, Jámbor, Lakatos
A 2010-es év utolsó nagypályás tétmérkőzését Salgótarjánban játszottuk. A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokság 15. fordulójában a Salgótarjáni BTC ellen léptünk pályára. A leginkább „sárdagasztáshoz” hasonlító találkozóra az 1950 óta Salgótarján közigazgatása alá tartozó Baglyasalja sporttelepén került sor. A Budapesttől körülbelül 110 km távolságban, napsütéses időjárási körülmények mellett megrendezett összecsapásra mintegy 30 néző volt kíváncsi. A mérkőzés kezdeti perceiben mindkét fél „kereste a fogást” egymáson és a talajon, de az már igen hamar kiderült, hogy a hazaiak minél hamarabb el szeretnék dönteni a 3 pont sorsát. A mi részünkről igen nagy erőfeszítésekbe tellett, hogy alkalmazkodjunk a talajviszonyokhoz, de talán ennél is több energiát igényelt az erőtől duzzadó fekete-fehér játékosokkal szembeni fizikai helytállás. Sajnos, a megszerzett labdákkal nemigen tudtunk olyan támadásokat vezetni, amelyek végén igazi gólveszélyt sikerült volna kialakítani. Az igen kemény, több esetben a durvaságtól sem mentes, párharcokkal tarkított első játékrész 36. percéig egyetlen védelmi megingásunk sem volt. Ebben a percben azonban hibáztunk. A védekező térfélen ellenfelünk bal oldalról végzett el szögletrúgást. A röviden bepasszolt labdát a Salgótarjáni BTC egyik játékosa már a büntetőterületen belülről, az alapvonal közeléből középre gurította a zavartalanul érkező társának, Tarlósi Milánnak, aki 3-5 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb oldalába pörgette (1 – 0). Az első félidő hátralévő részében több találat már nem született, így egygólos hátrányból vágtunk neki a folytatásnak. A második játékrészre csapatunk edzője, Wágner Ádám a pályán maradó játékosok közötti, egy-két helycserével, illetve a csereként beálló Chorfi és Klacsák révén próbált lendíteni a támadójátékunkon. A Salgótarjáni BTC viszonylag túl korán, az 52. percben ismét betalált, így a kiegyenlítési remények szertefoszlani látszódtak. A védekező térfél közepén nagyon üresen hagytuk a bajnoki gólszerző lista jelenlegi 1. helyezettjét, az egyszer már betaláló 10-es mezszámú játékost, aki a büntetőterületen belülre neki passzolt labdával a kapunk felé fordult, és 12-14 m-ről, jobb lábbal a menteni igyekvő Kreisz kapusunk jobb keze mellett a gólvonalon túlra lőtte (2 – 0). Az újabb kapott találatot követő percekben a még megmaradó cserejátékosaink, Jobbágy és Pereg is beálltak, de gólt szerezni ismét csak Tarlósi Milán tudott, aki így klasszikus mesterhármast ért el. A 79. percben a védekező térfél bal oldaláról középre ívelt labdára a fekete-fehérek legagilisabb támadója senkitől sem zavartatva érkezett, és 3-5 m-ről, nagy erővel a kapunk közepébe fejelte a játékszert (3 – 0). A hármas sípszóig érdemi változás már nem történt, így el kellett, hogy könyveljük, a bajnokság őszi első helyezettje tizenegyedszerre sem kapott ki, mi pedig vereséggel zártuk az őszi idényt. A találkozó krónikájához hozzátartozik, hogy a 40. percben Zemplényi az ellenfél megrúgásáért sárga lapos figyelmeztetésben részesült.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Megmondom őszintén, arra nem számítottam, hogy olyan rossz minőségű játéktéren kell pályára lépnünk, mint amilyen Baglyasalján fogadott minket. A mérkőzés eredetileg nem erre a helyszínre volt kiírva. Leginkább az első félidőben „sárdagasztás” folyt, és eközben ellenfelünk az egyetlen figyelmetlenségünket kíméletlenül kihasználta. A második játékrészben a bajnokság jelenlegi gólkirálya, Tarlósi Milán még két góllal elérte önmaga klasszikus mesterhármasát, valamint bebiztosította csapata győzelmét és őszi elsőségét. A mi energiáinkat, sajnos, szinte teljes egészében felemésztette a talajhoz való alkalmazkodás és a védekezés. Számunkra, az őszi idénynek vége, de még egy találkozó eredményétől függően a 6., illetve 7. helyről várhatjuk a tavaszi folytatást. A mögöttünk hagyott, mintegy négy hónap értékelésének ugyan még nem jött el az ideje, de a bajnokság felénél 2 pontra vagyunk a 3. helytől, és ez a tény egyértelműen mutatja nekünk a tavaszi idény legnagyobb lehetőségét: a dobogóra oda lehet érni! Köszönöm minden játékosomnak a bajnokságban nyújtott eddigi teljesítményét, és kérem, hogy mostantól ugyanakkora lendülettel készüljünk a decemberi, Debrecenben, majd Gödöllőn megrendezésre kerülő kispályás megmérettetésekre, mint amekkorával augusztusban neki kezdtünk a közös munkának!
A PALÓC FARKASOK ELLEN GYŰJTÖTTÜNK 3 PONTOT
U16-U17 (’95-’94) 13. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 14. forduló
2010. 11. 13. (szombat), 13.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 40 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – Balassagyarmat SE PFUE
1 – 0 (0 – 0)
Gólszerző: Pereg
Sárga lap: Szabó /csapatkapitány/
Összeállítás: Kreisz (6) – Varga (6), Erdősi (6), Nagy (6), Jámbor (5) – Fritz (6), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6) – Jákó (6), Balázs (5), Szabó /csapatkapitány/ (5) – Sebestyén (6)
Cserejátékos: Chorfi (5), Jobbágy (5), Klacsák (6), Pereg (6)
Betegség miatt hiányzó játékos: Bálint
Pihentetés miatt hiányzó játékos: Fáth, Máté
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye, Lakatos
A 2010-es esztendőben az utolsó hazai tétmérkőzésünkre került sor a Rozsnyai utcában található sporttelep műfüves pályáján. A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokság 14. fordulójában a Balassagyarmat SE PFUE volt az ellenfelünk. Ezúttal, a korláton kívül egy illusztris személy is jelen volt. Igen örömteli, hogy a balassagyarmatiak elleni találkozónkat megtekintette a korábbi 31-szeres magyar válogatott labdarúgó, jelenleg az U15-ös és U16-os korosztályos válogatott szövetségi edzőjeként dolgozó Pisont István, aki az edzőinkkel történő előzetes egyeztetés után, célzottan volt kíváncsi csapatunkra és a nálunk folyó munkára! A vele együtt mintegy 40 néző által figyelt összecsapás igen kellemes, napsütéses időjárási körülmények mellett zajlott le. Az első félidőben igen nagy mezőnymunka folyt, szerkezetileg mind a két fél igen egységes csapatteljesítménnyel rukkolt elő. Azt lehet mondani, hogy inkább mi irányítottuk a játékot, de ez a gólhelyzetek számában nem igazán mutatkozott meg. Csupán egyszer, Szabó csapatkapitányunk előtt adódott egy bal oldali szögletrúgást követő, ígéretes lehetőség, de a lövési kísérlete után a labda még csak kaput sem talált. Az első játékrész lefújásáig nem esett gól, így a csapatok 0 – 0-s állással vonultak a szünetre. A folytatásban sikerült igen hamar megszereznünk a vezetést, méghozzá a csereként beálló Pereg révén! Az 53. percben Sebestyén a támadó térfél bal oldalán lendületesen előre vezette a labdát, majd a büntetőterületen belülre fordult vele, és jobb lábbal keresztbe ellőtte. Az időközben a jobb szélről a kapuelőtérbe érkező Pereg az eléguruló labdát, 4-6 m-ről, jobb láb belsőjével a kapu közepébe passzolta (1 – 0). A hátralévő, több mint fél órás játékidő igen idegőrlő perceket hozott. Az egyetlen találatunkat elérő játékosunk előtt ugyan akadt még egy-két lövőhelyzet, de újabb gólt nem tudott szerezni. Attól végig lehetett tartani, hogy a vendégek kiegyenlíthetnek, de a hármas sípszó elhangzását követően elkönyvelhettük, hogy nagyon értékes pontokat szereztünk. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy a 60. percben Szabó mezhúzásért sárga kártyás figyelmeztetésben részesült.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Az első félidőben a csapatom még egyben volt, a második játékrészre ez már nem igaz. Tény az is, hogy az első félidőben a támadójátékunk egyenlő volt a nullával – és itt most az eredményre, valamint a szerzett góljaink számára gondolok –, ugyanakkor, a második játékrészben ellenfelünknél eggyel többször találtunk be a kapuba. Hiányérzetem akad bőven, és tőlem egy játékosom se várja, hogy a fehérre azt mondjam, fekete, a rosszról azt gondoljam, jó! A mai győzelemnek jobban kellene örülni, bár azt elismerem, úgy nehéz, ha valaki érzi, hogy ehhez vajmi keveset tett hozzá! Értékes pontokat szereztünk, és mostantól csendben, szerényen készülünk a salgótarjáni túrára! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
LÉLEKEMELŐ GYŐZELMET ÉRTÜNK EL VÁCOTT
U16-U17 (’95-’94) 12. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 13. forduló
2010. 11. 06. (szombat), 12.00 óra
2600 Vác, Stadion utca 2. – füves nagypálya, 2x45 perc, 40 néző
Vác VLSE „B” – Szent István SE-OTP Bank „A”
1 – 2 (0 – 1)
Gólszerző: Chorfi, Sebestyén
Sárga lap: Jákó
Összeállítás: Kreisz (6) – Varga (5), Erdősi (6), Nagy (6), Jámbor (6) – Fritz (6), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6) – Jákó (6), Balázs (6), Szabó /csapatkapitány/ (6) – Sebestyén (6)
Cserejátékos: Bálint (6), Chorfi (6), Jobbágy (-), Klacsák (6), Pereg (6)
Betegség miatt hiányzó játékos: Fáth
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye, Lakatos, Máté
Pest megyébe, egészen pontosan Vácra utaztunk, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokság 13. fordulójában a Vác VLSE „B” ellen lépjünk pályára. A mérkőzés előtt a táblázat 4. és 6. helyezettjének találkozója nagy izgalmakat sejtetett, és e tekintetben nem is kellett csalódni. Az igen kellemes, mintegy 50 percen át tartó közös utazás után gördült be a luxusbuszunk (az elnevezés nem túlzás, hiszen abban a szerencsében volt részünk, hogy ugyanazzal a Voyage Group cégtől kapott autóbusszal utaztunk a vidéki városba, mint amellyel Magyarország jelenlegi legjobb felnőtt csapata, a dr. Mezey György vezette Videoton FC szokott közlekedni hétről-hétre) a Vác Városi Sportstadion mellett álló épület bejárata elé. Az igen patinás történelemmel rendelkező egyesület szemmel látható emlékképei a falakon lógtak, a jövő reménységei pedig folyamatosan érkeztek az öltözőkbe. Párunk, az U19-es korosztály összecsapását követően került sor a mi mérkőzésünkre. A napsütéses, szinte késő nyárias időjárási körülmények mellett a füves edzőpályán megrendezett találkozóra mintegy 40 néző volt kíváncsi. A kezdeti percektől érezhető volt, hogy apró nüanszok fognak dönteni a pontok sorsáról. A leginkább mezőnyjátékot hozó összecsapás első félidejének izgalmasabb pillanataiban hol nálunk maradt ki egy-egy ígéretesebb gólhelyzet (itt Sebestyén két, míg Szabó csapatkapitányunk, valamint Fritz egy-egy lövési kísérletéről érdemes megemlékezni), hol pedig azon kellett izgulnunk, hogy Fritz büntetőterületen belüli kezezését megússzuk-e, illetve Kreisz kapusunk vajon a gólvonal előtt vagy mögött veszi birtokba a labdát. Nos, kissé váratlanul, a 41. percben Sebestyén megszerezte számunkra a vezetést. A támadó térfél bal oldalán, a büntetőterületen belülről, igen kisodródott helyzetből először egy beadással próbálkozott, de a labda az egyik hazai játékosról visszapattant elé, másodjára pedig már lövésre szánta el magát, és 6-8 m-ről, jobb lábbal keresztbe lőtte a játékszert, amely a kapu bal felső sarkában kötött ki. Okos és egyben szép gól volt (0 – 1)! A félidei szünetig több találat már nem esett, így vezetéssel várhattuk a második játékrészt. A folytatásban ellenfelünk egy nagyon buta egyéni hibát követően tudta egalizálni az állást. A védekező térfél jobb oldalán, a büntetőterület előtt Varga az egyik piros-kék játékossal szemben feleslegesen és látványosan szabálytalankodott. Az 52. percben így az ítélet nem is lehetett más, mint közvetlen szabadrúgás. A labda az első lövési kísérlet után ugyan még elakadt a védelmi falunkon, de a második próbálkozást követően a 11-13 m-ről, jobb lábbal ellőtt játékszer eltalálta egy, a kaputól 6-8 m-re várakozó másik váci játékos hátát, és onnan behullott a kapunk bal felső sarkába (1 – 1). Később, egészen a lefújásig inkább nekünk volt okunk bosszankodni, hiszen a második félidőre beálló Chorfi előbb egy remek távoli lövéssel szerezhetett volna újra vezetést a számunkra, de védést követően a keresztlécre pattant a labda. Sőt, később is a cserejátékosunk előtt adódott egy kihagyhatatlannak tűnő gólszerzési lehetőség. A sikertelen kísérletek után, a 88. percben csak meglett az a gól. A friss erők, az ezúttal csereként szerephez jutó csapattagok hozták össze a második találatunkat. A támadó térfél közepén Bálint előbb Chorfi elől kijátszotta a labdát a jobb szélen helyezkedő Peregnek, aki rövid labdavezetést követően megjátszotta a középről jobbra beinduló, a büntetőterületen belülre érkező Chorfit. A második félidei „gólfelelősünk” némi igazítás után, igen kisodródott helyzetből, 7-9 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába lőtte a labdát. Ez a találat a végeredmény kialakításával volt egyenlő (1 – 2). Szóval, vidékről, egy jó csapat otthonából hoztuk el a 3 pontot! Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy a 24. percben Jákó reklamálásért sárga lapos figyelmeztetésben részesült.
Wágner Ádám nyilatkozata: – A héten nehéz napokat éltünk át, de a mentális mélypont után ismét pályán volt a csapatom, és győztünk! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
AMIKOR A TÉNYEK „HAZUDNAK”: 5 – 2 ODA
U16-U17 (’95-’94) 11. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 12. forduló
2010. 10. 30. (szombat), 13.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 40 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – BKV Előre SC
2 – 5 (0 – 2)
Gólszerző: Jákó, Pereg
Sárga lap: Kreisz
Összeállítás: Kreisz (6) – Varga (5), Erdősi (5), Nagy (6), Fritz (5) – Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (7) – Bálint (5), Szabó /csapatkapitány/ (5), Klacsák (5) – Chorfi (5), Sebestyén (4)
Cserejátékos: Balázs (5), Jákó (6), Jobbágy (5), Pereg (5)
Betegség miatt hiányzó játékos: Fáth
Pihentetés miatt hiányzó játékos: Jámbor
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye, Lakatos, Máté
Két héten belül másodszor léptünk pályára hazai környezetben. Az Esztergom SC elleni, 2 – 0-ra megnyert bajnoki mérkőzés után egy héttel, a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokság 12. fordulójában a BKV Előre SC-t fogadtuk. A kifejezetten kellemes, napsütéses, őszies hőmérsékletű időjárási körülmények mellett megrendezett találkozóra mintegy 40 néző volt kíváncsi. Úgy indult számunkra az összecsapás, amely minden csapat rémálma. Megfordítva a nézőpontot, ellenfelünk úgy kezdte a mérkőzést, ahogyan az a „nagy könyvben” meg van írva. A 4. percben a védekező térfél jobb oldalán az egyik vendégjátékos mögénk került, majd az alapvonal közelébe vezette a labdát, és keményen belőtte a kapunk elé. Az egyik társa eszmélt a leghamarabb, és középről, 4-6 m-ről, jobb lábbal úgy tudta a kapu közepe felé továbbítani, hogy némi pattogás után azt Kreisz kapusunk már csak a gólvonal mögül tudta „kikanalazni” (0 – 1). Az első pár perc félénk, kishitű és megszeppent játékáért „nagy árat fizettünk”. Egy hazai pályán fellépő csapatnak tilos így kezdeni a mérkőzést, mert ettől még az olyan együttesek is erőre kapnak, akik csak kivédekezni akarják a találkozót, nemhogy egy bajnokesélyes alakulat! Ami igazán érdekessé tette a folytatást, az a számtalan kisebb, de inkább nagyobb gólhelyzetünk, amelyeket olyan könnyedén sikerült kialakítani, mint eddig talán még egyik bajnoki ellenfelünkkel szemben sem. Arra viszont nehéz bármilyen ésszerű magyarázatot találni, hogy a támadás-befejezéseknél miként lehetett ennyi rossz döntést hozni. Jobbnál-jobb, kecsegtetőbbnél-kecsegtetőbb ziccer helyzeteket hibáztunk el. Ami még talán ennél is aggaszóbb volt, hogy a kék-sárgáknak a kapunk előtt szinte minden sikerült. A 30. percben bűnhődtünk az „elpuskázott” lehetőségekért. A védekező térfél közepén előreívelt labdát Erdősi kapkodva jobbra továbbította, éppen ellenfelünk egyik játékosa elé, aki egyből visszaívelte a játékszert a védelmünk mögé, és az így gólhelyzetbe hozott társa rövid labdavezetést követően, 12-14 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb oldalába passzolta (0 – 2). Az újabb kapott gól után is folytattuk azt a rossz szokásunkat, hogy minden ígéretes akció végén hibás volt a végső döntés. Pusztán a tiszta gólhelyzeteket tekintve Sebestyén minimum kétszer, míg Klacsák egyszer lehettek volna eredményesek. A második játékrészt 0 – 2-es állásról kezdték meg a felek. Ezúttal mi indítottuk jól a félidőt, hiszen az 51. percben a frissen beállt Pereg szépített. A támadó térfél bal oldalán egy bal oldali, Bálint által elvégzett szögletrúgást követően a kapuelőtérbe szálló labdát némi kavarodás végén tudta a földön fekve, 2-4 m-ről, jobb lábbal a kapu közepébe „kaparni” (1 – 2). Pár perccel később Sebestyén már a sokadik találatát szerezhette volna meg, de a legutóbbi csapata ellen egyszerűen nem tudott gólt szerezni. Néhány perc múlva egy gyönyörű támadás végén Chorfi is hibázott, aki a Bálinttól kapott labdát senkitől sem zavartatva a vendégek kapusába lőtte. Ahelyett, hogy kiegyenlítettünk volna, a 62. percben ismét kétgólos hátrányba kerültünk. A védekező térfél bal oldalán a BKV Előre SC egyik játékosa 18-20 m-ről végezhetett el közvetlen szabadrúgást. A nem túl jól felállított sorfal mellett jobb lábbal ellőtt labda a kapunk bal alsó sarkában kötött ki (1 – 3). Egészen hihetetlen, hogy ellenfelünknek szinte minden összejött, még úgy is, hogy az összecsapás folyamán Kreisznek volt egy-két bravúros hárítása. A 77. percben már három gól volt a differencia. A védekező térfél bal oldaláról középre tekert labdára az egyik vendégjátékos ráfutott, és teljesen üresen állva, 6-8 m-ről, jobb lábbal a kapu közepébe talpalta (1 – 4). A 79. percben a második játékrész közepe tájékán, a bal oldali támadó pozíciójába beálló Jákó szépített, miután a támadó térfél közepén Zemplényi remek kiugratásának köszönhetően és rövid labdavezetést követően, már a büntetőterületen belülről, kissé balra kisodródva, 12-14 m-ről, bal lábbal a kapu bal alsó sarkába lőtte a labdát (2 – 4). A hátralévő percekben minden mindegy alapon mentünk előre, de erre a 89. percben a kék-sárgák egy újabb találattal „válaszoltak”. Hasonlóan a negyedik kapott gólunkhoz, a védekező térfél bal oldaláról érkezett beadás után a BKV Előre SC egyik játékosa középen, a védőink zavartatása nélkül, átvételt követően, 6-8 m-ről, jobb lábbal a kijövő Kreisz bal keze mellett a kapu bal oldalába lőtte a labdát (2 – 5). Szóval, egy nyerhető mérkőzésnek viszonylag nagy különbségű vereség lett a vége. A találkozó krónikájához hozzátartozik, hogy a 8. percben Kreisz reklamálásért sárga lapos figyelmeztetésben részesült.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Amióta a jelenlegi keretet edzem, a mostani volt az első olyan mérkőzés, amikor a támadójátékunk terén olyan teljesítménnyel rukkoltunk elő, amely – a mai napot kivéve – minden bajnoki ellenfelünk ellen elegendő lenne a győzelemhez. Pontosabban, nagyon tetszett, hogy nyílt, őszinte focit játszottunk. Kaptunk ugyan öt gólt, de ez annak lett a következménye, hogy a hat-nyolc, kihagyhatatlannak tűnő gólhelyzetnek a töredékét sem tudtuk értékesíteni. Megkockáztatom, hogy még az öt kapott találat ellenére is jók lettünk volna legalább a pontszerzésre. Amíg a legutóbbi, Pénzügyőr SE elleni vereségünknek sportszakmai okai voltak, most mentális tényezők vezettek a 2 – 5-höz. Aki csak a végeredményt látja, legyint az egészre, de én nem így teszek! Minden játékosomnak el kell hinnie, hogy igen, ez az út az, amelyen tovább kell mennünk! Ellenfelünk tagjainak gratulálok a győzelemhez, hiszen megmutatták, miként kell téthelyzetben a kapu előtt nem megremegni, hanem „hideg fejjel” dönteni!
ÜNNEPNAPI GYŐZELEM
U16-U17 (’95-’94) 10. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 11. forduló
2010. 10. 23. (szombat), 13.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – Esztergom SC
2 – 0 (0 – 0)
Gólszerző: Chorfi, Sebestyén
Sárga lap: Bálint, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Összeállítás: Kreisz (6) – Jobbágy (6), Erdősi (6), Nagy (7), Jámbor (6) – Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (7) – Balázs (5), Szabó /csapatkapitány/ (6), Klacsák (5) – Bálint (5), Sebestyén (6)
Cserejátékos: Chorfi (6), Jákó (5), Pereg (5)
Betegség miatt hiányzó játékos: Fáth, Varga
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye, Fritz, Máté
Utazás miatt hiányzó játékos: Lakatos
Piros betűs ünnepnapon, a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokság 11. fordulójában az Esztergom SC látogatott az otthonunkba. A piros-fehér-zöld színekkel tarkított, napsütéses időjárási körülmények mellett megrendezett mérkőzésre mintegy 30 néző volt kíváncsi. A találkozó első harmadában olyan gólszerzési lehetőségek adódtak előttünk, amelyekkel egy jó csapat általában élni szokott. Negatív következtetéseket nem érdemes levonni az előbbiekben elhangzottakból, de az ténykérdés, hogy amennyiben vérmesebb reményeink vannak a folytatást illetően – márpedig miért ne lennének –, akkor olyan ziccer helyzeteket nem lehet elhibázni, mint amilyenek Bálint és Zemplényi előtt adódtak. Szép támadásvezetések végén maradt el a gólöröm. A hibák szemmel láthatóan fokozatosan elbizonytalanították a mieinket, és az igen jól induló összecsapásból egyre feszültebb légkörű mérkőzés lett. A félidei szünetig egyik fél sem talált be a másik kapujába, így döntetlen állásról jöhetett a folytatás. Az 53. perc történései fordulatot hoztak a végkifejletet illetően. A támadó térfél jobb oldalán, már a büntetőterületen belül az egyik vendégjátékos Szabó csapatkapitányunk ellen szabálytalankodott. Ami lényegesebb, hogy ezt Zahorecz László játékvezető is így látta, így jöhetett az ítélet-végrehajtás. A büntetőpont mögé némi huzavona és megilletődöttség után Nagy állt oda, de az esztergomi kapus a jobb lábas, igen gyenge erejű, félmagasan a kapu bal oldala felé tartó lövése után viszonylag könnyedén ütötte oldalra a labdát. Ez a bosszantó jelenet a pályán lévő játékosainkban végre elindította azt a pluszt, amelynek az eredménye a 73. percben lett meg. A védekező térfél közepén Nagy remekül vezette előre a labdát, majd már a támadó térfélre érve kiugratta a középen beinduló Chorfit. Az 56. perctől játéklehetőséget kapó támadónk rövid labdavezetés után, 12-14 m-ről, jobb lábbal, laposan kapura lőtte a labdát, amely a jobb oldali kapufáról kifelé pattant. Ellenfelünk egyik játékosa háttal állva a kapunak, a testével ugyan már majdnem besodorta a gólvonal mögé, de végül Sebestyén érkezett, és 1-3 m-ről, jobb lábbal a kapu közepébe talpalta (1 – 0). Ez a gól sokat jelentett a lelki megnyugvás terén, azonban a piros-fehérek nem adták fel a küzdelmet. A 77. percben a másik „gólfelelősünk”, Chorfi is betalált, így jelentőssé tette az előnyünket. A támadó térfél közepén Zemplényi ügyesen megszerezte a labdát, és egy mélységi átadással a középen várakozó Sebestyénnek passzolta. Az első gólunk szerzője némi kavarodás után lekészítette Chorfi elé, aki 14-16 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába lőtte (2 – 0). A 79. percben Zemplényi is betalált, miután a támadó térfél jobb oldaláról középre érkező labdát 4-6 m-ről, jobb lábbal a kapu bal oldalába lőtte, de Albert István asszisztens jelzésére a játékvezető érvénytelenítette a gólt. A találkozó utolsó perceinek egyikében egy vendég akciót még Kreisz kapusunknak kellett bravúrosan hárítania, így a végeredmény maradt a 2 – 0. Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy az 52. percben Bálint az ellenfél meglökéséért, míg a 78. percben Zemplényi reklamálásért sárga lapos figyelmeztetésben részesültek.
Wágner Ádám nyilatkozata: – A mérkőzés első harmadában eldönthettük volna a lényegi kérdéseket, de nem így tettünk, ráadásul a kapu előtti dekoncentráltság, valamint könnyelműsködés hatására a mi oldalunkon szinte mindenki egyre idegesebbé vált, és kapkodni kezdett. Mindez egyenes arányban járt együtt a játékkép minőségének romlásával. Furcsa, amit mondok, de talán a második félidőben kihagyott büntetőnknél volt az a lélektani fordulópont, amely után néhány játékosomban igen erőteljesen „megszólalt a lelkiismeret”! Remek játékvezetés mellett egy sportszerű, egyben szimpatikusan küzdő ellenfelet győztünk le, és örülök a 3 pont megszerzésének! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
MI SEM TUDTUK MEGÁLLÍTANI AZ ÉLLOVAST
U16-U17 (’95-’94) 9. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 10. forduló
2010. 10. 16. (szombat), 12.00 óra
1138 Budapest, Népfürdő utca 45. – füves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Pénzügyőr SE – Szent István SE-OTP Bank „A”
2 – 0 (1 – 0)
Gólszerző: -
Összeállítás: Kreisz (6) – Varga (5), Lakatos (5), Nagy (7), Fritz (6) – Erdősi (6) – Bálint (5), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6), Klacsák (5), Szabó /csapatkapitány/ (5) – Sebestyén (6)
Cserejátékos: Balázs (5), Chorfi (5), Jákó (5), Jámbor (6), Jobbágy (-), Pereg (5)
Betegség miatt hiányzó játékos: Fáth
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye, Máté
A hazai pályánktól pár utcányira, Budapest XIII. kerületében léptünk pályára a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokság 10. fordulójában. Ellenfelünk a táblázat 1. helyezettje, a mérkőzés előtt 7 győzelemmel és 1 döntetlennel, összesen 22 ponttal még veretlen Pénzügyőr SE volt. A Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. sporttelepének igen egyenetlen, mondhatni nem túl jó minőségű, bérelt füves pályáján napsütéses, de kissé hűvös időjárási körülmények mellett megrendezett mérkőzésre mintegy 30 néző volt kíváncsi. A zöld-fehérek elleni találkozó első percei mind a két fél részéről visszafogott, amolyan puhatolózó játékot hozott. Valójában, szinte minden energiánkat a hazai csapat erejének gyengítése emésztette fel, a labdaszerzések után többnyire csak nagyon rövid ideig tudtunk a labdabirtoklás állapotában maradni. Azt előre lehetett sejteni, hogy a bajnoki csoportban ellenfelünk támadásért felelős részlege a legerősebbek közé tartozik, az viszont ténykérdéssé vált, hogy a védelme - az eddigi összecsapásokon kapott négy gól ismeretében is - a legstabilabb. Sajnos, az utóbbit, tehát a „szilárd” védelem tulajdonságait mi is megtapasztaltuk. Az első félidőben nem tudtuk áttörni a védelmi vonalat. Az is igaz, hogy a Pénzügyőr SE-nek sem sikerült sokszor átjutni a mi hátsó alakzatunkon. A 21. percben egy kihagyás után, a zöld-fehérek egyből büntettek. A védekező térfél jobb oldalán, a hazaiak 7-es mezszámú, igen agilis támadójának a büntetőterület magasságában, Lakatos nem eléggé határozott szorongatásában sikerült befordulnia a labdával a kapunk felé. Rövid labdavezetés után, igen kisodródott helyzetből, 6-8 m-ről, bal lábbal a kifutó, de a kapura lövési szöget nem túlzottan jól záró Kreisz kapusunk bal keze mellett bepasszolta a labdát a kapunk közepébe (1 – 0). Az első játékrészben a mi oldalunkon leginkább egy büntető gyanús szituáció maradt emlékezetes, amikor ellenfelünk egyik játékosa a támadó térfélen kapott közvetlen szabadrúgás után, a büntetőterületen belül Erdősi ellen akkor szabálytalankodott, amikor a labda már játékban volt, csak nem felé szállt. A második félidőt egygólos hátránnyal kezdtük meg. Csapatunk edzője, Wágner Ádám néhány személyi változtatással próbálta elérni, hogy támadásban hatékonyabbak legyünk, de mint utólag kiderült, az újonnan beálló játékosok ezúttal nem hozták meg a várva várt megújulást. Nagy kár azért, hogy a második játékrész közepe tájékán a támadó térfél bal oldalán gólhelyzetig jutó Sebestyén nem tudott betalálni a kapuba! A játékteret centiméterekkel a bal oldali kapufa mellett elhagyó labda nagy valószínűséggel 1 pontot ért volna, ha a gólvonal mögé kerül. Pár perccel azt követően, hogy nem tudtunk kiegyenlíteni, a 76. percben még egyszer kapituláltunk. A védekező térfélen, egy jobb oldali szögletet követően Kreisz úgy tudott csak beleütni a labdába, hogy az középre szállt, majd hatalmas kavarodás végén a Pénzügyőr SE korábban már egyszer betaláló 7-es mezszámú játékosa, 5-7 m-ről, jobb lábbal a kapu közepébe lőtte (2 – 0). A lefújás előtti percekben történt még egy jelenet, amely „felborzolta” a kedélyeket. Balázs az egyik zöld-fehér játékossal szemben durván szabálytalankodott a felezővonal környékén, aki emiatt a földre került. A hazaiak edzője, miközben a sérült játékosához sétált a pályára, sértő megjegyzéseket tett a kispadunk felé, és erre előbb a padon ülő játékosaink, majd edzőink is hevesen reflektáltak. Ennek az lett a vége, hogy az asszisztens ahelyett, hogy ellenfelünk edzőjét szólította volna fel arra, hogy ne sértegesse a túloldalon ülőket, jelzett a játékvezetőnek, hogy csapatunk edzőit küldje el a technikai zónából. Az intermezzo és az ápolás után, amikor már letelt a rendes játékidő, Kovács Márk János úgy döntött, hogy véget vet a mérkőzésnek.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Sajnálom, hogy nem sikerült „elrugaszkodnunk a realitás talajáról”. Jó lett volna legalább egy hétig a „fellegekben” járni! Egy-egy vereség után először mindig magamban, pontosabban az edzői döntéseimben keresem a hibákat, utána a héten elvégzett edzésmunkában, és csak ezeket követően a játékosaimban. Ez most sincs másképp. Utólag úgy érzem, ha jobban hittem volna a saját csapatom erejében, és plusz energiákat szántam volna a mi erényeinkre, többre lettünk volna képesek. Azt viszont sportemberhez méltóan el kell ismerni, hogy a Pénzügyőr SE jelenleg egységesebb nálunk. Azt vallottam mindig is, hogy egy igazi csapat valós „arca” nem a siker időszakában mutatkozik meg, hanem kudarc után. Tovább kell lépnünk, a hétköznapok során jól kell érezni magunkat, és még alázatosabb magatartást kell tanúsítanunk a labdarúgás iránt!
A III. KERÜLETIEK ELLEN JAVÍTOTTUNK AZ OTTHONI MÉRLEGEN
U16-U17 (’95-’94) 8. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 9. forduló
2010. 10. 10. (vasárnap), 13.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 60 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – III. kerületi TUE UPE „B”
2 – 0 (0 – 0)
Gólszerző: Chorfi, Sebestyén
Sárga lap: Bálint
Összeállítás: Kreisz (6) – Varga (6), Lakatos (7), Nagy (7), Jámbor (6) – Erdősi (7) – Bálint (5), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6), Klacsák (5) – Sebestyén (7), Szabó /csapatkapitány/ (5)
Cserejátékos: Chorfi (6), Fritz (-), Jákó (6), Jobbágy (6), Pereg (5)
Betegség miatt hiányzó játékos: Balázs, Fáth
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye, Máté
Nem először, hanem már ötödször léptünk pályára hazai környezetben a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokságban. A 9. fordulóban a III. kerületi TUE UPE „B” ellen próbáltunk javítani az 1 győzelmet, 2 döntetlent és 1 vereséget jelentő, nem igazán kedvező otthoni mérlegünkön. A napsütéses, kora őszies időjárási körülmények mellet zajló mérkőzésre utánpótlás találkozókon igen soknak számító, mintegy 60 néző volt kíváncsi. A műfüves játéktéren megrendezésre kerülő összecsapás első perceiben szinte sokkolhattuk volna a III. kerületieket, ha Sebestyén egy igen ígéretes akció végén, a támadó térfél bal oldaláról középre tartó labdát, a kapuelőtér környékéről, 4-6 m-ről, bal lábbal úgy találja el, hogy az a keresztlécről a gólvonal mögé pattanjon. Valós bizonyítékaink soha nem lesznek, de mi már gólt ünnepeltünk akkor, amikor Bartkó Dániel játékvezető Nyerges Zsolt asszisztensének döntésére támaszkodva „továbbot” intett. A kérdéses szituációt követő percekben, a támadó térfélen, egy jobb oldali szögletrúgás után középen, Sebestyén előtt még egy hatalmas gólhelyzet adódott, de az elvártnál gyengébben megfejelt labda a kapus kezében kötött ki. Sajnos, a jobb oldali támadó pozíciójában játszó játékosunk próbálkozásain kívül a folytatásban, a mi oldalunkon már semmi említésre méltó, kaput veszélyeztető szándékot nem tudtunk feljegyezni. Ellenfelünk viszont egyre-másra közelebb került a kapunkhoz. Ahelyett, hogy még feljebb toltuk volna a védekezésünket, és még a támadó térfélen próbáltuk volna a labdaszerzéseket végrehajtani, gyakorlatilag magunkra húztuk a kék-fehéreket. Ráadásul, labdaszerzés esetén el kezdtünk hátul adogatni, sőt, nem egyszer a saját kapunk irányába tettük mindezt. Szóval, részünkről a kezdeti, mélységi játékra törekvő, vállalkozó szellemű játékmodort felváltotta egy visszafogott, kockázatot nem vállaló, leginkább hátrafelé, illetve szélességben gondolkodó, és ennek tüneteként alibi passzokat előnyben részesítő játékfelfogás. Egy-két esetben a felesleges visszafogottságért majdnem ráfizettünk, de a félidei szünetig nem esett gól. Ami a folytatást illeti, úgy tűnt, mintha nem vettük volna észre, hogy már megy a második játékrész. Pár perc elteltével csapatunk edzője, Wágner Ádám oldalvonal melletti „ébredjünk fel” ordibálása is kellett ahhoz, hogy a reagáló játékról a kezdeményezés irányába váltsunk. Ennek ellenére, volt egy olyan periódus, amikor a belső védő párosunk, Lakatos és Nagy többször is szenzációs mentési munkával járultak hozzá ahhoz, hogy ne kerüljünk hátrányba. A 70. perc meghozta a várva várt találatot. A még éppen pályán lévő, a cseréjeként az oldalvonal mellett már beállni készülő Jákó szeme láttára sikerült Sebestyénnek az, ami az első félidőben nem akart összejönni. A végig rendkívül koncentráltan játszó Erdősi a támadó térfél közepén, a védekező középpályás posztjáról arra szánta el magát, hogy meginduljon a labdával a kapu irányába. Ez a cselekedet olyannyira jól sikerült, hogy a bal oldalon a büntetőterületen belülre jutott, és kissé kisodródott helyzetből középre passzolta a labdát. A jól érkező Sebestyén 5-7 m-ről, jobb lábbal előbb még a menteni igyekvő III. kerületi játékosokba lőtte a labdát, de másodjára már nem hibázott, és a visszapattanó játékszert, apró tolást és ráfordulást követően, 3-5 m-ről, jobb lábbal az eldőlő hálóőr jobb keze mellett a kapu közepébe lőtte (1 – 0). A középkezdés és a gólszerzőnk lecserélése után nem sokkal, a 73. percben a második félidőre csereként beálló Chorfi már nem először tudatta a publikummal és edzőivel, hogy remek jobb lába van. A támadó térfél jobb oldalán, 36-38 m-ről közvetlen szabadrúgást végzett el, és a kitűnő ívben szálló labda a kapu jobb oldalában úgy kötött ki, hogy a kapus még csak „hozzászagolni” sem tudott. Pazar találat volt (2 – 0)! Az utolsó, nagyjából negyed óra izgalmas és hosszúnak tűnő perceket hozott, de végül a hármas sípszó azt jelentette, hogy augusztus 28. (szombat) után ismét hazai környezetben tudtunk győzni, és így rangadóra készülhetünk az aktuális listavezető Pénzügyőr SE ellen. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy az 51. percben Bálint az ellenfél visszahúzásáért sárga lapos figyelmeztetésben részesült.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Amennyiben nem fűznének szoros érzelmi szálak a mai mérkőzéshez, akkor az első félidei játékról csupán az alábbi emlékképek jutnának eszembe: ásítozás, bóbiskolás, dögunalom és könyöklés a korláton. Feltétlenül át kell beszélnünk a fiúkkal, hogy mi a különbség a tudatos játékra törekvés és az alibizés között! A két játékforma nagyon hasonlít egymásra, de az előbbitől lázba jön a közönség, a másiktól viszont elfordul. A lendületesség, a minden áron kapura törés és győzelemre törekvés, a pályát „felszaggató” mentalitás, összefoglalva: a szerethetőség és a virtus nagyon hiányzott a játékunkból. A mindenkori első félidei teljesítményünkön nagyságrendekkel kell javítani! Azt is látni kell, hogy a második játékrészben már sokadszorra a csereként beálló játékosok teremtettek meg valamit abból, amelyet az előbbiekben fejtegettem! A bajnokságban eddig sem volt könnyű dolgunk, de most aztán igen kemény időszak vár ránk! Annak nagyon örülök, hogy megteremtettük magunknak azt a lehetőséget, hogy izgalmasnak ígérkező hetek elé nézzünk! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
A VECSÉSIEK OTTHONÁBAN FOLYTATTUK A JÓ VENDÉGSZEREPLÉST
U16-U17 (’95-’94) 7. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 8. forduló
2010. 10. 02. (szombat), 13.00 óra
1183 Budapest, Thököly út 5. – füves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Ferihegy Sportakadémia-Vecsési FC – Szent István SE-OTP Bank „A”
1 – 4 (0 - 1)
Gólszerző: Balázs, Klacsák, Pereg, Sebestyén
Összeállítás: Máté (6) – Varga (6), Lakatos (7), Nagy (7), Jámbor (6) – Erdősi (7) – Jákó (5), Szabó /csapatkapitány/ (6), Bálint (6) – Sebestyén (6), Chorfi (5)
Cserejátékos: Balázs (6), Fritz (-), Jobbágy (-), Klacsák (7), Pereg (6)
Betegség miatt hiányzó játékos: Fáth, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Eltiltás miatt hiányzó játékos: Kreisz
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye
Harmadik alkalommal szerepeltünk idegen környezetben a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokságban. A 8. fordulóban a Ferihegy Sportakadémia-Vecsési FC otthonába látogattunk. A felhős, kissé hideg, őszies hőmérsékletű időjárási körülmények mellett zajló mérkőzésre mintegy 30 néző látogatott ki. A megfelelő minőségűnek mondható füves pályán megrendezett találkozó első perceiben még leginkább mezőnyjáték folyt, de körülbelül a második negyed órától kezdve már több, tiszta ziccer helyzetet sikerült kialakítanunk. Sajnos, Chorfi, Sebestyén és Varga sem tudták a megnyugtató vezetést megszerezni, így igen görcsössé vált a játékunk, ráadásul a hazaiak néhány kontratámadással jelezték, hogy a védekező térfélen sem tétlenkedhetünk. Ami késett, a 38. percben összejött. Sebestyén a harmadik-negyedik gólhelyzetét már nem hibázta el. A támadó térfél jobb oldalán, a felezővonal környékéről Varga keresztbe lőtte a labdát, amelyet az egyik vecsési játékos fejjel úgy csúsztatott meg, hogy az a saját kapuja felé szállt. Sebestyén ráfutott a labdára, majd balra indulva a büntetőterületen belülre vezette, és igen kisodródott helyzetből, 8-10 m-ről, bal lábbal a kapu bal alsó sarkába passzolta (0 – 1). Az első félidő hátralévő perceiben egy alkalommal szerencsénk volt, ugyanis a hazai csapat a védekező térfél jobb oldalán olyan közvetlen szabadrúgást végzett el, amelynek a végeredménye a keresztlécről kipattanó labda lett. A második játékrész nem úgy kezdődött a számunkra, ahogy szerettük volna, ugyanis az 52. percben a bajnokságban már sokadszorra egy pontrúgás utáni, fejjel szerzett találatot nem sikerült hárítani. A védekező térfél bal oldalán a piros-fehérek egyik játékosa a büntetőterület és az oldalvonal közötti területből végzett el szabadrúgást. A középre ívelt labdára az egyik társa szabadon érkezett, és 5-7 m-ről olyan erősen fejelte a kapu közepébe, hogy Máté kapusunk már csak hozzáérni tudott, hárítania nem sikerült (1 – 1). A folytatásban – már nem először – a cserejátékosok ideje jött el. Az 59. percben a támadó térfélen Bálint végzett el szögletrúgást a jobb oldalról. A hosszú oldalra, a kapuelőtér környékére keresztbe ívelt labdát Sebestyén a gólvonal felé fejelte, amely ellenfelünk egyik játékosán megpattant, és Klacsák elé került. A jobb oldali támadó posztján szerephez jutó játékosunk élt a lehetőséggel, és 3-5 m-ről, jobb lábbal a kapu közepébe passzolta (1 – 2). Nem sokkal később, a 61. percben sikerült kétgólosra növelni az előnyünket. A támadó térfél közepén Pereg indította, a középről a bal oldalra kimozgó és beinduló Sebestyént, aki némi labdavezetés után, balra kisodródva, a büntetőterület és az oldalvonal közötti területből középre játszotta a labdát. A büntetőterületen belül Pereg kapta vissza, átvette, és 8-10 m-ről, jobb láb teljes csüdjével, hatalmas erővel a kapu jobb oldalába lőtte, a keresztléc alá (1 – 3). A 78. percben Balázs is gólt szerzett. A támadó térfél bal oldalán Klacsák volt „szemfüles”, ugyanis a hazaiak által igen rosszul elvégzett szabadrúgás után „elcsente” a labdát, utána lendületesen az alapvonalig, majd a büntetőterületen belülre vezette, és végül a gólvonal előtt várakozó Balázs elé passzolta. A bal oldali támadó szerepkörében játszó játékosunk jókor volt, jó helyen, és 1-3 m-ről, jobb lábbal bepasszolta a kapu közepébe (1 – 4). A vecsési csapat a második félidőben leginkább pontrúgásokból volt veszélyes. Egyszer, egy igen hatékony piros-fehér támadásvezetés végén is bajban voltunk, de Lakatos egy önfeláldozó becsúszással megmentette a csapatunkat az újabb kapott találattól. Szóval, idegen, ráadásul nem túl barátságos környezetben sikerült győzni, így az idegenbeli mérlegünk továbbra is 100 %-os!
Wágner Ádám nyilatkozata: – Az első félidőben igen görcsös játékot mutattunk be. Edzőként is, talán túlságosan türelmetlen voltam, bár az kétségtelen, hogy igen hamar dűlőre vihettük volna a dolgokat, ha a támadóim a ziccer helyzetekben csupán kétszer higgadt megoldást választanak. Ami késett, szerencsére, nem múlott. Úgy érzem, a háromgólos különbségű győzelem – bár túlzónak is tűnhet – megérdemelt. Több jó, egyéni teljesítményt láttam. Tartós sikereket azonban csak kiegyensúlyozott csapatteljesítménnyel lehet elérni! A csapatjátékot tekintve rengeteg hiányérzetem van, úgyhogy sokat, nagyon sokat kell még dolgoznunk a folyamatosság kialakításán és az összhang javításán! Leginkább a játékfelfogásban van szükség jelentős és sürgős javulásra! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
ISMÉT AZ UTOLSÓ PILLANATOKBAN MENTETTÜNK PONTOT
U16-U17 (’95-’94) 6. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 7. forduló
2010. 09. 26. (vasárnap), 13.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – Tatabányai ASK „B”
3 – 3 (1 – 3)
Gólszerző: Chorfi, Klacsák, Szabó /csapatkapitány/
Sárga lap: Varga
Összeállítás: Máté (5) – Varga (5), Lakatos (6), Nagy (6), Erdősi (7) – Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6) – Fáth (5), Szabó /csapatkapitány/ (8), Jobbágy (5) – Bálint (4), Sebestyén (4)
Cserejátékos: Balázs (5), Chorfi (6), Fritz (5), Jákó (-), Jámbor (6), Klacsák (6), Pereg (5)
Betegség miatt hiányzó játékos: Czirják
Eltiltás miatt hiányzó játékos: Kreisz
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye
A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokság 7. fordulójában a Tatabányai ASK „B”-t fogadtuk. A negyedik hazai mérkőzésünkre a megszokott helyszínen, Budapest XIII. kerületében, a Rozsnyai utca 4. szám alatt található sporttelep műfüves pályáján került sor. Az első félidőben zuhogó, vagy inkább ömlő esőben zajlottak az események, és az „égi áldás” csupán a második játékrész elején állt el. Ennek minden bizonnyal roppantul örült az addigra igencsak megázó mintegy 30 néző. Ellenfelünk, a Tatabányai ASK „B” nem éppen „B” csapatos együttessel érkezett hozzánk, ugyanis a pár napja még az eggyel magasabb szinten jegyzett bajnokságban pályára lépő játékosainak többsége nézett „farkasszemet” velünk. Az első percekben még kiegyenlített játék zajlott, aztán jött a 10. perc, és egy váratlan kapushiba, amely alaposan kihatott az első félidei játékunkra. A védekező térfélen egy hosszú átadást követően Máté kapusunk elhagyta a gólvonalat, és egészen a büntetőterület határáig kifutott, hogy a labdát lábbal elérje. Amennyiben egyből ellőtte volna, talán semmi probléma nem adódik, de átvétellel próbálkozott, amely igen rosszra sikeredett. A labda elakadt a lábában, az egyik ott termő vendégjátékos pedig „köszönte szépen”, ott termett, és gyors igazítás után, 14-16 m-ről, jobb lábbal bepasszolta az üres kapu közepébe (0 – 1). Ez a gól szemmel láthatóan igen visszavetette a lendületünket. A 13. percben már kétgólos hátrányba kerültünk. A védekező térfélen egy bal oldali, tatabányai szögletrúgást követően az egyik kék-fehér játékos teljesen üresen maradt, és 10-12 m-ről, befejelte a labdát a kapu bal felső sarkába (0 – 2). Ekkor úgy tűnt, hogy az újabb találat révén még akár egy nagyobb vereségbe is „beleszaladhatunk”, de a 15. percben Szabó csapatkapitányunk egy káprázatos szabadrúgásgóllal szépített. A támadó térfél jobb oldalán, 20-22 m-ről, jobb lábbal végzett el közvetlen szabadrúgást úgy, hogy az ideális erővel ellőtt labda tökéletes ívben szállt a kapu felé, majd a jobb felső sarok közelében, a keresztlécről vágódott a gólvonal mögé, és onnan még a jobb oldali kapufára pattant, hogy utána „megpihenjen” a talajon (1 – 2). Ettől a találattól némiképp új erőre kaptunk, de aztán a 41. percben egy érthetetlen „rövidzárlatot” követően gyakorlatilag a legrosszabbkor, a félidei szünet előtt kaptunk újabb gólt. A védekező térfél jobb oldalán ellenfelünk egyik játékosa szabadon kapta meg a labdát, és teljesen zavartalanul, kényelmesen nekikészülve, 20-22 m-ről, jobb lábbal, kissé pattanósan a csúszós talajon belőtte a játékszert a kapu bal alsó sarkába (1 – 3). Az eső elől a félidei szünetre az öltözőbe siető csapatok közül a vendégek érkeztek ki később a folytatásra. Ami minket illet, csapatunk edzője, Wágner Ádám gyakorlatilag a teljes támadó részleget lecserélte. Bálint, Fáth, Jobbágy és Sebestyén már nem jöttek ki a pályára, hanem némi átszervezés után Chorfi, Jámbor, Klacsák és Pereg jutottak játéklehetőséghez. A 73. percben ismét szépíteni tudtunk. A támadó térfél bal oldalán, a büntetőterület és az oldalvonal közötti területben Chorfi játszott össze Szabóval, aki egy tatabányai játékos zavarása közben a büntetőterületen belülre tolta a labdát, és gyakorlatilag az alapvonalról visszagurította a középen érkező Klacsáknak. Az ekkorra a középső támadó középpályás pozíciójában játszó játékosunk amolyan futsalos megoldással, 5-7 m-ről, csípőből kifordított jobb láb belsőjével passzolta a kapu közepébe. Tekintettel arra, hogy a hálóőr Szabó cselekedeteire reagálva a jobb oldali kapufához helyezkedett, Klacsák igen rafinált gólt szerzett (2 – 3). Ez a találat visszahozta a reményeket, és bizony a folytatásban igen nagy erőket mozgósítottunk az egyenlítés érdekében. A játék képében is igen jelentős változás állt be, ugyanis sokat birtokoltuk a labdát a kék-fehérek térfelén. Nem egyszer, veszélyes kontratámadásokat is meg kellett fékeznünk, és ennek sikerességében Erdősi és Lakatos védőmunkája jelentősen közrejátszott. Az utolsó percekben az újabb gólszerzés reményében átálltunk a háromvédős rendszerre. Nos, ami késett, nem múlott. A 90. percben a támadó térfél bal oldalán jutottunk szabadrúgáshoz. Szabó állt oda a kaputól 32-34 m-re lévő labda mögé. A kapu elé rengeteg játékos tömörült, és így igen rossz volt a kapus látótere. Csapatkapitányunk erőteljes, jobb lábas, a kapu közepe felé tartó lövését a hálóőr csak a földre tudta leütni. Némi kavarados végén Chorfi eszmélt a leghamarabb, és 3-5 m-ről a kapu jobb oldala felé fejelte a labdát, amely félmagasan szállva, a jobb oldali kapufát érintve hullott a gólvonal mögé (3 – 3). Mondani sem kell, hogy hatalmas volt az öröm, hiszen a középkezdés után alig több mint egy perccel Lovász László játékvezető véget vetett a találkozónak. Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy az 58. percben Varga visszahúzásáért sárga kártyás figyelmeztetésben részesült.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Néha úgy érzem, a legjobb rendezők sem tudnának – már ha egyáltalán szándékukban állna – izgalmasabb végjátékot írni a meccseinkre. Persze, ezeknek a drámai végkifejleteknek mindig van előzménye, és leginkább ezen kellene változtatni! A tatabányaiak ahhoz hasonló kerettel tiszteltek meg minket, mint amelyikkel pár napja az eggyel magasabb szinten jegyzett bajnokságban a Videoton FC-Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia (U16) otthonában vendégeskedtek. Ennek örülök, mert egy jó csapat volt az ellenfelünk. Az első félidőben háromszor olyan helyzetben kapituláltunk, amelyekért még kisgyermek találkozókon is dorgálás jár, nemhogy ifjúsági szinten. A kapott találatok okozta apátiából mégis sikerült kikecmeregnünk! Ebben nagy szerepe volt Szabó csapatkapitányunknak, aki végre igazi vezérként, a jó játékával tűnt ki. A szabadrúgásgólja pazar volt, és a gólpasszai is kellettek a pontszerzéshez. A csapatom erejét mutatja, hogy amennyiben valakiknek nem megy a játék, mindig vannak helyettük olyanak, akik a kispadról beszállva új lendületet tudnak adni. Mérkőzésről-mérkőzésre nagyon sokat változtatok az összetételen, mert még mindig nem látom azt az ideális összeállítást, amellyel magabiztos sikereket tudnánk elérni. Se pozitív, se negatív irányban nem igazán tűnik ki a keretből senki, és ez igen élvezetessé, ugyanakkor roppant nehézzé is teszi az edzői munkámat. Szóval, a csapatépítés kezdeti fázisában tartunk. Sokan mondják, hogy a 3 pontos bajnoki rendszerben az 1 pont nem sokat ér, én mégis megbecsülöm ezt a pontot is, mert azt vallom, hogy sok kicsi sokra megy!
A MÁSODIK FÉLIDŐ ELSŐ 5 PERCE HOZTA MEG AZ „ÁTTÖRÉST”
U16-U17 (’95-’94) 3. edzőmérkőzés – Budapest
2010. 09. 19. (vasárnap), 15.00 óra
1173 Budapest, Pesti út 86-88. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 20 néző
Rákosmenti KSK – Szent István SE
1 – 5 (0 – 1)
Gólszerző: Pereg (3), Czirják, Szabó /csapatkapitány/
Összeállítás: Máté (5) – Varga (5) Lakatos (5), Nagy (6), Fritz (5) – Erdősi (5) – Balázs (6), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6), Szabó /csapatkapitány/ (6) – Bálint (6), Chorfi (5)
Cserejátékos: Czirják (6), Jámbor (5), Jobbágy (6), Klacsák (5), Kreisz (5), Pereg (7)
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye, Jákó, Sebestyén
Utazás miatt hiányzó játékos: Fáth
Budapest XVII. kerületében, Rákosmentén, a Pesti út 86-88. szám alatt található sporttelep műfüves pályáján játszottuk a 2010-2011-es szezonban a 3. edzőmérkőzésünket. Az ellenfelünk a Rákosmenti KSK volt. A találkozóra napsütéses időjárási körülmények mellett mintegy 20 néző volt kíváncsi. A kezdeti percekben nehezen tudtunk alkalmazkodni az úgynevezett első generációs műfűhöz. Az igen kemény talajon gyakran felgyorsuló és magasra pattanó labda sok nehézséget okozott. A 15. percben így is sikerült vezetést szerezni. A támadó térfél jobb oldalán Bálint, egy remek labdakihozatalt követően megkapott labdával indította a bal szélről középre beinduló Szabó csapatkapitányunkat. A bal oldali támadó középpályás pozíciójában szerephez jutó játékosunk túljutva az egyik, tétovázó belső védőn, rávezette a labdát a kapura, és a rossz ütemben kifutó kapus bal keze mellett, 16-18 m-ről, jobb lábbal a kapu közepébe lőtte (0 – 1). Az első félidő folytatásában akadtak gólszerzési lehetőségek itt is és ott is, de leginkább mezőnyharc jellemezte a játék képét. Voltak keményebb párharcok is, és olykor nem egy olyan szituáció akadt, amely átlépte a szabályosság kereteit. 0 – 1-es állással zárult az első játékrész. A második félidőre Balázs, Chorfi, Fritz, Lakatos, Máté és Varga nem álltak be, de helyettük Czirják, Jámbor, Jobbágy, Klacsák, Kreisz és Pereg bizonyíthattak. Mi tagadás, nem szerénykedtek a fiúk, olyannyira nem, hogy Pereg találata révén már a 46. percben növeltük az előnyünket. A támadó térfél bal oldalán Jobbágy lendületesen előre vezette a labdát, majd 16-18-m-re az alapvonaltól keményen keresztbe lőtte. A középen helyezkedő Czirják nem szándékosan, de pont jó ütemben átengedte jobb lábának talpa alatt, amely így a jobb szélen beinduló Pereg elé került, aki állítgatás nélkül, 14-16 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába lőtte (0 – 2). Sokat nem kellett várni az újabb gólunkig, ugyanis a 49. percben Czirják alakította 0 – 3-ra az eredményt. A támadó térfél közepén Zemplényi észrevette a bal szélen beinduló Jobbágyot, és nagyszerű ütemben elé lőtte a labdát. Az egyetlen ’96-os születésű játékosunk azt követően, hogy a büntetőterületen belülre ért a labdával, a kijövő hálóőr elöl magas ívben középre emelte. Czirják ezt a lehetőséget nem hagyta ki, és a hazai játékosok „gyűrűjében” a földre le-, majd onnan felpattanó labdát, 5-7 m-ről a kapu közepébe fejelte (0 – 3). Az 50. percben, tehát nem sokkal az előző találat után már megint gólnak örülhettünk. A támadó térfél közepén a labdával helyezkedő Bálint, a középről a bal oldalra kimozgó Czirjákkal játszott össze úgy, hogy a visszakapott játékszert keresztbe lőtte a kapu előtt. A labda a jobb szélről a kapuelőtérbe érkező Pereg elé került, aki középről, 3-5 m-ről, bal lábbal a kapu közepébe passzolta (0 – 4). A 71. percben Bálint egy igen kemény rúgást kapott az amúgy is fájó jobb lábfejére, ezért nagy fájdalmak mellett hagyta el a pályát. Ami kicsit érdekes, hogy csapatunk edzője, Wágner Ádám – bár edzőmérkőzésről volt szó – senkit nem küldött helyette a játéktérre. Szóval, jó ideig emberhátrányban játszva fejeztük be az összecsapást. Sőt, a 85. percben még így is sikerült betalálnunk! A védekező térfél közepén, a kezdőkör környékéről Szabó a jobb szélen beinduló Pereg elé játszotta a labdát, aki az elé érkező rákosmenti játékos mellől ellépve lendületesen előre vezette, majd már a büntetőterületen belülről, 7-9 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb alsó sarkába lőtte (0 – 5). Ellenfelünk edzője, Németh János, mint alkalmi játékvezető igen sokat hosszabbított, és a 96. percben még belefért egy gól a mérkőzésbe, csakhogy nem a mi részünkről. A védekező térfél jobb oldalán az egyik hazai játékos a büntetőterületen belül labdát kapott, és Kreisz kapusunk nem túl határozottan, talán feleslegesen is elhagyta a gólvonalat, kifutott mellé, és igen kisodródott helyzetben gyakorlatilag „beleakadt”. A megadható büntetőből ítélet-végrehajtás lett. Az egyik rákosmenti játékos a büntetőpontra lehelyezett labdát higgadtan, jobb lábbal a kapu jobb oldalába lőtte (1 – 5). Egyszer csak vége lett a találkozónak...
Wágner Ádám nyilatkozata: – A mérkőzés kezdeti perceiben a játékosaim számára nagy gondot okozott az úgynevezett első generációs műfű adottságaihoz történő alkalmazkodás. A sima, szinte beton keménységű játéktéren nagyon gyorsan gurul, és magasra pattan a labda. A fiúknak időre és néhány tanácsra volt szükségük ahhoz, hogy megértsék, nem lehetett olyan gyors tempójú, egyérintős, átvétel nélküli játékot kivitelezni, mint amelyet szerettek volna. Egymás mozgásainak még nem mindig szinkronban történő megértése, és nem egy játékosomnál a technikai hiányosságok is lehetetlenné tették mindezt. Onnantól kezdve, hogy a labdajáratás sebességén kissé lassítottunk, higgadtabb, precízebb és kevesebb hibával tarkított csapatjátékot tudtunk bemutatni. Ezt leginkább az első játékrészt a kispadról végignéző, és a második félidőre beálló, addigra már több instrukciót kapó cserejátékosok értették meg. A félidei szünet utáni első 5 perc olyan volt, amilyennek mindig is lennie kéne: bátor, kezdeményező, pontos és hatékony! Peregnek ezúton is külön gratulálok a 3 góljához! A kapott találatért kár, főleg azért, mert már jóval a rendes játékidő letelte után, a ráadás perceiben sikerült összehozni! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
SOK VOLT A KAPOTT GÓL, DE MÉG TÖBB A KIMARADT HELYZET
U16-U17 (’95-’94) 2. edzőmérkőzés – Budapest
2010. 09. 15. (szerda), 16.00 óra
1116 Budapest, Kővirág sor 24. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 20 néző
Újbuda TC – Szent István SE
5 – 2 (3 – 1)
Gólszerző: Chorfi, Varga
Összeállítás: Máté (5) – Fritz (4), Lakatos (4), Nagy (5), Jámbor (4) – Erdősi (5) – Varga (6), Klacsák (4), Szabó /csapatkapitány/ (5) – Chorfi (5), Bálint (5)
Cserejátékos: Balázs (5), Czirják (5), Fáth (5), Jobbágy (5), Kreisz (5), Pereg (6), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6)
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye, Jákó, Sebestyén
A 2010-2011-es szezonban a 2. edzőmérkőzésünket a korábbi, ismert labdarúgó, Wukovics László vezette Újbuda TC ellen játszottuk Budapest XI. kerületében, Kelenvölgyben. Az egy szinttel magasabban jegyzett bajnokságban szereplő ellenfelünk műfüves pályáján kora őszies, napsütéses időjárási körülmények mellett került sor a találkozóra. A mintegy 20 néző által figyelt összecsapáson az újbudaiak már a 9. percben vezetést szereztek. Finoman szólva is elkerülhető gólt kaptunk, ugyanis a védekező térfél közepén az egyik hazai játékos Lakatos túlzottan laza szorításában könnyedén be tudott fordulni a labdával a kapu felé, és 17-19 m-ről, jobb lábbal, félmagasan a kapu bal oldalába tekerte (1 – 0). Játékban ugyan igen „langyos” volt a mérkőzés, de a 17. percben Chorfi szerencsésnek mondható találata révén gólban nem volt hiány. Jobb oldali támadónk a támadó térfél közepén labdát felhozó Szabó csapatkapitányunk által felé továbbított játékszert megkaparintotta, majd a büntetőterületen belülre érve, 14-16 m-ről, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkához lőtte. A labda az igen szerencsétlen mozdulattal hárítani igyekvő kapusról a gólvonalon túlra perdült (1 – 1). Az egyenlítés után némi szünet következett a gólokat illetően, de a 33. percben ismét hátrányba kerültünk. Hasonló, megint csak elkerülhető szituáció végén kapituláltunk, mint a 9. percben. Ezúttal is a védekező térfél közepén akadtak gondjaink, ugyanis ellenfelünk egyik játékosának ismételten sikerült Lakatosról leválnia, majd befordulnia a kapu felé, és 6-8 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb oldalába nyeste a labdát (2 – 1). Sajnos, a 34. percben az újbudaiaknak sikerült még egyszer betalálniuk. A védekező térfél közepén rendkívül rosszul helyezkedtek a belső védőink, rés támadt közöttük. Az egyik hazai játékos a mélységben hozzájuttatott labdára lendületesen érkezett, és 9-11 m-ről, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába passzolta (3 – 1). Az első félidőben több jelentősebb esemény már nem történt. A második játékrészre 7 cserejátékos érkezett. Bálint, Chorfi, Fritz, Jámbor, Klacsák, Lakatos és Máté nem álltak be a folytatásra, míg Balázs, Czirják, Fáth, Jobbágy, Kreisz, Pereg és Zemplényi játéklehetőséghez jutottak. Mondhatni, a második félidő sem indult jól, hiszen már az 51. percben újabb gólt kaptunk. A védekező térfél bal oldalán, a büntetőterületen belül, ellenfelünk egyik játékosa elsősorban Erdősi túlzottan gyengéd szorításában, be tudta magát „gyűrni” a labdával a kapu felé, és 5-7 m-ről, jobb lábbal bespiccelte az eldőlő Kreisz kapusunk mellett a kapu bal oldalába (4 – 1). Az utolsó, nagyjából fél órában teljesen átvettük az irányítást, rengeteget birtokoltuk a labdát, és a rövidpasszos játék révén számolatlanul alakítottuk ki az ígéretes helyzeteket, de csupán a 80. percben sikerült szépíteni. A támadó térfél bal oldalán Szabó lendületesen előre vezette a labdát, majd átívelte a jobb szélen felfutó Pereghez, aki azt visszakészítette Varga elé. A jobb oldali védő pozíciójából érkező játékosunk betört a labdával a büntetőterületen belülre, és igen kisodródott helyzetből, 6-8 m-ről, jobb lábbal előbb még a hálóőrbe lőtte, de másodszorra már nem hibázott, és a kapusról elé pattanó játékszert 3-5 m-ről, jobb lábbal már a kapu közepébe vágta (4 – 2). Az utolsó percekben is annyi veszélyhelyzetet teremtettünk az újbudaiak kapuja előtt, hogy akár meg is fordíthattuk volna az állást, de helyette a 90. percben megkaptuk a „kegyelemdöfést”. A védekező térfél jobb oldalán az egyik hazai játékos mögénk került, majd a kapuját rossz ütemben elhagyó Kreisz előtt úgy löbbölt alá a labdának, hogy az a bal oldali kapufa felé lendületesen érkező társához eljutott. Ellenfelünk jó ütemben érkező, jó helyen lévő játékosa 2-4 m-ről, jobb lábbal a kapu keresztlécére lőtte a labdát, amely onnan kifelé pattant, de másodszorra, 1-3 m-ről már sikerült a gólvonalon túlra „kotornia” (5 – 2). Amennyiben a labdarúgásban létezik olyan, hogy a végeredmény nem tükrözi hűen a valóságot, akkor…
Wágner Ádám nyilatkozata: – Az első félidőben kétszer súlyos, egyéni hibából kaptunk gólt, a realitás az 1 – 1 lett volna. A második játékrészben gyakorlatilag „felborult” a pálya, „futószalagon” gyártottuk a nagyobbnál-nagyobb gólhelyzeteket, de amíg mi a 8-10 lehetőségünkből csupán egyetlen egyszer tudtunk betalálni, addig a hazaiak a kevés helyzetükből kétszer is eredményesek voltak. A tiszta gólszerzési lehetőségeket tekintve, minimum 6 – 5-re kellett volna győznünk. Persze, a feltételes mód nem ér semmit. Amíg a legutóbbi, Soroksár SC elleni bajnoki mérkőzésen a csapat koncentráltsági és motiváltsági szintje 80-90 % körül lehetett, addig most jó, ha 40-50 % környékén mozgott. Nem jó ez így, hiszen ezzel egy fejlődési lehetőséget szalasztottunk el! Meg kell értenie a játékosaimnak, hogy ugyan ma mindenki, aki a kereten belül rendelkezésre állt, legalább 45 percnyi bizonyítási lehetőséget kapott, de értéket fogok teremteni azzal, vagy inkább rangot fogok adni annak, hogy a 21 fős keretből ki juthat játéklehetőséghez egy-egy tétmeccsen. Úgy gondolom, egészséges versenyhelyzetre és minimális komfortérzetre van szükség ahhoz, hogy a játékosaimból „kijöjjenek” a jó teljesítmények. Aki ezzel nem értene egyet, annak a mai találkozón látottak kitűnő ellenpéldaként szolgálnak. Pozitívumként azért megemlítem, hogy főleg a második félidő utolsó 20-25 percében nagyon meggyőző volt a mezőnyfölényünk, de sajnos, a gólok elmaradása miatt meddővé vált. A vereség is hozzátartozik egy-egy csapat mindennapjaihoz, és az jó, hogy mi ezt pár hét után egy edzőmérkőzésen tapasztaltuk meg, csak az érzés, amellyel együtt jár, az olyan, hogy legközelebb tenni kell ellene!
PONTMENTÉS CHORFI MÓDRA
U16-U17 (’95-’94) 5. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 5. forduló
2010. 09. 12. (vasárnap), 13.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 40 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – Soroksár SC
3 – 3 (1 – 1)
Gólszerző: Chorfi (2), Sebestyén
Sárga lap: Bálint, Fritz, Szabó /csapatkapitány/, Varga
Piros lap: Kreisz
Összeállítás: Kreisz (6-2=4) – Varga (6), Lakatos (6), Nagy (6), Fritz (6) – Erdősi (6) – Szabó /csapatkapitány/ (6), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6), Fáth (5) – Sebestyén (6), Bálint (6)
Cserejátékos: Balázs (5), Chorfi (8), Jákó (-), Jobbágy (-), Klacsák (6), Máté (-), Pereg (5)
(Jobbágy nem lépett pályára!)
Betegség miatt hiányzó játékos: Czirják, Jámbor
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye
Harmadjára játszottunk hazai környezetben a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokságban. Az 5. fordulóban a Soroksár SC látogatott hozzánk, Budapest XVII. kerületébe, a Rozsnyai utca 4. szám alatt található sporttelepre, ahol a mérkőzésre a műfüves pályán került sor. Az időszakonként ugyan napsütéses, de folyamatosan felhős, így huzamosabb ideig inkább borús, felhős időjárási körülmények mellett megrendezett találkozóra mintegy 40 néző volt kíváncsi. Csapatunk nagy elánnal vetette magát bele az összecsapásba, így az első 10 perc inkább rólunk szólt. Ennek eredményeként már a 10. percben megszereztük a vezetést. A támadó térfél közepén, a kezdőkör vonalának környékéről Szabó csapatkapitányunk szabadrúgást végzett el. Okosan észrevette a labdát kérő, jobb oldali támadónkat, Sebestyént, és a büntetőterületen belülre ívelte a labdát. A középről kissé balra beinduló játékosunk miután a kapuelőtér sarkánál elérte, a kapu közepe felé átvette, és 3-5 m-ről, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába passzolta (1 – 0). A vezetést követően mintegy 15-20 percig nem kellett igazán izgulnunk, de az első félidő második felétől már fáradni kezdtünk a saját magunk által diktált tempótól. Ellenfelünk becsülettel küzdött az egyenlítésért, és a gyors, lendületes játékosok nagyon nehéz védekezési feladat elé állították gyakorlatilag mind a tizenegy játékosunkat. A 40. percben a védekező térfél közepén a soroksáriak egy buta technikai hibát követő szabálytalanság miatt közvetlen szabadrúgáshoz jutottak. Az egyik vendégjátékosnak a mintegy 30-32 m-ről, jobb lábbal megeresztett távoli lövése után a labda a sorfalunk mellett elhaladva úgy kötött ki a kapu bal felső sarkában, hogy Kreisz kapusunk hozzáérve a játékszerhez, már csak a gólvonal mögé tudta paskolni (1 – 1). A félidei szünetre így mentálisan rosszabb állapotban készülhettünk, ráadásul Erdősi fázás, fejfájás és szédülés miatt a folytatásra nem tudott beállni, aki ráadásul egy párharc alkalmával nagyon szerencsétlenül ért talajt, más alkalommal pedig a büntetőterületen belül kapott egy könyököst az állkapcsára. A második játékrész mind a két csapat részéről győzelemre törő, nyílt és őszinte játékot hozott. Ez több esetben a szépségben, de még több alkalommal a sok technikai hibában nyilvánult meg. A 70. percben jött az újabb fordulat, amikor a csereként beálló Chorfi először villant meg. A támadó térfél bal oldalán Bálint több védő szorításában az oldalvonal és a büntetőterületet határoló vonal közötti területbe passzolta a labdát, amelyet az ott termő Chorfi maga elé tett, az alapvonallal párhuzamosan a büntetőterületen belülre tolta, és 12-14 m-ről, jobb láb teljes csüdjével, nagy erővel a kapus feje felett és a keresztléc alatt a kapuba bombázta (2 – 1). Sajnos, nem sokáig örülhettünk az újabb előnynek, mert a 75. percben ellenfelünk ismét egalizálta az eredményt. Bal oldali belső védőnk, Nagy jobb lábfeje egy szerencsétlen, a labda levételére irányuló mozdulat közben visszahajlott, ápolni kellett, de még így is lekéredzkedett a pályáról. A játék folytatását követően pedig átmeneti zavar támadt a védelmünkben. Vörös Zoltán játékvezető szerint a védekező térfél jobb oldalán, egy bedobás után az egyik soroksári játékost Bálint már a büntetőterületen belül, hátulról buktatta. Játékosunk elmondása szerint, hozzá sem ért a vendégjátékoshoz, sőt, a labdát pöckölte el előle, csak kissé ügyetlen mozdulattal. Az ítélet tehát büntetőrúgás volt, és ellenfelünk ítélet-végrehajtó játékosa higgadtan, jobb lábbal lőtte a labdát a kapu bal alsó sarkába (2 – 2). A 88. percben eljött az a pillanat, amely úgy tűnt, megpecsételi a sorsunkat. Avédekező térfél közepén, a jobb oldalról érkező labdára az egyik soroksári játékos védőink és Kreisz zavartatása nélkül csaphatott le, és talpalásnak tűnő, egyben átvételt jelentő mozdulatot követően, jobb lábbal bepasszolta a kapu közepébe (2 – 3). A gól után Kreisz hangos és sértő kifejezéseket használt, de a játékvezetőtől nem kapott semmilyen lapot. A 89. percben, tehát azt követően, hogy elvégeztük a középkezdést, a harmadik átadás után, a támadó térfél közepén Chorfihoz került a labda, aki gondolt egyet, lecselezett két védőt, röviden megtolta a játékszert, és 30-32 m-ről, jobb lábbal, elemi erővel a kapu jobb felső sarkába zúdította. Egészen rendkívüli, pazar egyéni megoldást mutatott be, és egyben káprázatos gólt lőtt (3 – 3). Az események pattanásig feszült hangulatban zajlottak a továbbiakban, ugyanis Zubovics Dávid 2. számú asszisztens valamit jelzett a zászlójával. Kiderült, hogy nem annulálni kívánta a gólt, hanem azt szerette volna jelezni a játékvezetőnek, hogy az 1. számú asszisztens, Selmeczi József is magasba emelte a zászlóját. Csapatunk edzője, Wágner Ádám elmondása szerint, Selmeczi asszisztens az alábbiakat mondta: „Azért olyan könnyen nem fogtok kiegyenlíteni, kiállíttatom azt a … kapust”. Ekkor odahívta magához a játékvezetőt, és még az ellenfelünk harmadik gólját követően hallott, szerinte a játékvezető megsértésére irányuló mondatok miatt, utólag, már a játék újraindítása után, egy korábbi eseményre emlékezve és kompenzálva kiállíttatta Kreiszt. A játékvezető a kispadunkon helyet foglaló és reklamáló segédedzőt, Wágner Gábort is elküldte a technikai zónából, sőt, Wágner Ádámmal is így tett, de utóbbi edzőnk elküldéséért a mérkőzést követően elnézést kért, és azt mondta, ott, akkor nem tudta megkülönböztetni az ikerség miatt egymásra hasonlító edzőinket. A találkozó krónikájához hozzátartozik, hogy az 55. percben Fritz az ellenfél visszahúzásáért, a 75. percben Bálint az ellenfél buktatásáért, a 80. percben Varga az ellenfél visszahúzásáért, míg a 88. percben Szabó sportszerűtlen viselkedésért sárga lapos figyelmeztetésben részesültek. A 90. percben Kreisz a játékvezető megsértéséért piros lapot kapott. A végeredmény tehát 3 – 3 lett.
Wágner Ádám nyilatkozata: – A kezdés előtt volt egy előzetes terv, amely alapján próbáltuk felépíteni a mérkőzést, és mintegy 40 percen át nagyjából úgy alakult minden, ahogy szerettük volna. Sikerült korán megszerezni a vezetést, továbbá el tudtuk érni, hogy sok futással, mindig közel állva az ellenfél játékosaihoz, megakadályozzuk a soroksári támadások kibontakozását. A 40. percben kapott, távoli szabadrúgásgól fordulatot hozott a játék képében, abban a tekintetben, hogy a vendégek jobb mentális állapotban várhatták a második félidőt. A folytatásban mind a két fél nyíltabb játékot vállalt fel, ellenfelünk és mi is a 3 pont megszerzéséért hajtottunk. Ebből egy kifejezetten küzdelmes, lendületes, helyenként tetszetős, máskor inkább sok hibával tarkított játékrész kerekedett ki. Azt sajnálom, hogy a másodszori vezetéssel sem tudtunk élni, bár az elmondottak alapján nem volt jogos a büntető, amelyet a játékvezető befújt ellenünk. A 88. percben elveszítettük a találkozót, de egy játékosom ezt mégsem így gondolta! A 89. percben Chorfi rendkívüli, egyéni vállalkozása és a káprázatos gólja megerősített abban a hitben, hogy soha nem szabad feladni! Nézőpont kérdése, hogy 2 pontot elbuktunk, vagy már egy elveszített összecsapásból a végén 1 pontot megmentettünk. Kreisz kapusunk kiállítása nagy veszteség, de remélem, hogy tanul az esetből, mi pedig nem fogjuk megszenvedni a minden bizonnyal több hetes hiányzását! Annyit még megjegyeznék, hogy a soroksári csapat második félidei játékát néha irigykedve néztem, hiszen remekül reagáltak minden lépésünkre. Összességében, úgy ítélem meg, hogy a pontosztozkodás igazságos.
KIHARCOLVA, KISZENVEDVE – GYŐZELEM ZUGLÓBAN
U16-U17 (’95-’94) 4. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 4. forduló
2010. 09. 04. (szombat), 11.00 óra
1142 Budapest, Szőnyi út 2. – füves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
BVSC-Zugló – Szent István SE-OTP Bank „A”
1 – 2 (1 - 1)
Gólszerző: Bálint, Sebestyén
Összeállítás: Máté (5) – Varga (6), Lakatos (6), Nagy (8), Fritz (6) – Erdősi (6) – Jákó (5), Bálint (6), Klacsák (5) – Sebestyén (6), Szabó /csapatkapitány/ (5)
Cserejátékos: Balázs (6), Chorfi (-), Fáth (6), Jobbágy (6), Kreisz (-), Pereg (-), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6)
(Chorfi, Kreisz és Pereg nem léptek pályára!)
Betegség miatt hiányzó játékos: Czirják
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye
Utazás miatt hiányzó játékos: Jámbor
Idegen környezetben, Budapest XIV. kerületében léptünk pályára a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoportos bajnokság 4. fordulójának részeként. A Szőnyi úton található, hajdanán szebb napokat megélt, mára nosztalgikus hangulatot idéző stadionban a BVSC-Zugló fogadott minket. Szerencsésnek vallhatják magukat a felek, hiszen a mérkőzést megelőző órákban ugyan szakadt az eső, de Somosköi Tamás játékvezető kezdő sípszavát követően már egy csepp sem esett. Az igen hűvös, kora őszies időjárási körülmények mellett megrendezett találkozóra mintegy 30 néző volt kíváncsi. A stadion gyepének minősége hagyott némi kívánnivalót maga után, hiszen túl nagyra hagyták megnőni a füvet, a pálya bizonyos részein bokáig ért. Ez a tény, továbbá az, hogy az esőzések miatt a játéktér teljes felülete csúszós volt, alaposan megnehezítette a csapatok dolgát. Ami minket illett, a legelső percekben beszorultunk a saját térfelünkre, és bizony, csak egy-két kontratámadásra futotta az erőnkből. A 12. percben nagy volt az örömünk, hiszen pont egy gyors ellentámadás végén megszereztük a vezetést. A támadó térfél közepén Bálint, a középről a bal szélre kimozduló Szabó csapatkapitányunkhoz játszotta a labdát. Bal oldali támadónk a megkapott labdával remekül ugratta ki a középen beinduló Sebestyént, aki megelőzve őrzőjét, lendületes labdavezetésbe kezdett, majd már a büntetőterületen belülre érve, 14-16 m-ről, jobb lábbal megpróbálta a kapuból kimozduló kapus felett ellőni a játékszert. A hálóőr azonban bele tudott ütni, de csak úgy, hogy az visszakerült játékosunk elé. Jobb oldali támadónk másodjára már biztosra ment, és egészen közel vezette a labdát a kapuvonalig, majd a menteni igyekvő kapus és egyik védő odaérése előtt, 2-4 m-ről, jobb lábbal bepasszolta a kapu közepébe (0 – 1). Az első félidő folytatásában ritka rossz felfogásban játszottunk, hiszen a hazai csapatnak minden kezdeményezést és területet átadtunk, visszavettünk a tempóból, és ez gyakorlatilag törvényszerűen hibákhoz vezetett. Nos, a 20. percben gólt kaptunk. A védekező térfél bal oldalán a zuglóiak végezhettek el közvetlen szabadrúgást. A kapuelőtér felé beívelt labdát Máté kapusunk ugyan ki tudta öklözni, de igen röviden és középre. Ellenfelünk egyik játékosa éberebb volt, mint bármelyik közelében lévő játékosunk, lecsapott a labdára, és 12-14-m-ről, jobb lábbal a kapu jobb oldalába passzolta (1 – 1). Az egyenlítést követően még az eddigieknél is defenzívebb felfogásra váltottunk, szinte csak másodpercekre birtokoltuk a labdát és, ha meg is szereztük, a hazaiak kapujára semmilyen veszélyt nem jelentettünk. Ki kell mondani, hogy a támadójátékunkban nem volt semmi spiritusz. A félidei szünetben csapatunk edzője, Wágner Ádám hármas cserére szánta el magát: Jákó, Klacsák és Szabó nem jöttek ki a folytatásra, míg Fáth, Jobbágy és Zemplényi beálltak. Bálint a középső támadó középpályás pozíciójából a bal oldali támadó posztjára került, és ez nyerő változtatásnak bizonyult, ugyanis az 54. percben megszerezte az első bajnoki találatát. A támadó térfél bal oldalán Zemplényi a lehető legmegfelelőbb ütemben kiugratta a középen beinduló támadónkat. Bálint örülve a lehetőségnek, lendületesen rávezette a labdát, a kapuját elhagyó hálóőrre, és 16-18 m-ről, jobb lábbal, rendkívül precízen úgy tekerte el, hogy az a kapu bal alsó sarkába gurult (1 – 2). Az összecsapás lefújásáig sokkal többet volt nálunk a labda, mint az egész első félidőben, és ugyan néhány pontrúgás alkalmával egy-két veszélyesnek mondható pillanatot át kellett élnünk, de az eredményben nem volt már változás. Idegen környezetben győztünk 2 – 1-re!
Wágner Ádám nyilatkozata: – Ma letértünk arról az „útról”, amelyen jó lenne haladni. Kérdés lehet, hogy ezt a pálya talaja, önmagunk, ellenfelünk tudása, netán így együtt valamennyi tényező idézte-e elő? Az mindenképpen dicséretes, hogy 3 ponttal gazdagodtunk és, hogy a helyzetkihasználásunk kiváló volt! Ami probléma, hogy effektív annyi gólhelyzetünk adódott, mint amennyiszer a BVSC-Zugló kapujába betaláltunk. Úgy érzem, nagyon rövidtávon a mostani produkció elég volt a sikerhez, de a közeljövőben ennél lényegesebben több kell! A mai mérkőzés legfőbb tanulsága számomra mégis az, hogy azt tapasztaltam, a játékosaim közül néhányan nem tudnak örülni a csapat sikerének, ha abból nekik nem akkora „szelet” jut, mint amekkorát előzetesen várnának. Amit még itt megjegyeznék: az nem fair, hogy csak addig vagyok jó egy-egy játékosnak, amíg adok (bizalmat, bíztatást, lehetőséget stb.), de amikor valamit visszakérnék, vagy egyéni érdeket sértek a csapat érdekében, egyből támadást kapok. A labdarúgás nem egyéni sport, hanem csapatsport. Ennek tudomásul vétele, egy labdarúgó közösséghez tartozás alapfeltétele. Gratulálok valamennyi játékosomnak!
HAZAI KÖRNYEZETBEN IS MEGVAN AZ ELSŐ BAJNOKI GYŐZELMÜNK
U16-U17 (’95-’94) 3. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 3. forduló
2010. 08. 28. (szombat), 12.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – XVII. kerületi Rákosmenti TK-Vasló
1 – 0 (1 – 0)
Gólszerző: Sebestyén
Összeállítás: Kreisz (6) – Varga (7), Lakatos (6), Nagy (7), Fritz (6) – Erdősi (7) – Jákó (7), Chorfi (5), Bálint (5) – Sebestyén (6), Szabó /csapatkapitány/ (6)
Cserejátékos: Balázs (5), Czirják (-), Máté (-), Pereg (-), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6)
(Máté nem lépett pályára!)
Betegség miatt hiányzó játékos: Klacsák
Pihentetés miatt hiányzó játékos: Jámbor, Jobbágy
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye
Utazás miatt hiányzó játékos: Fáth
A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság 3. fordulójában a XVII. kerületi Rákosmenti TK-Vasló látogatott az otthonunkba. Budapest XIII. kerületében, a Rozsnyai utca 4. szám alatt található sporttelepen másodjára léptünk pályára. A műfüves játéktéren igen hűvös, borongós időjárási körülmények mellett, gyászszünetet követően (a 2010. augusztus 23-án közlekedési balesetben elhunyt Kis Tamásra, a Budapesti Labdarúgó Szövetség nagyon fiatal, 24 éves játékvezetőjére emlékeztek a jelenlévők) Rózsa Norbert játékvezető sípszavára indult útjára a labda. Az első percekben alaposan belekezdtünk, lendületes, helyenként igen tetszetős támadásvezetéseket mutattunk be, és ennek már a 8. percben meg lett az eredménye. A támadó térfél jobb oldalán Nagy ügyesen indította az oldalvonal felé kimozgó és beinduló Szabó csapatkapitányunkat. Az elvileg a bal oldali támadó pozíciójában szerephez jutó játékosunk lendületes labdavezetés után, mintegy 5-7 m-re az alapvonaltól, erőteljesen és laposan megpróbálta középre lőni a játékszert, de az ellenfelünk egyik játékosáról elsőre még visszapattant hozzá. Másodjára viszont sikerült bejátszania a kapuelőtér elé, és ugyan kissé a középen érkező Sebestyén mögé lőtte, de jobb oldali támadónk még így is, 4-6 m-ről, jobb láb belsőjével a balra tolódott kapus mellett a kapu közepébe sodorta (1 – 0). Az első félidő folytatásában igen sok, ígéretes akciót vezettünk. Egyszer például Bálint előtt adódott egy „ordító” ziccer helyzet, de nem sikerült értékesítenie. Néhány alkalommal Erdősi és Szabó révén még távoli lövésekkel is próbálkoztunk, de legfeljebb a keresztlécen csattanó labdáig jutottunk. Az első játékrész egyik leglátványosabb gólhelyzete mégis Nagy előtt adódhatott volna. A bal oldali belső védő szerepköréből, még a védekező térfélről meginduló játékosunk végigcikázott a labdával gyakorlatilag a teljes vendégcsapaton, és amikor a támadó térfélen már a büntetőterület magasságáig jutott, érthetetlen módon nem egyedül szerette volna befejezni a támadást, hanem rosszul döntve, pontatlanul elpasszolta a játékszert. Kár érte! A rákosmentiek leginkább a védelmünk bal oldalán veszélyeztettek, de igazán jelentős gólhelyzetig nem jutottak. A második félidőt így 1 – 0-s vezetéssel kezdhettük meg. A folytatás a csapatunkért szorítók körében a vérnyomás-emelkedésről szólt. Számolatlanul hagytuk ki a nagyobbnál nagyobb gólhelyzeteket. Ábécé sorrendben Balázs, Pereg, Sebestyén és Szabó mind-mind tehettek volna azért, hogy ne kelljen izgulni a legvégső percekig. Nem megbántva egyik játékosunkat sem, de volt olyan szituáció is, amikor nagyobb művészet volt a kapusba, illetve a kapu fölé lőni a labdát, mint bejuttatni a gólvonal mögé. Ellenfelünk játékában még az utolsó percekben is benne volt, hogy kiegyenlít, de szerencsére, ha kellett, Kreisz kapusunk volt az utolsó mentsvár, így a hármas sípszót követően elkönyvelhettük a bajnokságban már a második, de hazai környezetben az első győzelmünket.
Wágner Ádám nyilatkozata: – A győzelem ténye mindenfajta hiányérzetemet übereli. Ennek ellenére, és az edzői pozíciómból fakadóan elégedetlen vagyok azzal a helyzetkihasználással, amelyet a mérkőzés folyamán gyakorlatilag a teljes támadó részleg bemutatott. Néhány játékosommal ellentétben, nem gondolom, hogy ez legfőképpen a begyakorlás, illetve a be nem gyakorlás függvénye. Úgy látom, a kivitelezések pontatlansága túlnyomó többségben a koncentráció hiányából, és nem technikai, taktikai hibából ered. Arra tudok csak visszatérni, amit szinte minden gyakorlás alkalmával szajkózok, hogy az edzésmunka hatékonysága, az ottani belőtt, illetve kimaradt helyzetek az aktuális hétvégén mindig „visszaköszönnek”. Ami még idetartozik, hogy meg kell jegyeznie a játékosaimnak: leginkább az edzéseken kell olyan teljesítményt nyújtani, amellyel be lehet kerülni a csapatba, és nem magán a mérkőzésen! Az mindenképpen biztató, hogy mind a két félidőben voltak olyan periódusok, amikor betanult, tudatos támadásvezetéseket hajtottunk végre. Arra kérek mindenkit, becsüljük meg ezt a győzelmet, tanuljunk belőle, és merítsünk általa pozitív energiákat a következő hétre! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
AZ ELSŐ BAJNOKI GYŐZELEM – KECSKEMÉTEN VITÉZKEDTÜNK
U16-U17 (’95-’94) 2. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 2. forduló
2010. 08. 22. (vasárnap), 13.00 óra
6000 Kecskemét, Műkerti sétány 69. – füves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Kecskeméti TE-Ereco (U16) – Szent István SE-OTP Bank „A”
0 – 2 (0 - 1)
Gólszerző: Balázs, Sebestyén
Sárga lap: Jákó, Lakatos
Összeállítás: Máté (6) – Varga (7), Lakatos (6), Nagy (6), Fritz (6) – Erdősi (7) – Jákó (6), Chorfi (6), Bálint (7) – Sebestyén (7), Szabó /csapatkapitány/ (6)
Cserejátékos: Balázs (6), Czirják (-), Kreisz (-), Pereg (6)
(Kreisz nem lépett pályára!)
Betegség miatt hiányzó játékos: Fáth, Klacsák, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye
Utazás miatt hiányzó játékos: Jámbor, Jobbágy
A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság 2. fordulójának részeként Kecskemétre utaztunk. Ellenfelünk, a Kecskeméti TE-Ereco (U16) a Budapesttől mintegy 86 km-re fekvő, a Műkerti sétány 69. szám alatt található sporttelep csodaszép füves pályáján fogadott minket. Párunkkal, a Szent István SE U19-es korosztályával közösen utaztunk Budapestről Kecskemétre a Volánbusz Zrt. egyik, külön erre az alkalomra bérelt autóbuszán. A nagyok előttünk játszottak, így volt időnk akklimatizálódni a hangulatos, 1 füves, 1 műfüves pályát, füves edzőterületeket, büfét és öltözőépületet magába foglaló sporttelepen. A mi csapatunk 13.00-kor lépett pályára. A kánikulai, napsütéses időjárási körülmények mellett zajló mérkőzésre mintegy 30 néző volt kíváncsi. Az Ártim János játékvezető sípjára induló találkozó kezdeti perceiben – amennyire a kecskemétiek engedték – igen támadólag léptünk fel. Viszonylag jól zártuk a középső területeket, és ezáltal több labdát tudtunk szerezni, amelynek révén az első 20 percben támadás-kezdeményezési fölényt tudtunk kialakítani. A 16. percben egy igen korszerűnek mondható támadás végén megszereztük a vezetést. A támadó térfél közepén Chorfi a visszalépő Szabó csapatkapitányunknak passzolta a labdát, aki egyből kipörgette azt a bal szélen beinduló Bálintnak. Az ezúttal a bal oldali támadó középpályás pozíciójában szerephez jutó játékosunk lendületesen előre vezette a labdát, majd a büntetőterület és az oldalvonal közötti területből, az alapvonaltól mintegy 14-16 m-re, középre tekerte. Középen remekül érkezett a hórihorgas támadónk, Sebestyén, és egy pattanás után, 5-7 m-ről befejelte a kapu jobb alsó sarkába (0 – 1). Ez a gól lendületet adott nekünk a folytatásra, és pár perccel később egy, az első találatunkhoz hasonlító szituáció végén Sebestyén már kétgólos lehetett volna, amennyiben Ártim játékvezető megfelelő felfogásban vezette volna az összecsapást. Érthetetlen módon, nem adta meg a találatunkat, mert nem élt az előnyszabály adta lehetőséggel, hanem szabadrúgáshoz juttatott minket a támadó térfél bal oldalán, ahol Bálint ellen a labdával történő beindulása előtt szabálytalankodtak. Az első félidőben, a 24. percben ivószünetre került sor, majd a félidei szünetig újabb gól már nem esett, viszont igen kiegyenlített játék folyt a pályán. A második játékrészben hasonlóan nagy küzdelem zajlott, mint az első félidőben. A 65. percben ismét ivószünetre került sor. Egy alkalommal, a hazai csapat közvetlen szabadrúgása után a kapunk keresztlécén csattant a labda. Volt egy vitatott szituáció is, amikor Nagy a büntetőterületen belül állítólag kezezett, de Ártim játékvezető ellenfelünk szabadrúgásának elvégzési helyét a büntetőterületen kívülre vitette. A 86. percben sikerült megnyugtatóbbá tenni az előnyünket, miután ismét betaláltunk. A támadó térfél jobb oldalán Czirják lendületesen előre vezette a labdát, majd a büntetőterülettől nem messze, 16-18 m-re a kaputól szabálytalankodtak ellene. Bálint állt a labda mögé, és a közvetlen szabadrúgása után a középen jó ütemben érkező Balázs 4-6 m-ről befejelte a játékszert a kapu bal oldalába (0 – 2). A lefújás percei előtt még sikerült átvészelnünk egy, pontosan a kapunkkal szemben, 16-18 m-ről elvégzett közvetlen szabadrúgást, így a végeredmény 0 – 2 lett. A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy az utazó keretbe jelölt Klacsák betegség miatt nem tudott a csapattal tartani, továbbá a 48. percben Jákó kakaskodásért, míg a 83. percben Lakatos az ellenfél megrúgásáért sárga lapos figyelmeztetésben részesültek.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Érdekes a labdarúgás. Relatíve rosszabb volt a helyzetünk a mostani mérkőzés előtt, mint korábban bármikor, ugyanis ilyen-olyan okok miatt jó néhány játékosomra nem számíthattam. Az viszont tény, hogy mentálisan az eddigi időszakot (egészen pontosan 20 napot) figyelembe véve, ma voltunk a legerősebbek. Ennek lett az eredménye egy igen jelentős fegyvertény végrehajtása, ugyanis nem hiszem, hogy a bajnoki szezon folyamán sok csapat fog Kecskemétről 3 ponttal távozni. Az első bajnoki győzelmünk kulcsmomentumai – a szerencse-faktor mellett – a következők voltak: mi szereztük meg a vezetést, csapatként funkcionáltunk, kisegítettük egymást, és hittünk a győzelemben. Ahogyan az elmúlt héten nem temettem a csapatomat, úgy a mostani győzelem után sem emelem az egekbe. Munka, munka és munka! Ez a mi utunk! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
11 GÓL – KEDVEZŐTLEN ELOSZTÁSBAN
U16-U17 (’95-’94) 1. edzőmérkőzés – Budapest
2010. 08. 19. (csütörtök), 10.00 óra
1026 Budapest, Pasaréti út 11-13. – műfüves nagypálya, 3x30 perc, 20 néző
Vasas Labdarúgó Akadémia (U15) – Szent István SE
7 – 4 (4 – 1) (1 – 0)
Gólszerző: Bálint (2), Sebestyén (2)
Összeállítás: Kreisz (6) – Varga (6), Fritz (5), Erdősi (5), Klacsák (5) – Czirják (5), Nagy (6) – Jákó (6), Chorfi (5), Szabó /csapatkapitány/ (6) – Bálint (6)
Cserejátékos: Balázs (5), Lakatos (5), Máté (5), Pereg (5), Sebestyén (7)
Betegség miatt hiányzó játékos: Fáth, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye
Utazás miatt hiányzó játékos: Jámbor, Jobbágy
Budapest II. kerületében, Pasaréten játszottuk a 2010-2011-es szezon 1. edzőmérkőzését. Ellenfelünk a Vasas Labdarúgó Akadémia (U15) volt. A 3 harmadra bontott találkozó igen különböző játékképet hozott az egyes periódusokban. A kifogástalan minőségű műfüves játéktéren lezajló összecsapásra mintegy 20 néző volt kíváncsi – de ehhez hozzátartozik, hogy délelőtt került sor a mérkőzésre. Az első negyed órában a házigazdák labdabirtoklásban már fölénk kerekedtek, de a kapunkra igazán jelentős veszély nem keletkezett. A mi oldalunkon viszont 2 jelentős gólhelyzet is akadt, és mind a két esetben Bálint szerezhette volna meg a vezetést. Ékjátékosunk azonban nem élt a lehetőségekkel. A 25. percben egy kommunikációs hibából kaptunk gólt. Ellenfelünk indítását követően a védekező térfélen, a bal oldali szélső védő pozíciójába kerülő, egyik belső védőnk, Erdősi kísérte a labdát az alapvonal felé, már a büntetőterületen belül. Ekkor, a kapuvonalat elhagyó Kreisz kapusunk úgy érezte, hogy Erdősi tisztázni fog, Erdősi viszont Kreiszre várt. Ennek az lett a vége, hogy az egyik pasaréti játékos kettejük közül, 11-13 m-ről bepasszolta a labdát a kapu jobb alsó sarkába (1 – 0). Az első harmadban több jelentős esemény már nem történt. A második harmad 4 gólt is hozott. Csapatunk edzője, Wágner Ádám a 43. percben 5 játékost is lecserélt. Ábécé sorrendben Chorfi, Czirják, Kreisz, Jákó és Varga elhagyták a játékteret, míg Balázs, Lakatos, Máté, Pereg és Sebestyén beálltak. Sajnos, nem sokkal a sorcsere után, már a 46. percben a hazaiak kétgólos előnyre tettek szert. A sorcsere következtében teljes káosz volt a védelmünkben, és így kerülhetett sor arra, hogy a védekező térfélen a túlzottan balra áttolódott védősor hatalmas rést hagyott a jobb oldalon. Ellenfelünk egyik játékosa zavartalanul a kapu felé tudott indulni a labdával, és 11-13 m-ről, jobb lábbal begurította a kapu bal alsó sarkába (2 – 0). Az 50. percben szépítettünk. A támadó térfél közepén Nagy indult meg lendületesen a labdával, majd kipasszolta a jobb oldalon beinduló Peregnek, aki a büntetőterületen belülről már, de igen kisodródott helyzetből kapura lőtte. A jobb alsó sarok felé tartó labda kipattant a kapusról, és Bálint 3-5 m-ről először a hálóőrbe lőtte, de másodjára, 1-3 m-ről már úgy találta el, hogy az áthaladt a gólvonalon, a jobb oldali kapufa mellett (2 – 1). Az 52. percben a pasaréti csapat újabb találatot ért el. A védelmünk ezúttal teljesen feltolódott a középvonal felé, ezáltal akkora terület nyílt mögötte, hogy a védekező térfél bal oldalán az egyik hazai játékos előre jutott a labdával, majd a büntetőterületen belülre vezette, és igen kisodródott helyzetből, 11-13 m-ről a kapu bal felső sarkába lőtte (3 – 1). Az 55. percben az U15-ös, korosztályos magyar válogatott játékos, Bartos Julian villant egyet – már nem először –, amikor a védekező térfél bal oldalán, egy előre ívelt labdára beindult, megelőzte a bal oldali belső védőnket, Erdősit, és 9-11 m-ről, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába passzolta a játékszert (4 – 1). Szóval, mintegy 9 perc alatt 3 gólt kaptunk, ami abszolút mértékben, negatívan határozta meg a találkozó végkimenetelét. A harmadik harmadban 6 találat született, ezúttal egyenlő elosztásban. A 66. percben a védelmünk ismét túlzottan közel volt a felezővonalhoz, és hasonlóan a harmadik kapott gólunkhoz, a védekező térfél bal oldalán ellenfelünk egyik játékosa tiszta ziccer helyzetet tudott kidolgozni, miután az egyik társától jól megjátszható labdát kapott az oldalvonal mellől. 7-9 m-ről, megint kisodródott helyzetből, jobb lábbal a kapu bal felső sarkába lőtte (5 – 1). A 67. percben a támadó térfél bal oldalán Sebestyén lendületesen előre vezette a labdát, egy-két védőn „átverekedte” magát vele, és nem túl nagy erővel, 7-9 m-ről, jobb lábbal úgy lőtte kapura, hogy az a keresztlécre pattant. A keresztlécről lefelé szálló labdát 1-3 m-ről a kapu jobb felső sarkába fejelte (5 – 2). A 76. percben ismét a pasarétiek értek el találatot. Ezúttal, a védekező térfél jobb oldalán kerültek mögénk, és az egyik hazai játékos az alapvonal közeléből középre ívelte a labdát, amelyre egy társa lendületesen érkezett, és 5-7 m-ről befejelte a kapu bal felső sarkába (6 – 2). A 79. percben megint a védekező térfél jobb oldalán kerültek mögénk, majd ellenfelünk egyik játékosa a büntetőterületen belülre ért a labdával, és 12-14 m-ről, jobb lábbal a bal felső sarokba lőtte úgy, hogy Máté kapusunk csak ujjheggyel tudott hozzáérni (7 – 2). Az igen csúfos eredményen az utolsó percekben sikerült egy kicsit „kozmetikázni”. A 84. percben a támadó térfél jobb oldalán Sebestyén ráfutott a labdára, és már a büntetőterületen belülről, 11-13 m-ről, jobb lábbal átemelte a kijövő kapus felett. Bal oldali támadónk a gólvonal felé tartó labdát ráfutás után még biztos, ami biztos alapon, 1-3 m-ről, jobb lábbal bevágta a kapu jobb oldalába (7 – 3). A 7 – 4-es végeredményt Bálint állította be a 86. percben. A pasaréti csapat védelme túlzottan a felezővonal közelében helyezkedett, ezáltal terület nyílt mögötte. A támadó térfél jobb oldalán Pereg a középről jobbra kimozgó Bálint elé passzolta a labdát, aki ráfutott, majd élesen átívelte a bal oldalra. A túloldalon érkező Sebestyén Szabó csapatkapitányunkkal összejátszott, majd az időközben középre érkező Bálint fejét célozta meg a labdával, aki előrevetődés közben, 5-7 m-ről befejelte a kapu közepébe (7 – 4).
Wágner Ádám nyilatkozata: – A pozitívumokat emelném ki egy olyan edzőmérkőzésről, amelyről lehetne negatívumokat is mondani, de az nem lenne előremutató. Az első harmadban volt tartásunk, jelentősebb gólhelyzeteket is ki tudtunk alakítani, csak éppen nem éltünk a lehetőségekkel. A második harmadban egyértelműen a sorcsere zavarta meg a csapatomat, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a változtatással az addig nyugodt „mederben” zajló találkozót ennyire negatívan befolyásolom. Ami pozitívum ebből, hogy egy edzőmérkőzésen tapasztaltuk ezt meg. A harmadik harmadban ugyan ellenálló védekezésünk továbbra sem volt, viszont a támadójátékot illetően már több olyan megoldást láttam, amelyek a közeljövőben győzelmekhez segíthetnek minket. Pozitívan mindenképpen kiemelném Sebestyén játékát, aki igen aktívan járult hozzá ahhoz, hogy ezen a sokgólos összecsapáson, a mi oldalunkon ne tátongjon az üresség. Ami még pozitívum, hogy a mérkőzés után az öltözőben - építő jelleggel - ki tudtuk beszélni magunkból azokat a problémákat, amelyeknek köszönhetően Kecskeméten, a tétmeccsen már egy tisztább fejű, jobb mentalitású csapat fog pályára lépni. Egyébként, mondjon bárki, amit akar, én töretlenül hiszek abban, hogy sok közös sikerben lesz részünk!
EGY POZITÍV ÉLMÉNNYEL SZEGÉNYEBBEK LETTÜNK
U16-U17 (’95-’94) 1. bajnoki mérkőzés – Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép "B" csoport, 1. forduló
2010. 08. 14. (szombat), 13.00 óra
1139 Budapest, Rozsnyai utca 4. – műfüves nagypálya, 2x45 perc, 50 néző
Szent István SE-OTP Bank „A” – REAC-Sportiskola SE „B”
1 – 2 (0 – 2)
Gólszerző: Lakatos
Összeállítás: Kreisz (6) – Varga (6), Erdősi (6), Nagy (8), Klacsák (6) – Fritz (6), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (5) – Pereg (5), Fáth (5), Szabó /csapatkapitány/ (6) – Bálint (6)
Cserejátékos: Balázs (5), Jákó (6), Jámbor (6), Lakatos (6), Máté (-), Sebestyén (6)
(Máté nem lépett pályára!)
Betegség miatt hiányzó játékos: Chorfi
Pihentetés miatt hiányzó játékos: Czirják, Jobbágy
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye
A Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. osztály, Közép ”B” csoportos bajnokság 1. fordulójában a REAC-Sportiskola SE „B”-t fogadtuk. A hazai pályánkon, Budapest XIII. kerületében, a Rozsnyai utca 4. szám alatt található sporttelep műfüves játékterén először debütáltunk. E tekintetben tehát, még akár idegen környezetről is beszélhetünk – a későbbiekben, remélhetőleg javulni fog a közérzetünk. Kánikulai, tikkasztó, már-már elviselhetetlen volt a hőség, mégis, mintegy 50 néző volt kíváncsi a 13.00-kor kezdődő bajnoki nyitányunkra. A kezdeti percekben már ellenfelünknél volt többet a labda, ugyanakkor az első jelentősebb gólhelyzet előttünk alakulhatott volna ki, ha az egyik alkalommal Bálint a támadó térfél jobb oldalán történő előretörését követően pontosabban centerezi be a labdát a kapuelőtérbe érkező Szabó csapatkapitányunk elé. Nagyjából a 10. perc tájától egészen az első félidő végéig még inkább a rákospalotaiak domináltak, és a 11. percben ezt a fölényt már sikerült is eredménnyé kovácsolniuk. A védekező térfél jobb oldalán mögénk kerültek, majd az egyik vendégjátékos az alapvonal közeléből, félmagasan belőtte a labdát, amelybe Erdősi ugyan bele tudott még csúsztatni, de az így is középre szállt. Ellenfelünk egyik játékosa reagált a leghamarabb, és egy pattanás után, 11-13 m-ről, jobb lábbal a kapunk jobb oldalába lőtte. Tekintettel arra, hogy mintegy 5-7 játékosunk volt a labda körül, gyorsabb reagálással és határozottabb közbelépéssel bizonyára elkerülhettük volna ezt a találatot (0 – 1). A 23. percben csapatunk edzője, Wágner Ádám kényszerű cserére szánta el magát, ugyanis Szabó a bal lábában érzett fájdalmak miatt nem tudta folytatni a játékot. Ekkor Sebestyén állt be. Később, a 40. percben Pereget is hasonló ok – pontosabban a jobb lábának fájdalmai miatt – kellett a kelleténél korábban lehozni a pályáról. Az első játékrész utolsó perceit így már Jákó is aktívan töltötte. A 44. percben még inkább rosszabbodott a helyzetünk, hiszen újabb gólt kaptunk. Ezúttal a védekező térfél bal oldalán kerültek mögénk a rákospalotaiak, majd az oldalvonal mellől, az alapvonaltól 5-7 m-re lévő területből remekül középre tekert labdára az egyik vendégjátékos szabadon érkezett, és 5-7 m-ről a kapu jobb felső sarkába fejelte. Igen szépségdíjas találat volt – nagy kár, hogy mi kaptuk (0 – 2)! A második félidőre szó szerint „fellocsolt” csapatok és játékvezetők a folytatás első perceiben szinte csak „bóklásztak” a pályán. A kegyetlen hőséget a mieink viselték jobban, vagy inkább úgy helyes, hogy az eredményhátrány miatt nekünk kellett többet tenni a jobb folytatás érdekében. Bizony, bizony, tehettünk is volna többet, hiszen néhány alkalommal gólhelyzetig is eljutottunk. Egyszer Jákó kerülhetett volna fel a gólszerzőlistánkra, egyszer pedig Bálint. Az első alkalommal egy kissé vitatható, de elmaradt büntető, a második esetben pedig egy védés lett az akciónk vége. Utóbbi, tehát Bálint ziccer helyzete volt talán a nagyobb, de mentségére legyen mondva, hogy a kapu elé érkezése után, középen, a kaputól 3-5 m-re, kissé maga mögé kapta a labdát. Később, majdnem 0 – 3 lett az eredmény, de Kreisz kapusunk bravúrjának köszönhetően „bennmaradtunk” a meccsben. Volt még egy abszolút vitathatatlan büntető szituáció, de érthetetlen módon elmaradt büntető, amikor ellenfelünk egyik játékosa mindenki által tisztán láthatóan, két kézzel ütötte el a labdát a saját büntetőterületén belül. A találkozó lefújása előtt, a 90. percben, kissé megkésve, de a végeredményt legalább „kozmetikázva” a második játékrészben csereként beálló Lakatos szépített. A támadó térfélen Bálint végzett el szögletrúgást a bal oldalról, és középen Lakatos mindenkit megelőzve, remekül érkezve, 5-7 m-ről befejelte a labdát a kapu jobb felső sarkába. Gyönyörű gól volt (1 – 2)! Ami ennek kapcsán nagyon fájó, hogy a hármas sípszó követte.
Wágner Ádám nyilatkozata: – Azzal kezdeném, hogy nagyon jó volt látni, milyen sokan voltak kíváncsiak ránk, relatíve sok néző volt jelen. Azt viszont rossz volt átélni, hogy kényszerűségből előbb Szabó csapatkapitányunkat, később Pereget, majd a félidei szünetben a csapatkapitány-helyettes Zemplényit is le kellett cserélni. Nem titkolom, nagyon bánt a vereség, de nem csak azért, mert gyűlölök kikapni, illetve leginkább nem azért, mert 3 ponttal lettünk szegényebbek, hanem amiatt, mert egy jó bajnoki nyitány jobb önbecsülést, nagyobb magabiztosságot és nagy lendületet adhatott volna a folytatásra. Elgondolkodtató, hogy a rákospalotai csapatnak ez a bajnoki mérkőzés az 5-6 hetes felkészülésének lezárása volt, nekünk pedig a 12. közösen eltöltött nap. Másfelől – bár az ténykérdés, hogy csapatként ellenfelünk összeszokottabban és tudatosabban működött –, a második félidőben rászolgáltunk volna a döntetlenre. A műfű közelében embertelen volt a hőség – a kispadnál még ülve-állva is sokszor majdnem lefordultam a székről –, és azért mindenképpen dicséret illeti a játékosaimat, hogy 0 – 2-es hátrány után, a második játékrészben nem álltak le, hanem küzdöttek a szépítésért. Igen, egyelőre csak a küzdés látszott, a játék már kevésbé. Látom, hogy mennyire esetlegesek a támadásvezetéseink, hogy nincsenek még a játékunknak szemmel látható stílusjegyei, hogy játékosaim sokszor még nem értik meg egymás helyezkedő mozgásait és cselekvéseit, de addig úgysem nyugszom, amíg ez nem változik! Biztosan vannak kétkedők, de úgy érzem, rengeteg, eddig még rejtett tartalék van a fiúkban, és nagyon szeretném, ha töretlenül hinnének abban a munkában, amit elkezdtünk! Persze, tudom, egy edző törekvései csak akkor válnak hitelessé, ha eredménnyel is párosulnak, illetve egy edzőnek győznie kell ahhoz, hogy igaza legyen. Amennyiben lehetne győzelmet vásárolni a boltban, néhány játékosomnak egy raklappal vennék belőle, mert látom rajtuk, hogy az önbecsülésükhöz úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. Munka, munka és munka – én kizárólag ebben hiszek! Még egy gondolatom azért lenne: a győzelemért nem sóvárogni, hanem tenni kell!
FIGYELMEZTETŐ JELEK: ENNÉL TÖBB KELL!
U16-U17 (’95-’94) 3. felkészülési mérkőzés – Telki
2010. 08. 11. (szerda), 18.00 óra
2089 Telki, Szajkó utca 39. – füves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző
Budakeszi LA – Szent István SE
2 – 0 (0 – 0)
Gólszerző: -
Összeállítás: Kreisz (7) – Varga (6), Erdősi (7), Nagy (8), Klacsák (7) – Fritz (5) – Fáth (4), Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/ (6), Jákó (5) – Bálint (5), Szabó /csapatkapitány/ (5)
Cserejátékos: Balázs (6), Czirják (6), Jámbor (6), Jobbágy (5), Lakatos (5), Máté (7), Pereg (6), Sebestyén (5)
Betegség miatt hiányzó játékos: Chorfi
Sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye
Telkiben, a Magyar Labdarúgó Szövetség edzőcentrumában játszottuk a 2010-2011-es bajnoki szezon előtti utolsó és egyben a 3. felkészülési mérkőzésünket. Az egyik, biliárdasztal simaságú, füves edzőpályán a Budakeszi LA volt az ellenfelünk. Az igen összeszokottnak nevezhető, több kreatív játékost felvonultató budakesziek ellen az első félidő kezdeti perceiben beszorultunk a saját térfelünkre. Később Bálint előtt 2 ziccer helyzet is adódott, de egyiket sem váltotta gólra. Utólag – mint ahogyan néhány napja a Videoton FC (U16) ellen is – kiderült, ez alapjaiban befolyásolta a végkimenetelt. Egy ideillő közhely, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják önmagukat. Az első játékrészben a gólhelyzeteket tekintve nagyjából kiegyensúlyozott volt a játékkép. Kreisz kapusunknak nem egyszer résen kellett lennie, de a szintén kitűnően védő ellenfél hálóőr sem unatkozott. Az első félidőben egyik oldalon sem esett gól. A második játékrész első 30 másodperce kis túlzással annyi izgalmas jelenetet hozott, mint az egész első félidő. A frissiben beállt Máté kapusunk bizony még a kapuvonalat sem foglalhatta el kényelmesen, máris bravúrral kellett hárítania, majd az egyik, sőt, rögtön utána a másik kapufának is hálát adhatott, hiszen egy régi, de megint csak igaz mondás jutott eszébe a jelenlévőknek, miszerint a jó kapus szemmel is tud védeni. Az más kérdés, hogy ehhez a 30 másodperchez miért asszisztált tétlenül a teljes védelmünk. A folytatásban Máténak még többször is bravúrosan kellett mentenie. A 60. percben a középpályán egy súlyos egyéni hiba után labdát veszítettünk, és egy mélységi átadást követően a védekező térfél jobb oldalán előre törő piros-fekete játékost egyik középpályásunk sem követte le, a védelmünkből sem lépett ki rá senki. „Súlyos árat fizettünk”, hiszen ellenfelünk játékosa 30-32 m-ről, jobb lábbal, egy jól eltalált lövést hajtott végre, amelynek az lett a következménye, hogy a kissé kint helyezkedő Máté felett, középen a keresztléc alá vágódott (1 – 0). Ez a találat némi változást idézett elő a játékunkban, hiszen aktívabb támadásvezetésekbe kezdtünk, de az egymás meg nem értése, a pontatlanság és a dekoncentráltság azt eredményezte, hogy az utolsó pillanatokban mindig valamilyen hiba okán nem sikerült kiegyenlíteni. Pereg, Sebestyén és Szabó csapatkapitányunk előtt is adódott kisebb-nagyobb gólszerzési lehetőség – némelyikük előtt nem is egy. A ráadás perceiben jártunk, egészen pontosan a 94. percben, amikor még egy gólt kaptunk. A védekező térfél jobb oldalán az egyik, keresztbe beinduló budakeszis játékos a kapott labdával zavartalanul tudott ráfordulni a kapura, majd 16-18 m-ről, jobb lábbal a bal alsó sarokba lőtte (2 – 0). Nem túlzunk azzal, ha azt mondjuk: finoman szólva is elkerülhető gól volt.
Wágner Ádám nyilatkozata: – A 2 – 0-s vereség mérkőzéseredmény. Nem is azzal van a fő gond, hogy egy felkészülési találkozón kikaptunk – persze, nem örülök neki –, hanem azzal, hogy olyan megnyilvánulásokat láttam néhány játékosomtól, amely elfogadhatatlan és tűrhetetlen! Először is, a nézők bárminemű mondataira tilos reagálni! Amelyik játékosom ezt a jövőben figyelmen kívül hagyja, nálam nem fog pályára lépni. A másik dolog, az edzővel való kommunikálás: nem tűröm, hogy bárki is megkérdőjelezze bármelyik utasításomat, még akkor sem, ha esetleg tévedek! A harmadik, szintén nem kimondottan szakmai, sokkal inkább mentális jellegű probléma, hogy néhány játékosom azt hiszi, hogy az ellenfél nem érhet hozzá. Jó lenne megjegyezni, hogy 90%-ban csak azokat a játékosokat éri fizikális fájdalom, akik végtelenül lassan gondolkoznak, nem tudnak dönteni az adott játékhelyzetben, és felkínálják maguknak a lehetőséget arra, hogy alájuk rúgjanak! Az olyan indolens, vehemens, törlesztésszerű magatartás, amelyet egy-két esetben a saját játékosaimnál tapasztaltam, szintén kizáró ok arra, hogy az adott játékos pályán legyen. Ez volt ugyebár a főpróba. Rendben, akkor jöhet az előadás!
BECSÜLETTEL TERMELTÜK A GÓLOKAT
U16-U17 (’95-’94) 2. felkészülési mérkőzés – Edzőtáborozás a Velencei-tónál
2010. 08. 07. (szombat), 16.00 óra
2481 Velence, Tópart utca 26. – füves nagypálya, 3x30 perc, 40 néző
Szent István SE – Bicskei TC
8 – 0 (5 – 0) (1 – 0)
Gólszerző: Szabó /csapatkapitány/ (3), Sebestyén (2), Bálint, Fáth, Klacsák
Összeállítás: Kreisz (6) – Varga (6), Lakatos (6), Nagy (7), Klacsák (7) – Erdősi (6) – Fáth (6), Bálint (7), Jákó (5) – Balázs (5), Szabó /csapatkapitány/ (7)
Cserejátékos: Czirják (6), Fritz (5), Jámbor (6), Jobbágy (6), Máté (6), Pereg (6), Sebestyén (7)
Az edzőtáborozáson jelenlévő, sérülés miatt hiányzó játékos: Chorfi, Hőgye, Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Újjáalakuló csapatunkkal a Velencei-tavi edzőtáborozás keretén belül, a 2. felkészülési mérkőzésen a Bicskei TC-t fogadtuk a velencei, füves focipályán. A szinte közvetlenül a Velencei-tó partján elterülő, hangulatos játéktéren kánikulai melegben került sor a találkozóra. Egy szülőből alkalmi játékvezetővé előlépő úriember dirigálása mellett indult útjára a labda. Az első percekben a kapkodás jellemezte mindkét fél játékát, ráadásul ebből nálunk kisebb-nagyobb problémák is kialakultak, hiszen nem egyszer veszélyes szituációkban kellett menteni a saját kapunk előtt. Igen csapongó volt a játék képe. Az iram sem volt túl nagy, szóval, mindenki abban reménykedett, egy gól fordulatot hozhat. Nos, a 3 harmadra bontott játékidő 30. percében csapatkapitányunk, Szabó megtörte a gólcsendet. A támadó térfél közepén Bálint némi brusztolás után meg tudta játszani a bal szélen beinduló támadónkat. A bal oldali támadó pozíciójában szerephez jutó játékosunk bevezette a labdát a büntetőterületen belülre, majd a kapuból kimozgó és a labdára rácsúszó kapusról ismét elé kerülő játékszert apró állítgatás után, kissé kisodródott helyzetből, 11-13 m-ről, bal lábbal a kapu közepe felé passzolta. A visszafutó hálóőr már nem tudott menteni (1 – 0). A második harmad 4 találatot is hozott, ráadásul mindegyiket mi szereztük. A 43. percben a támadó térfél bal oldalán, egy bedobás után Balázs mellel a bal oldali szélső védő posztján játszó Klacsáknak lekészítette a labdát, aki az alapvonal közeléből a kapu elé játszotta, Fáth elé. A jobb oldali kapufától 3-5 m-re érkező játékosunk jobb láb külső csüdjével a kapu bal oldalába pörgette (2 – 0). Az 52. percben a támadó térfél jobb oldalán Varga visszagurította a labdát Szabó elé, aki a büntetőterületet határoló vonal magasságából, 14-16 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb felső sarkába tekerte (3 – 0). Az 59. percben a támadó térfél jobb oldalán Sebestyén előre vezette a labdát, egy odaérkező vendégjátékoson átverekedte magát vele, majd ügyesen középre centerezte. A büntetőterületen belülre érkező labda Szabóról Klacsák elé pattant, aki 13-15 m-ről, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába passzolta (4 – 0). Szinte rögtön az előző gólt követően – nem sokkal ellenfelünk középkezdése után –, a 60. percben Szabó megszerezte önmaga harmadik találatát. A támadó térfél jobb oldalán Bálint előre vezette a labdát, majd középre ívelte a csapatkapitányunkhoz, aki nem sokat teketóriázott, egy pattanást követően, 11-13 m-ről, jobb lábbal, félfordulat közben a kapu közepébe lőtte (5 – 0). A harmadik harmadban sem álltunk le, és ez a lendület még 3 gólra volt elegendő. A 67. percben a támadó térfél közepéről Czirják Sebestyénhez ívelte a labdát, aki a játékszert teljesen üresen vehette át, és egy pattanást követően, 11-13 m-ről, jobb lábbal a kissé kint helyezkedő kapus felett a kapu közepébe emelte (6 – 0). A 70. percben ismét Czirják volt az előkészítő, miután a támadó térfél közepéről Bálintot sikerült kiugratnia. Jobb oldali támadónk lendületesen ráfutott a labdára, és 16-18 m-ről, jobb lábbal, nagy erővel a kapu közepébe lőtte (7 – 0). A 72. percben Czirják harmadjára is aktívan hozzá tudott tenni az újabb, és egyben az összecsapás utolsó góljához. A támadó térfél közepéről ezúttal ismét Sebestyént indította, aki a kapuját elhagyó hálóőr mellett átvétel nélkül, 11-13 m-ről, érdekes mozdulattal, jobb láb külső csüdjével a kapu felé továbbította a labdát, amely begurult a kapu bal oldalába (8 – 0).
Wágner Ádám nyilatkozata: – 7 napi ismeretség után, az edzőtáborozás hetedik napján, 8 csapatedzéssel, 2-2 kiscsoportos edzéssel, továbbá a Videoton FC (U16) elleni felkészülési mérkőzéssel a hátunk mögött nem vártam sziporkázó játékot, és hát, nem is kaptam. Az első harmad mind a két fél részéről rendkívül gyenge, színvonaltalan teljesítményt hozott, egyénieskedő és zömében sikertelen megoldások tömkelegével „fűszerezve”. A második harmad előtt 2-3 érintős játékot kértem a fiúktól, és azt, hogy a kisegítő helyezkedésre jobban figyeljenek oda. Szabó csapatkapitányunk első gólja kellett ahhoz, hogy a kishitű játékosaim kissé feloldódjanak, és elkezdjék élvezni a játékot. A görcsös akarás és a nyögvenyelős támadásszövések fokozatosan alakultak át olykor már szemre is tetszetős és helyenként ötletes játékká. A 8 találatunk mindegyike tetszett, persze, ez nem egy jelentős megállapítás. A nagy különbségű győzelem és a kapott gólnélküliség ellenére, úgy érzem, ez a teljesítmény nem biztos, hogy elég lesz a bajnokságban. Ne legyen igazam! Gratulálok valamennyi játékosomnak!
VENI, GYŐZÖTT A VIDI, VICI
U16-U17 (’95-’94) 1. felkészülési mérkőzés – Edzőtáborozás a Velencei-tónál
2010. 08. 05. (csütörtök), 16.00 óra
8000 Székesfehérvár, Csíkvári utca 10. – füves nagypálya, 2x45 perc, 40 néző
Videoton FC (U16) – Szent István SE
3 – 0 (0 – 0)
Gólszerző: -
Összeállítás: Kreisz (8) – Pereg (5), Erdősi (7), Nagy (8), Klacsák (6) – Lakatos (5) – Fáth (6), Szabó /csapatkapitány/ (5), Jákó (5) – Czirják (5), Bálint (6)
Cserejátékos: Balázs (4), Chorfi (6), Fritz (-), Jámbor (5), Jobbágy (4), Máté (7), Sebestyén (5), Varga (5)
Az edzőtáborozáson jelenlévő, sérülés miatt hiányzó játékos: Zemplényi /csapatkapitány-helyettes/
Az edzőtáborozásról sérülés miatt hiányzó játékos: Hőgye
A Velencei-tónál eltöltött edzőtáborozás első jelentősebb eseményeként augusztus 5-én (csütörtök) kora délután vonattal utaztunk Velencéről Székesfehérvárra, majd a vonatállomásról gyalog közlekedtünk a Sóstói Stadion területére. A patinás, és egyben jelenleg Magyarország egyik leggazdagabb sportegyesületeként ismert Videoton FC székházában sétálgatva talán mindenkinek átfutott az agyán, hogy de jó lenne egyszer egy ilyen klubhoz tartozni. A folyóson szembejövő Farkas Balázs, illetve dr. Mezey György mellett mi is fontosnak érezhettük magunkat, hiszen meccsre jöttünk. Ellenfelünk az a Videoton FC (U16) volt, amely Tóth József személyében új edzőt kapott, és először bizonyíthattak neki a kerettagok, illetve a próbajátékosok a keretszűkítés előtt. Annak rendje és módja szerint a játékvezető, illetve asszisztensek által dirigált, az egyik füves edzőpályán, rekkenő hőségben megrendezett mérkőzésen a székesfehérvári gyerekek hatalmas elánnal estek nekünk. Az első félidő kifejezetten lüktető iramú, lendületes játékot hozott. Voltak olyan időszakok, amikor percekre beszorultunk a saját kapunk elé, de leginkább a védelmi négyesünknek és Kreisz kapusunknak köszönhetően valamilyen úton-módon mindig sikerült menteni. Az első játékrész második felében meglepő fordulat történt. Bálint előtt 2, míg Szabó csapatkapitányunk előtt 1 ziccer helyzet is adódott. Nagy kár, hogy ezekből egyiket sem sikerült értékesíteni, hiszen akkor bizonyára másképp alakult volna a folytatás! Az összecsapás első félideje egy hazai kapufás lövéssel zárult. A második játékrészre a mi oldalunkon 8 csere történt. A folytatásban leginkább Máté kapusunk bravúrjai tartották a lelket a csapatban, egészen a 68. percig, amikor kapituláltunk. A védelmünk bal oldalán mögénk kerültek, majd ellenfelünk egyik játékosa maga elé tette a labdát, és 5-7 m-ről, jobb lábbal a kapu bal felső sarkába lőtte (1 – 0). A mérkőzés hátralévő időszakára ez a gól alaposan kihatott. Sajnos, negatív tekintetben. Ráadásul, Chorfi súlyosnak tűnő, de a helyi orvos szakszerű ápolásának köszönhetően végül mégsem olyan komoly sérülése is „rányomta a bélyegét” az utolsó percekre. A 80. percben a védelmünk jobb oldalán mögénk kerültek, majd az egyik székesfehérvári játékos rövid labdavezetés után, 7-9 m-ről, jobb lábbal, laposan a kapu jobb oldalába lőtte a labdát (2 – 0). A 86. percben kapott újabb találattal a hazaiak beállították a 3 – 0-s végeredményt. Ekkor a védekező térfél bal oldaláról, 28-30 m-ről kaptunk gólt. A jobb lábbal megeresztett távoli lövés végén a kapu jobb alsó sarkában kötött ki a labda (3 – 0).
Wágner Ádám nyilatkozata: – Furcsa talán, amit mondok, de nagyon örülök, hogy rögtön az első felkészülési mérkőzésünkön egy minőségi ellenféllel találtuk szembe magunkat. Igazából azt se nagyon bánom, hogy kikaptunk, mondom ezt úgy, hogy az első félidő utolsó perceiben 3 gólt is lőhettünk volna a székesfehérváriaknak. Az igazság, persze az, hogy ellenfelünk csapatjátékban egyértelműen fölénk kerekedett. Nagyon hasznos volt a Videoton FC (U16) elleni találkozó több szempontból is: egyrészt kiütköztek rögtön az egyéni, illetve az együttes hiányosságok, másrészről láthattam azt, hogy melyik játékosomból, milyen reakciókat vált ki az a tény, ha hátrányba kerülünk, illetve, ha vereséget szenvedünk. Maradjunk annyiban, nagyon tanulságos volt, amit az összecsapás után a Sóstói Stadion öltözőjében, illetve a kijáratnál láttam és tapasztaltam. A közeljövőben, a legnehezebb feladatom az lesz, hogy megtaláljam mindenkinek a megfelelő pozícióját és, hogy elérjem, az egyéniségek rendeljék alá magukat a csapatjátékunk követelményeinek.
EDZŐTÁBOROZÁS A VELENCEI-TÓNÁL
U16-U17 (’95-’94) – Edzőtáborozás a Velencei-tónál
2010. 08. 02-08. (hétfő-vasárnap)
2481 Kápolnásnyék, Széchenyi utca 15. – Újpest Gyermek- és Ifjúsági Üdülő
Van egy mondás: minden kezdet magában hordja a véget. Amennyiben azt nézzük, hogy a Kápolnásnyéken (a szálláshelyünkön), illetve Velencén eltöltött edzőtáborozás utolsó napjaira már a teljes, tehát a 21 fős keret (még akkor is, ha a sérült Hőgye „csupán” a jelenlétével) képviseltette magát abból az újjáalakuló csapatból, amely az elkövetkező, tehát a 2010-2011-es szezonban a Szent István SE, illetve a Tabáni Spartacus SKE hírét fogja vinni, jónak mondható a kezdet. A nagy kérdés az: milyen lesz a folytatás? Innen-onnan (BKV Előre SC, Budapest Honvéd FC, Goldball ’94 FC, MTK Budapest) érkező, továbbá helyi játékosok. 10 fő a ’94-es, 10 fő a ’95-ös, továbbá 1 fő a ’96-os korosztályból. Ez lesz az a keret, amely a Szent István SE-vel történő együttműködési megállapodás értelmében a Magyar Labdarúgó Szövetség, Ifjúsági U17 II. Osztály, Közép ”B” csoportos bajnokságban hétről-hétre pályára fog lépni. Az idilli környezetben található Velence SE füves pályáján összesen 8 csapatedzéssel és 2-2 kiscsoportos edzéssel, továbbá esténként projektoros, elméleti előadás keretében készültünk az augusztus 14-15-i (szombat-vasárnap) bajnoki nyitányra – ekkor a REAC-Sportiskola SE „B” lesz az ellenfelünk. Az eltöltött 7 napnak a legfontosabb küldetése az volt, hogy minden játékos ismerje meg a társait, hogy egységes játékfelfogás alakuljon ki bennük és, hogy mindenki csapatban gondolkodjon. Van egy másik mondás, miszerint jó játékosokat szerezni könnyű, de rábírni őket arra, hogy együtt játsszanak, az a nehéz dolog. A folytatást illetően bizakodásra ad okot, hogy minden kerettag ambíciókkal tele, egymás felé történő nyitottsággal és szeretettel, továbbá óriási várakozással tekintett az edzőtáborozás elé, és ez egy remek hangulatban lezajlott, munkával teli edzőtáborozást eredményezett. Minden kitűzött feladatot elvégeztünk, sikerült 2 felkészülési mérkőzést is játszani – egyiket Székesfehérváron a Videoton FC (U16) ellen, a másikat Velencén a Bicskei TC ellen –, szóval, tartalmas napokat töltöttünk együtt. A mondásoknál maradva, lakva ismeri meg a másikat az ember. A közös étkezések, a közös strandolás, a közös programok, az éjszakába nyúló beszélgetések biztos alapot nyújtanak ahhoz, hogy a legrövidebb úton jussunk el a cél felé! A cél nem lehet más, mint egy olyan csapat létrejötte, amely hétről-hétre valós győzelmi esélyekkel lép pályára!
Hírek
- Legutóbbi frissítés:2011-06-06 12:01:20
RÁDIÓ
JÁTÉKOSKERET